Rácz Mihály nem az elefántcsonttoronyból ír nekünk, nem is Atlantisz partjáról, hanem a Keleti realisztikus kigőzölgéseiből, a Művész mozi előteréből, hipószagú lépcsőházakból és százforintos utcai könyvturkálók mellől. Bárhol is ütjük fel Napi főnix című novelláskötetét, mindig valami jót találunk, valami kiadósat, vagy épp olyasmit, ami aznapra kell nekünk. Világát nem zúdítja ránk, nem is patikamérlegen adagolja, hanem mindenféle manír nélkül közvetíti magából, úgy, ahogy van, ahogy jött; lazán és stílusosan.

„itt van a nyelvem hegyén, itt dereng,

de nem jut, nem jut eszembe a csend...”

(Halmai Tamás: Meeting)

Azt a kérdést, hogy mire jó ez a könyv, a cím elég alaposan össze is foglalja már nekünk – Útikönyvecske az élet útvesztőjébe –, ám senkit se tévesszen meg a kicsinyítőképző, ugyanis elég vaskos tartalmat birtokolhat az olvasó. És valóban csak egy könyvecske lehetne, ha szerzője nem Szappanos Gábor lenne, aki egyedi világlátásával a legtriviálisabb témát is képes izgalmasan tálalni, újabb perspektívába helyezni az ismertet, a megszokottat, az elavultat, vagy épp meguntat.

Tatár Rózsa író, újságíró, drámaíró legújabb regénye olvastatja magát.

Az utalás-vers fogalma és a művészi gesztus-érték jelensége

Sok éve, megboldogult lapszerkesztő koromban főszerk-utasítást követve zabolát próbáltam kötni állandó színikritikusunk tollára, mondván, ragaszkodjon – ha teheti – a megbeszélt karakterszámokhoz. Mert hát főszerkesztőtől tördelőig mindenki szereti, kiváltképp printesetben – s talán még az olvasó is –, ha egy adott téma a lap oldalának állandó helyén található, megszabott terjedelemben, s nem nyúlik bele a hirdetéseknek fenntartott keretbe.

Thomas Mannt idézi az egyik verstűnődéséhez átemelt mottóban Hegedűs Gyöngyi: „Istennek nincsenek történetei.” Istennek valóban nincsenek történetei. Mi magunk vagyunk a történet, akik epizodistaként szerepet kaptunk a rendezői álmok kiteljesítésében. Hegedűs Gyöngyi ezt a ránk testált szerepet – a megélt valóság felszisszenő pillanatait – osztja meg az olvasóval legújabb kötetében.

Bizonyára minden kisvárosban, településen fellelhető az a helyi költő, aki megverseli/verselte a hely sajátosságait.

Bánfai Zsolt első, Terra című kötete a Prágai Tamás-díj 2023. évi kitüntetettjeként jelent meg a Cédrus Művészeti Alapítvány kiadásában. Könyvét végigolvasva vegyes érzésünk támadhat: e versek izgalmas világokba kalauzolnak bennünket, ám megragadásuk és megértésük kihívás lehet.