Regényeiben és novelláiban, ahogy pályatársa, Grecsó Krisztián mondta róla, „bántóan mélyre megy, mert ez a dolga”. A mikrorealista ábrázolás megszállottja, és reméli, az is marad. Gyermekkorában gyakran hangoztatta, ha felnő, azonnal kiutazik Angliába, és újra összehozza a Beatles-t. Ennek az ambíciónak galádul tőrt vetett egy megbocsáthatatlanul brutális őrült. De azért vannak még nagy tervei.   

1991 óta publikálok novellákat. 1994-ben jelent meg az első kötetem a Liget kiadónál, Félelem az egértől címmel. Második kötetem – első regényem – 1998-ban jelent meg A B oldal címen a Palatinus Kiadónál. Ugyanitt második regényem, A tűzoltóparancsnok szomorúsága (2000), és a harmadik, Bányató (2004), A Misikönyv c. meseregény, amellyel elnyertem 2004-ben az Édes Anyanyelvünk Pályázat első díját, a pozsonyi Kalligram kiadónál jelent meg 2005-ben.  

Molnár Krisztina Rita (1967, Budapest) költő. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett magyar, könyvtár és múzeumpedagógia szakot. Telkiben él. Három fiú édesanyja. Zsámbékon tanít. Versei folyóiratokban, antológiákban jelentek meg.  

SZÁVAI Géza 1950-ben született a Székelyföldön. (A ma Romániához tartozó, több népesség - köztük románok, németek - történelmének és kultúrájának bölcsőhelyét képező Erdély magyar nemzetiség lakta részének egyik, sajátos önálló egysége a Székelyföld - Szeklerland.) 

2008 utolsó harmadában megérkezett egy nő a blogszférából, majd az irodalomba rejtett és az irodalomban lejtett tánclépésekkel kicselezte a kortárs költészetet. Az erdélyi Sharon Stone, azaz Kövi Sára balerinái képzőművészet és irodalom, a blogszféra és a könyvkultúra között lebegnek, és bár a szerzőnek már beépültek mindennapjaiba színes, kicsavart és kifacsart primadonnái, ezért a kötet a több ezer rajz és az ehhez kapcsolódó vers közül válogatva egy metszetét nyújtja át a virtualitásban fellelhető tánciskolának – Boldog Zoltán és Stenszky Cecília kritikái

"Pár napja kezembe nyomtak egy verseskötetet. Aki tette, nem felelőtlen ember. De azt korántsem sejtettem, hogy ujjaim képtelenek lesznek engedni a fogáson. Magamnál tartom, hordozom szobáról szobára, járműről járműre, hogy felüssem az általam felkarcolt tér különféle pontjain. Mit tagadjam, megrendített." - Hegyi Botos írása Szegedi Szabó Béla új verseskönyve kapcsán.

A felnőtt férfi korba érve elindulunk az eleven erdőbe, hogy miután visszaemlékezvén az ifjúkor tombolására mégis elhelyezzük mérőeszközeink, s vállalva a lélek sötét éjszakájának beköszöntét – szembenézzünk saját magunkkal, s végre megmérjük szívünk tengerszint feletti magasságát. Megerősödve és felépülve tengernyi tisztásra jutunk, hol a kegyelem vár.
A kötethez csatolt Adriatica, amolyan „úti-vers-napló”. A szerző személyes élményét meséli el, amely a verseskönyv létrehozásának ideje alatt zajlott vele és benne. A kötetet Szarka Fedor Guido illusztrálta. Az Irodalmi Jelen Online most részleteket közöl a könyvből.

 
(Irodalmi Jelen Könyvek, 2008)

Zsiga öles léptekkel döngette a pusztát. Mellette loholt a puli. Mentek. Keményen. Együtt. – Kuss, te, hé! – köpte Zsiga fogai közül a sárgát. A kutya rá se vakkantott. Hallgatott konokon. Mentek, így, társalogva, a reggelben. Haza. Az anyjához. Nem a kutyának.

