Rácz Mihály nem az elefántcsonttoronyból ír nekünk, nem is Atlantisz partjáról, hanem a Keleti realisztikus kigőzölgéseiből, a Művész mozi előteréből, hipószagú lépcsőházakból és százforintos utcai könyvturkálók mellől. Bárhol is ütjük fel Napi főnix című novelláskötetét, mindig valami jót találunk, valami kiadósat, vagy épp olyasmit, ami aznapra kell nekünk. Világát nem zúdítja ránk, nem is patikamérlegen adagolja, hanem mindenféle manír nélkül közvetíti magából, úgy, ahogy van, ahogy jött; lazán és stílusosan.