Tekinteted alatt, Mária (Advent 4., Összeszedettség)

Mint pohár mosogatógépben, a tabletta

miatt opálos a tudat, vagy a szíved, Mária.

Túl sokat mos a magány, már nem

tisztít, csak karmol, reszel, koptat, véresre

zúz. Az üres napok súrolópora kínt

fakaszt pólusaidból. Ez a te véred,

a te fájdalmad, sok ezer stigma.

De a fájdalom nem te vagy.

Van szenvedés. Hogy kibírd,

fogaid ellazítod, és kéred az Urat, ha

távol van, legalább küldje az

angyalt. Nem tudod, meghallotta-e

vagy meghalt, de életjelet nem adott

évezredek óta. Egy a biztos, a

lélegzeted, Mária. A ki- és belégzésedet

figyeled, de jelenléted csak pillanatokra

érintetlen. Összetört forma vagy,

magadban, és fájdalmad néma.

Nincs a hanghoz közeg, és nincs,

aki hallgassa. Tekinteted alatt

elég a negyedik gyertya. Belül

lobbansz, csak pillanatra:

Az én üres, az üresség én

vagyok.