Feltárok – és újra nyitok
önnön könyveket. Míg örvénylik szellemem:
hibáit örömmel szenvedem…
Korpuszok feszítve, gond(olat), érzelem:
én-sebek, töredék-titok…

 (Azaki Nemazaki)

Kiemelések, ön-örvények, megidézések, avagy 30 év a Skizológiától a Nyitott művekig, 1995–2025:

Alvó arccal, fallal szemben állok, fekvő fallal küzdök: tartalmaink találkoztak, most át kell lépnünk egymást!

Abraxas* lakik legbelül; ördögi tetteimért, angyali fényeimért ő a felelős; ám most, hogy tudok a „SORS”-ról: minden rezdülésért (a végső megsemmisülésig) „énem” fogad ütést és ölelést…

*Némelyek szerint az abrak és a sex (szadzsi) egyiptomi szavakból származik és „szent szó”, „áldott név” az értelme; mások szerint Abrasax a helyesebb formája, és a görög számjelekből magyarázható meg olyképpen, hogy: A = 1, b = 2, r = 100, a = 1, s = 200, a = 1, x = 60 (a görög betűk számbeli értéke), ami összesen 365-öt ad, az év napjainak számát…

Alvadt véred, mint a menta; együtt szippantjuk hempergésünk verejtékeit, s csorgó illatod szinte megfojt… Ám, kérlek ne nyúzz meg teljesen, testemen a sebek parázsként világítanak… Emlékezz! – fogaid hányszor meggyulladtak, ha szerettél…   

Másokkal víz alatt ismerkedtem, Te egy lángoló ébenfa hasadékából léptél felém; síró szilánkok szavaimban, körmökből font fátylak szemeinken… A csecsemőt padlóhoz szögezik, a hintalovak elfutnak, kint: egylábú sírásó várakozik,

foszló falon holdnak arca: ráncos relief
(rajta átnyúlhatsz, rajtam lassítva átmehetsz);

mérgezett véremben romlott géniusz
csobog,
homlokomban görcsösbot szorong;
hajnalodik; most utolérhetsz
(hisz el sem indultam);
vaságyhoz kötözött madártoll;
2-szer hajnalodik: alvadt véred most
másokkal
víz alatt; tested beázott ébenfa-tuskó;
szavakból-font sírod mellett
egylábú várakozásom…

Skizológia, részlet, 1995. (Megjelenés éve: 2008.)

Persze nagyszerű, ami – feltételezésem szerint – teljesen lehetetlen volt. Az asszociációk és félre, sőt negyedre-értések (vagy helyenként nullára értések), a különféle nyelvi szuggesztiók és azok tagadása, az ábécébe rakott utalások (és utálások), de főként a skizoid játékok, sőt játszmák, továbbá a szerző műveltsége és írni tudása – nem lehet 22 éves, mint ahogy a szövegben mondja, és mindez együtt, ahogy az ember nyakába dobja irgalmatlanul…

Mindez nagy és riasztó gyönyörűség volt, még nem ébredtem fel belőle… Legjobban nyelvi fantáziáját dicsérem, soknyelvi ügyességét, ahogy ott is megtalálja a legjobbat, ahol semmi jót nem vél találni az ember, és ahogy egyik filozófiából (retorikával definiált, azaz definiálhatatlan dolgok meghatározásából) a másikba csap át, és kitörli az olvasó emlékezetéből úgy az előbbit, mintha sohasem írta volna meg – talán ez az egyik legérdekesebb motívum, meg ahogy egy antilogika logikájának lehetőségét nem megvillantatja, hanem árulná, mint a kofa, elmenőben, már félig ingyenesen.

Még így hebeghetnék-hőböröghetnék sokáig a Skizológiáról – magam is csak „patkányzsírba főtt kapca” vagyok, ha a könyvről próbálkozom szólni. Ezer köszönet érte, hogy elküldte nékem!

                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                          Részlet Faludy György leveléből, 1995. 11. 02.