  A múltkoriban Arany tanítványát, Ágai Adolfot, és az ő fordítási baklövéseit, leiterjakab-jait emlegettük. Ezekről sokszor hangoztatta, hogy szántszándékkal követte el őket, hogy megtréfálja a szerkesztőt, az olvasót. Bizony némi kétellyel fogadja az ember az efféle magyarázatokat. Szándékos baklövés?

Lászlóffy Csaba legújabb kötetéről Kántor Lajos szerint máris lehet tudni, hogy bestseller...  

A Barankovics Alapítvány regénypályázatának első díját az „Újvilág” jelige alatt beérkező Mire minden jóra fordul című regény nyerte el, szerzője az 1972 óta az Egyesült Államokban élő Bányai Tamás.  A nem lineárisan előadott és több narrátor által közvetített történet egy a kádárizmus évei alatt állami fuvarozó vállalatnál do

Ez a piros-zöld színű antológia egy olyan borkóstolóra emlékeztet engem, ahol számos régióból, országból sőt, kontinensről érkezett borokat ízlelget az ember. A zöme jó, ízletes, bár van olyan is, ami alig iható.

„…ezt a kettősséget sugallja a neccharisnya is, azt a takarva mutogatást, ami vonzza a kétes dolgok kedvelőit.” (Centauri: Flaubert és a divat) Az utóbbi évek egyik legszimpatikusabb szépirodalmi vállalkozásának lehetünk tanúi, ha kezünkbe vesszük Centauri Kék angyal című novelláskötetét, mert Sárbogárdi Jolánnal vagy Csokonai Lilivel ellentétben nem egy poétikai játékként értelmezhetjük az álnévhasználatot.

A semmi bőre című verseskötet megjelenésének egyik legbátrabb vonása Az éj puha teste című nagyregénnyel való párhuzamos debütálása, amely – bármilyen könnyedséget sugall is címével – mégiscsak ránehezedik a finom és kidolgozott művészi ecsetvonásokból álló vékony lírai gyűjteményre. Azonban csak majdani recepciótörténeti fejtegetések tudják cáfolni vagy visszaigazolni, hogy a merész vállalkozás háttérbe szorította-e az életmű lírai vonulatát, és esetleg nagyregényíróvá vagy nagy regényíróvá avatta Böszörményit.

"A történelem során ugyanazok a motívumok jelennek meg, ugyanazok a sorsok, problémák és jellemek ismét­lőd­nek, mindig mindenkivel ugyanaz játszódik le az idő forgata­gá­ban, az idő karneváljában." - írja Danyi Zoltán az Irodalmi Jelen könyvek sorozatában megjelent legújabb könyvében, melynek címe "Kivezetés a szövegből". A könyvből - mely megrendelhető kiadónktól - részletet közlünk.

Poharának szélén sétáltatta az ujját.
Sok mindenen töprengett, de a legjobban arra a kérdésére szeretett volna választ kapni: vajon ki lehetett az a nő, aki Viktort éjnek idején a szállodában meglátogatta? – Részlet Böszörményi Zoltán Az éj puha teste című regényéből.

  Azt mondják, nem lehet teljesen hibátlan könyvet csinálni, mert az ördög sosem alszik. Mármint a sajtó ördöge, amelynek köztudomásúan saját ördöge van, aki kifejezetten szeret azzal szórakozni, hogy elrontsa a nyomtatást. Így vélekedett Arany János is, aki egyébként igen türelmes ember volt, és bár magával szemben hihetetlenül magas igényeket támasztott, mással kapcsolatban elnézően fogadta a kisebb-nagyobb hibákat, tévedéseket.

Doktor Bárdos Irodalmi Zöldségei Tóth Árpádról és Petőfi-Szabó Lőrincről.

"– Istenem – sóhajtott fel az ősz Kiss József – ha én még egyszer húsz éves lehetnék, azt se bánnám, ha olyan tehetségtelen lennék, mint maga…" - Dr. Bárdos újra aprít.

Aggódik Babits egészségéért, aggódik a lelassult tempó miatt. Babits a XIX. századi európai irodalom második kötete mellett írja az Euripidész-drámát, közben kertészkedik, rózsát metsz, szőlőt kacsol, mindezt meglepő szenvedéllyel.