Szilágyi Domokos jelenkori recepciójáról, az életmű kanonizáltságáról és a világlírában elfoglalt szerepéről, filozófiával, társművészetekkel folytatott dialógusáról, a költő ügynökmúltjával kapcsolatos dilemmákról szóltak azok az előadások, kerekasztal-beszélgetések, amelyek a Szilágyi Domokos-napok különböző állomásain, Szatmárnémetiben, Batizon, Nagysomkúton és Kolozsvárott zajlottak a hét végén.

A várak története egyszerű,
a várlakók nőnek bele, nőnek hozzá életekhez,
ez a bonyolultabb.

„Vöröslő korallok integetnek,
Messzebbről ezüst halak derengnek”

A Gyíkkirály vagyok – mondta a szőke lány –,
kígyó és madár keveréke,
angyal s ördög fattya.

Erdélyi gróf, író, külügyminiszter, Bartók színpadra állítója, a Helikon kulcsfigurája, díszlet- és jelmeztervező. Dúsgazdagon született és koldusszegényen halt meg. – A Magyar Művészeti Akadémia konferenciáján Bánffy Miklós emlékét idézték meg irodalmárok, történészek, kutatók.

Az Irodalmi Jelen a 2011-es év irodalmi eseményeiről, könyveiről és a közeledő világvégéről kérdezett írókat, költőket, szerkesztőket. Ezúttal Balázs Imre József, Bene Zoltán és Nyerges Gábor Ádám válaszait olvashatják.

A Korunk főszerkesztőjét kérdeztük a József Attila-díj apropóján az egymást keresztező szerepekről, az eseményként és nehéztüzérségként elképzelt kulturális folyóiratról, valamint költészetről, kritikaírásról, tanításról. 

A József Attila Kör felolvasóestjének adott otthont a kolozsvári Bulgakov irodalmi kávéház. Az esten három magyarországi (Horváth Viktor, Nemes Z. Márió, Szilágyi- Nagy Ildikó) és három erdélyi (Balázs Imre József, Gál Attila, Orbán János Dénes) szerző mutatkozott be. A különböző műfajú és stílusú alkotásokat kemény vita követte a magyar irodalom egységes voltát illetően. – Varga Melinda beszámolója