Lőrincz P. Gabriella, Viola Szandra, Csepcsányi Éva, Lakinger Tibor, Drávucz Zsolt, Vesztergom Andrea

Idén nem jönnek angyalok

2020. december. 19. - 19:23

Lőrincz P. Gabriella
Születésnap

Ünnep volt, hóhullás, Karácsony,
Szaloncukor helyett kenyérkocka
Díszes papírba csomagolva.
Az óriás üveggömböt óvatosan akasztottuk a fára,
És énekeltünk, mert Megváltó született.
A templomokra nem emlékszem,
Talán zárva voltak,
Halott már mind, ki mesélni tudna.
Mennyből az angyal és Leszállt az ég dicső Királya közben
Bejgli sült a cserépkályhában.
Az illatra és az ízre emlékszem.
Hangokra is, koccanó pohárra és könnyre,
De születő Jézusra nem.
Kisdedes mesére, jászolra, bárányra, angyalra,
Vérző, halott és feltámadó, gonoszt legyőző Úrra nem.
Kizárták, meg sem hívták, ajándékot a fa alá miért én kapok?
Megszületett! Hirdették az angyalok.
És hallod, Öreg, angyal szól?
De az öreg csak a töltött káposztát és a kolbászt hallja főni a fazékban,
És ez volt akkor az egyetlen őszinte gondolat.

Viola Szandra

Évgyűrű boltívén

Apám és anyám házassága ég és föld vitája volt,
égképek és vízképek és levegőképek: gyerekkorom,
először sár,
azután por és víz.
Azután szétnyílik a zápor
a háztetőn,
széthasad,
mint egy női test,
és bezárul,
mint a megváltás.
A gyerekeknek minden jár,
vagy csak az úgynevezett élet,
amin mindenki olyan keveset ért,
amennyit nem szégyell?

Hazamegyek karácsonyra és húsvétra,
aztán évgyűrű boltívén belépve,
kéreg küszöbén álldogálva,
az ünnepi ebéd alkalmával,
a családi receptek egyedülvalósága és
a kert legfenekéig lenyúló inak és idegek kiásása közben,
kéz bütykein és gerinc létráján lépkedve
újra hazaérkezem.

Ez az egyetlen út, amelyen
az ember
nem visszatérő, hanem hazaér.

Karácsony

Csepcsányi Éva

Forgatókönyvek

A Kis Jézusról szó sem
esett, hiába született meg valahol
túl a heveshatáron.
Háromkor ablakba ült
a vaskos, fekete este,
csak a szobai fények
mosolyogtak rám.
Nagyszülők jöttek – ezüst,
arany zizegés,
Tesómmal az új játékok közt
félünk, de senki se érti meg.
Keresztszülők, kuzinok
mindig – örökké karácsony
másodnapján.
Végül el apával,
új ajándékhegyek,
kopogós cipő, fehér harisnya,
délután Vicán-tavon korcsolya...
Hol volt, hol nem volt, víg-bús
gyerekkarácsony.

Jézuska

Rajzoltunk hittanon
Betlehemet, ahol született
a kard-szavú.
December 19-én
Angyal vagy Mária voltam
örökké az iskolai
fenyőünnepen.
Csak egyszer Mária,
Mária, mert Mária csak
a legmenőbb lányokból
lehetett: vad különcök
maradtak angyalok.
Végül, nyurga tini, a búsképű
angol úr meséjébe léptem
fecskeként, életem árán
vidítva a Boldog Herceget.
A Herceg azóta is boldog,
de én döglött fecske már
nem lehetek.

bécsi karácsony
Lakinger Tibor
Azon estén

A csengő szólt,
és kint friss hó hullt.
A szobában,
az igazi fenyő.
A mennyezetig érő,
színes gömbös,
ismerős, díszes
állatfigurákkal.
Ugyanazokkal,
mert a karácsonyfa,
csak elutazik kicsit nyaralni,
és ha eljön az ideje, visszatér.
Teljes pompájában.
A húgom akkor még,
tudott zongorázni.
A „Csendes éj” alatt
a csillagszóró helyett,
már a csomagokat figyeltem.
Elégedetten.
Az asztalon ünnepi terítő,
és szalvéta Bécsből.
Magyar halászlével,
harmóniában.
Körülötte Mi:
a szüleim,
a testvéreim,
és én.
Akkor ott, együtt.
Később lett,
saját fenyőm is,
földlabdás.
Külön minikarácsonyokkal,
újba szúródó akasztó fájdalmával,
Csendes éjjel keltául.
De megmaradtak azok az örök karácsonyok,
és a kertbe költözött fenyők.
Mert sokan várjuk a csodát,
legalább évente egyszer.
De hó már ritkán esik,
Azon az estén.
Vannak, akik tagadják még,
a globális felmelegedést is.

seattle

Drávucz Zsolt
Az éjjeliőr képeslapja
Seattle, 1989

Egy égősor felkapcsolva maradt
a kirakatban, üres folyosók szűrik
az izzók zizzenését. A váltakozó
fényben messziről látni a mű-
fenyőket, alattuk üres dobozok
tökéletes sorrendben, mellettük
szövetkabátos bábuk.
Éjjeliőr vagyok a Northgate Mallban,
zseblámpámmal pásztázom
a leárazott játékokat, tévéket,
rádiókat. A plafonról díszek lógnak,
lépteim megtörik a tátogó csendet.
December van, huszonnegyedike.

angyal