- - -

gyásztáviratot
tömköd szűk bugyijába
részeg postásnő

részeg postásnő
bugyijából tépi ki
halálhíredet

(szerető)

 

A kötet címe – A haiku jegyében, részlet, Fekete Sas Kiadó, 2011.

- - -

Szubsztancia-ínyencség, no. II.

(Szentkuthy Miklós Gyomán)

Mottó: A kamaszkor – mint az „identikus igazság” maláriás

szezonja –: nem ismeri „ezeket” a lényegre-bomlasztásokat…

(Sz. M.)

 

– Szubjektív szentek, excentrikus bocsánat…

– Izzadtan ébredő múmia-szédület…

– Ne féljünk az üres templomtól! – Anyádat

: Szeresd úgy, mint szőlő-nedűt a friss szüret…

 

(Elsőbbség a pompás vhölgyeknek. –

A hegyek csak aztán jöhetnek…)

 

– Szent-telen lehetőség (és) valós ábrázat…

– Zamatok nélküli lázat falatozik

: Az ácsokkal parolázó légi alázat

: Miközben fel-hő = al-hővel hadakozik…

 

– Gyermekes ön-azonosság helyetti gyöngy

: A kamasz-kábulat csók-ömlesztett könyve

: Most mámor-maskara-fejeléstől tört be…

– A gyönyör is tükrözött fóbia-göröngy…

 

(A „szakadt-vers önfejű dominanciája:

a kanonizált homogén-unalom helyett”… –

Szavaltam odúba, egy Mától-repedt fába…)

 

– Szezonális groteszkek tartanak távol

: A normá(l)ra hajlamos gyógyulásoktól…

– Saját igazság-kifordulásom gyászol

: De nem félek Ráktól, sem a Moiráktól…

 

(Ó, visszaverődő: arcbelső-nyershúst kiszakító… –

Mágikusnyolcszög-rétegű pohár-szilánk, vakító!)

 

Próza-vers-esszé-montázs, válogatott írások, részlet, Magyar Műhely Kiadó, 2012.

- - -

Mottó (a falnál), tengernek háttal:

 

                        „The fall (babadadalgharaghtakammi-
                         narronnkonnbonnbronntonnerronntuon-
                         ntthunntrovarrhounawnskawntoohoord-
                         enenthurnuk!)…”

the long (visszafelé, hosszan):
a loved a last a lone a way A!

Kisvágtatva megtekintették a magyavar temetkezéstől eltérő utalásokat (mert éppen jelentős ásatások mentén mulattak), mindezt az andalúziai Abdul Hamid útmutatásai alapján, aki Zorpia és Finnis génkezeletlen (sőt: „tőrőlmetszett”) ivótársasága, és aki Čelarevótól – Kercsig (Krímig) perzsa hatások után kutatott (természeszesen) a beavatottak szaktudásával… –

Hamarosan (hányadik) Béla király Anonymus jegyzőjét, majd Kinamot, Behamot, Alkant és Nemaza Zakot is megemlítették, de (csuklások között, korty-kihagyások közepette) a nagyszerű dr. Isajlo Sukot, az orientalisztika és a középkori régészet professzorát szintén megidézték. – Isajlo prof. nem csupán önmagától volt híres. Többek között (átlátásainak sorában) neves szellemekkel társalgott. Visszatérően XI. századi Cirill (Szaloniki Konstantin) freskó-arcképe is megjelent neki… –

Ezen „idézések” közben (a temető mögötti utcácskában, egy középkorból maradt „meseházikósodott” építmény abszurd és kissé beteges birtokán) Petunk és Kandida, a szerelmetes testvérpár is felcseperedett… –

A társaság ezután: intrik és hapax.
Hovábbra is az ég a távlat.
A tenger alól. Mi sem termeszesebb…

A halergiás ae(u)ro-bikinisek kivezényelt klubja (szerényen kisbetűkkel) a Kéményseprők és Otthonkások Dinamikusan Koedukált Asszonykórusa előtt lép fel a Tartini Téren: hangoztatja a rangosbemondó, „mirefel” Galil Leotto, Sean Moy és Dolly Porello is csatangkoszlik az Exexex utcából…

Szása Katz egy tetőtéri ablak bemélyedéséből fülel… Patapatapapaveri botlábával veri az előremutató taktust. – Ó, Tus és Fluxus! =

Itt bárbeszédeknek lenne lelke…
Ám a visszanézés jelentősebb…
Aqua a pax. –
Íme: nedves szélhűdés. Íme: Létnyomás…

Kétségek / Kökény-kék kőkulcs (Finnegan újabb ébredései…), két könyv az egyben, részletek, Magyar Műhely Kiadó, 2015.

