A tejút helyén csiganyál van

Vödrökben a kutak 

A tejút helyén csiganyál van, 
és a mélység
ott lapul a magasságban,

meg abban, aki szétnéz
róla, vagy le.
Ruhájába szél tép,

és egy ajtót csap be
a huzat.
Mennydörgése hangosabb-e,

vagy az ózonlyukas
ég suttogása,
míg vödrökbe merülnek a kutak,

és fellobban a vízalatti máglya?

Áthull lassan      

Vajon mitől függ, hogy melyik őszi lomb,
levél, mikor hullik le a földre kint?
      Ki szabja meg, mikor? Hibázni
            nem tud, a pontos időt betartja.

Tükörben ónos, ősi eső szitál.  
Avar törött szilánkjain átmehet,
     ki mer, ha nincsen élük. Áthull
           lassan a látszat a szürkeségen.

A múlt a memóriában 

               
Felszállt a zöld küllő a fatörzs halott
kérgére bátran, míg az autónk előtt
      álltunk a napfényben s kiáltott.
          Tandori sírja madárhatáro-

zóval. Ki tette rá vajon és miért?
Gyerekkoromból ismerem ezt a köny-
      vecskét. Kicsit megázik néha,
           ázik a múlt a memóriában.