Rejtő Jenő a kávéházban ült, kabátban, kalapban, mintha csak átutazóban volna. Előtte egy
feketekávé állt, amelynek hőmérséklete már nem volt kérdés.
– Főúr – szólította meg a pincért –, ez a kávé hideg.
– Tessék megbocsátani – felelte –, tíz perce hoztam ki.
Rejtő elgondolkodott.
– Akkor érthető. Én viszont csak most nyúltam hozzá.
A főúr várt. Nem tudta eldönteni, panaszról van-e szó. Rejtő nem segített rajta.
– Író vagyok – tette hozzá végül. – Nálam a kávé nem frissítő, hanem ürügy.