Muzsika és a Brutális Bűnözők Bandája

Momóca, a kislány és a barátnői összebújva ültek a Rózsák terén, s keservesen hüppögtek. Kisvártatva öles léptekkel megjelent fekete kalapjában a közel két méter magas, Párizsból származó, bajuszos nyomozó, Löpeletyié.

– Mi a baj, kicsi lányok? – kérdezte bársonyos bariton hangján,

– Mindannyiunk játékbabáit valakik ellopták, nekünk a legkedvesebbeket!

– Már megint működik a Brutális Bűnözők Világhálózatának egyik Bandája?!

– Kicsodák, drága Lőpeletyié? – a sírós szemű lányok csodálkozva néztek a nyomozóra.

– Ezt csinálják állandóan, kicsinyeim. A világ sokféle táján, Afrikától Amerikáig lopják a különféle játékszereket. Ki mackókat, ki babákat, búgócsigákat, gombfocikat, labdákat, amire éppen szakosodtak. Mikor történt a rablás?

– Tegnap éjjel – sírdogált Momóca.

– Valahol még itt lehetnek. Na, ne bánkódjatok. Kézre kerítjük a tetteseket, és visszakapjátok a játékaitokat.

Löpeletyié két ujját szájába véve levegőt repesztve füttyentett. Nyomban ott termett Berlinből származó nyomozótársa, Vájsz, aki a magas, bajuszos férfi mellkasáig ért, és kockás zakót, csíkos nadrágot viselt.

– Már megint? – rikkantotta fölháborodottan, éles hangján. – Ismét a Brutálisan Brutálisak valamelyik Bandája ormótlankodik?

Löpeletyié bólintott. A templom előtt álló női szoborhoz mentek a kislányokkal együtt. A fekete kalapos nyomozó elővett egy szájharmonikát, a kockás zakójú pedig egy furulyát, és muzsikálni kezdtek. Momóca és barátnői elkerekedett szemekkel hallgatták a gyönyörű zenét, a szobor arcán mosoly ragyogott fel. Pár perc múlva fura szerzetek bukkantak elő, hátukon zsákokkal.

– Ezt ne, ne csináljátok, világhírű, kíméletlen Löpeletyié…– nyöszörögte az izmoktól dagadozó Bunkós Bandi.

– Kegyelmezzetek nekünk, hírhedett, könyörtelen Vájsz! – tüsszögte a hatalmas termetű, apró fejű Prüszkölős Petya.

– Irgalom szegény személyünknek, kegyetlen nyomozók! – dadogta a cérnavékony sétapálcáját szorongató Peckes Palkó.

– Hagyjátok abba, kínok kínjával gyötrők, ígérjük, soha, soha többé nem teszünk ilyet! – hadarta az óriási pocakú, csüngő tokájú Bruttyantós Benő.

A zene szólt tovább. Löpeletyié intett a Brutális Bűnözőknek, akik letették, kibontották a zsákokat és kiszedték a játékbabákat. A kislányok boldogan ölelték magukhoz kedvenceiket. A Brutálisok fejüket lehajtva, karjukat lógatva álldogáltak esetlenül, hiszen a zenétől teljesen tehetetlenné váltak. Momóca szánakozva Bruttyantós Benőnek nyújtotta Mártika nevű babáját.

– Ha akarsz, játszhatsz vele– mondta neki. Az óriási pocakú meglepődve, félénken vette át a babát és kipirult arccal, picit kidugott nyelvvel ringatni kezdte. Hasonló történt a másik három Brutális Bűnözővel is. A kislányok és Prüszkölős Petyáék önfeledten játszottak a babákkal. A női szobor fénylő mosollyal szórta közéjük mennyei illatú rózsáit. A nyomozók búcsút intettek a babázásban elmerült társaságnak és indultak tovább a gyerekeket meglopó, többi bandához. Löpeletyié a szájharmonikával, Vájsz a furulyával.