vitorlabontás közben feltámadt a szél
kezünkből kitépett vásznat kötelet
s mellen taszított mint a kocsmai duhaj

Ladányi Mihály (1934–1986)

szememben igazi népi hős volt; amolyan szegénylegény, aki olykor váratla­nul fölbukkant a román fővárosban és megmerült az isme­retlen közeg póri élvezeteiben: pia, nők... És verset mon­dott. És mindenkit szeretett. Nem gyűlölködött. Köpcös, kopasz, kis magyar Che Guevara volt a szememben, aki immár nem lehetünk soha... (Cseke Gábor)

szerettem s ezért bántottam őket
sose értettem én a nőket

és most már ők sem értenek engem
jegesbarlang nőtt a szívemben

homálylott már szitált az este
a menekülő fényt kereste
a templom falán a sok szentség
kölyökangyal s az égi fenség

Cseke Gábor Lírai tőzsde – Fontos Versek című kötetének páros verseiből hetente közlünk egyet-egyet.