- - -

A Kórkép-Körkép kiállításon leginkább fotografikus képekkel, absztrakt fotográfiával találkozhatnak a látogatók. Az alkotások között találunk kémiai, illetve digitális úton létrejövő fotográfiát is, melyek számtalan kifejezési lehetőséget rejtenek magukban, akár bravúros technikai megoldásokat is előhívva, felmutatva…

Utak: az út alatti utak alatt. Utalások nélküli belső utak, elhagyott magán-tájak taposott, gyötört, de teljesen kitaposhatatlan útjai… Föld-rajzolatok: rejtelmes képződmények parcella-formái, elmosódott mozaik-darabok, geometrikus mű-elemek…

Elhagy(at)va: bódék, kulipintyók, bádog bodegák, az indák, a mohák, a taplók, a gazok és fa-csápok mindent benőttek, ó, elhagyott élet-terek utáni vegetáció! A hiátus és az őstermészet összenő… A nyaralók: kín-nyalók, a presszók: depresszók, de van remény! Van? Alkossunk! Kontrasztok: urbánus sóhajtás, küllők egy léggömbben, légyölő galócák vitrinben, fekete falakon vésett jelenet-töredékek (egy visszafelé lassított kisfilmben)… Árnyék-kötők karcolatai… Circulus vitiosus!

Egy panorámás ablak Lélekkép-tájra nyílik, a kemogram-látvány szenzibilis rajzolatait, köd-köpönyeg szerű gyűrődés-hullámait karcolt füstkvarc-nagyítón át szemléli a távol-közel-távolba látó költő egyik alteregója (egy magán-szanatóriumból)…

Jézus szeret – suttogja egy sokszorosára boncolt graffiti lenyugtatott részlet-kiemelése, miközben – valahol hazánkban – misztikus módon: 365 liter kávé ömlik az állami vasutak egyik élményparkjának (kódokkal felnagyított, a pusztába kiterített, titkosított) térképére, amely azután – magát – a Kozmoszt idézi meg…

Kórképek! A Nagy Kép-kor bizonyos kórképei? A kortárs kép-társítás mozaik-darabjai? A kor társainak látóidegeiben fölsejlő kép-jelenések: (in)direkt (meg)látások, bemozdulások kimerevítései? Lehetséges. Igen és nem! Ám, a konkrét korképen túli kérdések mögül mindinkább (a leíró elme-szféráiból): további kép-jelenések áramlanak:

A Harmadik Szem fiktív képcsarnokában kilenc különböző szemlélet, kilenc képzelt folt-tanulmány (egymást megfigyelő, vagy éppen csak sejtő sejt-állomány) találkozik: álmok az Álomban… Minden napra egy eset, a Minden Apja Egy lehet!

Egy óriási optikus-szemorvos bogár szemének szemérmes szembogarában, szemének bogár-fátylán át, rebbenésének objektjén (a „hibajavító” ajánlata: böjtkéjén) erről: túl- és alul exponált definíciók helyetti tér-időkben pixel-hártyás ébredések és finomszemcsés szem-rezgések keverednek, oldódnak – s közvetítőjük által: a látványnak is nevezett érzékeléseket személyesen absztrahálják…

Kik, és mit is? – Kérdezi valaki a hátsó sorból, miután kedvenc képéről lenyalta a fixírsó kipárolgásának lehetőségeit, s kiszemezte a magvas gondolatok néhány (vizuális) netovábbját…

Nyitott művek – Képzőművészeti szabad esszék, reflexiók, válogatott írások, részlet, Napkút Kiadó, 2025.