Minden rendben lesz

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer három fivér: Nincs, Semmi, Baj. Ezek a fiúk egy kicsiny ország királyának a gyermekei voltak. Amikor a királyné még a szíve alatt hordta a gyermekeit, egyszer leesett a lóról, és nagyon megijedt. Ezért folyamatosan azzal nyugtatta magát, hogy nincs semmi baj. Pár héttel később aztán egészséges fiúgyermeknek adott életet, de éppen csak megszületett a várva-várt fiúgyermek, őt még egy, majd egy újabb kisfiú követett. A királlyal és királynéval madarat lehetett fogatni, annyira boldogok voltak, hogy mindjárt három fiúgyermekkel is bővült a család. A királyné pedig hálából, hogy nem esett baja, amikor leesett a lóról, ezeket a neveket adta fiainak, így lett a legnagyobb fiú Nincs, a középső Semmi, a legkisebb pedig Baj. Ahogy nőttek, cseperedtek, rengeteget játszottak, kergetőztek, fogócskáztak, labdáztak. Naphosszat kardoztak, lovagoltak, fára másztak, igazi kis harcosok voltak. De születésüktől fogva a kis királyfik mindig sokat estek, mindennapra jutott hol kisebb, hol nagyobb sérülés vagy horzsolás. A királyné ha az egyik fiúnak törölte le a könnyeit, másnap biztos, hogy a másiknak kellett vizes borogatást tenni a homlokára, vagy éppen a lázat csillapítani, sebeket bekötözni.

– Jaj, drága gyermekeim, veletek mindig történik valami! – keseredett el egyre jobban a királyné, amikor egyik nap délután épp a legkisebb fiúnak tette sínbe a lábát az orvos.

– Ne aggódjon, édesanyám! – legyintett Baj. – Ebcsont beforr.

– Tudom, drágám! – mondta fáradt mosollyal a királyné. – De olyan sokszor történik veletek valami. De talán, ha felnőttök, addigra elmúlik.

Majd a királyné, hogy kiszellőztesse a fejét, sétálni indult a közeli erdőbe. Útközben kosarában virágokat, gyógynövényeket gyűjtött, hogy a palotában majd nyugtató teát, fájdalomcsillapító főzetet készítsen, ha újra baleset érné valamelyik fiát. Közben gondolatai hangos sóhaj kíséretében hagyták el ajkát:

– Istenem, segíts nekem, kérlek, védd meg a fiaimat, ne engedd, hogy bántódás, fájdalom érje őket.

Észre sem vette, hogy egy apró kis tündér figyeli minden szavát.

– Miért vagy bánatos királyasszony? - kérdezte tőle hirtelen a csodálatos lény, miközben apró szárnyaival repdesett az arca körül és kedvesen nézett a szomorú szemekbe.

– Óh! – hőkölt hátra a királyné meglepetten, majd bánatosan felelt: - Három fiam van, életem értelmei, de annyi baleset, bánat kíséri az életüket, és nem tudom, hogyan tudnám őket megvédeni. Tudnál nekem segíteni?

– Értem! – felelte komolyan a tündér. – Hogy hívják a gyermekeidet?

– Nincs, Semmi, Baj! - húzta ki magát büszkén.

Rövid, majd egyre fokozódó, hosszú hallgatás után így felelt a tündér:

– Most már értem! A gyermekeidet három rossz névvel átkoztad el.

– De hát én… - tiltakozott a királyné, és elmesélte, hogyan választotta a neveket.

A tündér türelmesen hallgatta végig, majd kedvesen azt mondta:

– Hallgass rám, felséges királyné! Felejtsd el, hogy Nincs Semmi Baj, és helyette mondd ki azt: Minden Rendben Lesz, és ismételd magadban!

– Minden Rendben Lesz! Minden Rendben Lesz! Minden Rendben Lesz! – mondta folyamatosan, egyre hangosabban, kipirult arccal, a végén már szinte kiabálva és érezte, hogy szíve megtelik reménnyel, lelke megszabadul egy tehertől és végtelen nyugalom és szeretet árad szét a testében.

– Akkor érted! – mosolyodott el a tündér.

– Köszönöm! – suttogta boldogan, és szinte futott hazafelé, hátra sem nézve.

Magához hívatta gyermekeit, és így szólt hozzájuk: - Mától Nincs Semmi Baj, ez a nap új kezdet és a nevetek: Minden, Rendben, Lesz!

Így történt, hogy attól a naptól fogva megváltozott a királyfik élete, eltűnt a szomorúság, a bánat, mert nevük magában hordozta az élet minden pozitívumát, hogy bármi is történik, ne felejtsük el: Minden rendben lesz!

Itt a vége, fuss el véle.