Könyvheti ajánlónk 4. – Kövér Péter: Nem tudsz te semmit – El- és mellébeszélések
„Egyet nem értek, miért gondolják, hogy keveset tudok arról, amiről semmit sem tudok, és miért gondoljam azt, amit nem gondolok? Diszkrimináció vagy hírnév, munka vagy csalódás. Mennyire más bukik elő egy könyvből, mint amit a borító alapján gondolnánk. Milyen csodálatos nonprofit-lehetőség tapasztalatot szerezni.
(…)
Nem az esztétika, a dráma, az erkölcs érdekes egy sorsban, nem az érdekel, mit akar nekem eladni, az érdekel, mit akar nekem ajándékozni a kulturális zsugorinfláció korában.
Tudtad ezt?
Tudtad egy nyavalyát. Nem tudsz te semmit” – írja Köver Péter a kötet A humánkönyvtár című nyitó darabjában. A harmincnál több novella könnyed, humoros, de egyben elgondolkodtató hangvételben íródott, ahogyan azt már a szerző előbbi köteteiből megszokhattuk.
A kötetet Gnandt János grafikái díszitik.
Részlet a könyvből
Nem láttál egy…
A majálison egy ötév-forma kisfiú nagyon el volt keseredve, mert a forgatagban szem elől vesztette az anyukáját. Legörbült szájjal szipogott, ijedten nézett körül. Úgy érezte, magára hagyták, nem vigyáztak rá, pedig ő még kicsi, még nem tud magára ügyelni, ezt tudnia kéne az anyukájának. Ő csak elbámészkodott a sokaságban, ezek itt mind nagyok, ki se lát közülük, hogy találja meg a mama piros kabátját? Most mi lesz, megtörtént a baj.
A történet évtizedekkel ezelőtt történt egy tavaszon, onnan tudom, hogy ez a kisfiú – nehéz elhinni –, én voltam. Nem egy világraszóló történet, de én éltem meg. Az nem igaz, hogy a nem fontos élmények nem fontosak.
Végül felfigyelt rám egy bácsi a mutatványos bódéból és megnyugtatólag megkérdezte, mi a baj.
– Ne búsulj, kisöreg. Menj ahhoz a tányérsapkás rendész bácsihoz és mondd meg neki, ki vagy, mi történt, és hogy néz ki az anyukád, akit keresel. Meglátod, minden jó lesz.
Hálásan a tanácsért szaladtam oda, még könnyekkel az arcocskámon.
– Rendész bácsi! Én még csak ötéves vagyok, elbámészkodtam a mutatványosnál, és nem találom az anyukámat. Segítsen megkeresni, kérem, mert olyan árvának érzem magam. Nem látott egy anyukát egy megijedt gyerek nélkül, aki úgy néz ki, mint én?
Nem érdemes egy gyereket nevelni, ő úgyis mindent utánoz. Anyám mindig óva intett, hogy vigyázzak, hova lépek az életben, mert az tele van veszélyekkel.
Az októberi forgatagban, falevelek között gázolva megijedtem, mert szem elől tévesztettem az unokámat, olyan ötév-forma, hogy találjam meg a sokadalomban. Ezek itt mind nagyok, ki se látszik közülük. Nem vigyáztam, elbámészkodtam egy pillanatra. Úgy éreztem, magára hagytam, megtörtént a baj.
– Rendész bácsi, segítsen rajtam. Tudnia kell, hogy október után már készülődik a november, és most nem találom a piros sapkáját, egymásra vagyunk bízva. Nem látott egy ötév-forma unokát egy ijedt nagyapa nélkül, aki úgy néz ki, mint én?
Arad, jazz és irodalom Budán
Részlet Kövér Péter 2024-ben megjelent, Salto mortale című kötetének bemutatójáról szóló tudósításból
Nem egyszerű könyvbemutatón vehetett részt, aki jelen volt Kövér Péter Salto mortale című kötetének budapesti premierjén, hanem drámai és derűs pillanatokat egyaránt tartogató, egész estés zenés irodalmi műsoron, ahol az elhangzó novellák és a zeneszámok mellett természetesen a szerző is szót kapott.
Az aradi születésű, ám Németországban élő Kövér Pétert már régóta szorosabb baráti kötelékek fűzik az Irodalmi Jelen szerkesztőségéhez, és az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent novelláskötete is az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában látott napvilágot. Nem véletlenül a kiadót és vezetőjét, Böszörményi Zoltánt említette elsőként a szerző a köszönetei sorában, de ugyanúgy hálával mutatta be a könyv jelen lévő szerkesztőjét, Zentai Péter Lászlót, és Hudy Árpádot, az Irodalmi Jelen olvasószerkesztőjét, akik egyben Kövér Péter nagyon jó barátai.
Nem maradt ki a bemutató létrejöttét segítők felsorolásából a Hegyvidék Galéria sem, amely kiállítási tárgyakkal és festményekkel díszített impozáns terébe fogadta be az eseményt. A kiállítóterem, mint neve is jelzi, a Budai-hegység magaslatait magában foglaló XII. kerületben van, amelynek testvérvárosa Arad.
„Tomcsa Sándor szerint a humor kifeszített lyukas esernyő a golyózápor ellen” – idézte az est felvezetőjében Hudy Árpád a néhai székely írót. S e lyukas esernyőket fabrikáló „kisiparosok egyike Kövér Péter” – folytatta Hudy Árpád, kiegészítve a szerző alaposabb rajzát azzal is: „Mi, akik régről ismerjük (…), mindig is tudtuk, hogy egy író veszett el benne. De pár éve megtalálta! És bátran vállalta.” A kedvesen – Kövér Péterhez méltó humorral – évődő mondatok mind az üzenték: nemcsak egy jó barát méltató, megbocsáthatóan elfogult szavait halljuk, de a szerző történeteit nagyon sokan „fogyasztják” szívesen – immár nemcsak élőszóban, hanem kötetben is, írói produktumokként is.
A teljes tudósítást ide kattintva olvashatják.
