Utazás, szenvedély, csókhalmok, parfümillat…, fiatalkori botlások és exek, gyárkémények fojtogató füstjelzései, élet és halál – de vajon belepréselhető ennyi minden (talán egy fél élet?) száz kurta zsebkönyvoldalba? Hargitai Ildikó bravúrosan tömörít, úgyhogy a válasz: igen. A Keresztcsontcsók (novellák kazalban) című kötet megírását tagadhatatlanul személyes élmények és valós történések inspirálták, így nem húzza a fikcióművészet végtelen irányokba az eseményeket.

Rácz Mihály nem az elefántcsonttoronyból ír nekünk, nem is Atlantisz partjáról, hanem a Keleti realisztikus kigőzölgéseiből, a Művész mozi előteréből, hipószagú lépcsőházakból és százforintos utcai könyvturkálók mellől. Bárhol is ütjük fel Napi főnix című novelláskötetét, mindig valami jót találunk, valami kiadósat, vagy épp olyasmit, ami aznapra kell nekünk. Világát nem zúdítja ránk, nem is patikamérlegen adagolja, hanem mindenféle manír nélkül közvetíti magából, úgy, ahogy van, ahogy jött; lazán és stílusosan.