Ha valami olyan tetszik úgy, ahogy a versek szoktak, ami nincs sorokra tördelve, előszeretettel fejezzük ki csodálatunkat azzal a felkiáltással, hogy „ez tiszta költészet!” Kérdezhetnénk: mi az a költészetben, ami ennyire minden egyéb fölé helyezi? Talán az, hogy képes megmutatni, hogyan néz ki a gondolat. Egyszerre láttatja a gondolatsor minden pontját, kifeszítve az öröklétbe az én létrejöttének egy rövidke részét.

Az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválról

Pontosan száz éve ért véget az első világháború – a nagy világégés, mintha csak a bibliai özönvíz párjaként lépne fel, hangsúlyozva az iszonyat fokát és egyetemes jelenlétét a világban. A 6. Interferenciák színházi fesztivál válogatott előadásai az emlékév jegyében a háború jelenségére reflektáltak, s a világégés óta eltelt időről beszéltek. A november 22–30. között lezajlott kolozsvári fesztivál eltérve az előző évek gyakorlatától (hisz a korábbiakban tizenegy-tizenkét napig tartott), kilenc napon át a kortárs színpad kiemelkedő európai képviselőinek alkotásait vonultatta fel, olyan neveket tüntetve fel a színlapokon, mint Eimuntas Nekrošius, Toni Servillo vagy Luk Perceval. A következőkben a fesztivál műsorából szemelgetek.

A horizont
The Horizon

Minden lépésednél
ott vagyok vezetlek vonzom tekinteted
hajnalban itt lesem
a misére siető öreg papot
vérem ajándékával köszöntöm.

Mily könnyen levetem az álruhát
mit rám próbáltok adni
mert nem bírjátok nézni igaz valómat
fáitokra hegyeitekre házaitokra nincs időm.

Itt voltam már
mielőtt a kő kemény lett,
egész világunk meg sem foganhatott volna
gondolatom nélkül.

Zorkóczy Zenóbia kétlejes jelmezekben lép föl Erdély, a szórványmagyarság településein, mélyszegénységben élő kelet-magyarországi falvakban, de darabjaival Nyugat-Európában és Kanadában is nagy népszerűségre tett szert.

Kortárs drámát vitt nemrég színre a Kolozsvári Állami Magyar Színház, Visky András rendezésében Dragomán György Kalucsnija révén a nyolcvanas évek elevenedtek meg a néző előtt, de a keserű múltidézés valójában a jelenről is szólt.

A hagyományos operaelőadásoktól merőben eltérő, újító jellegű premierrel lepte meg közönségét a Kolozsvári Állami Magyar Opera, Wolfgang Amadeus Mozart Don Giovanni című remekművével, amelyet negyvenegy éve nem játszott a társulat. Selmeczi György rendezése révén a címszereplő alakjában nemcsak a legendás nőcsábászt, hanem önmagunkat is felismerhettük.

Szeptemberi Nézőtér rovatunkban a Kárpát-medencei zenés és prózai színházak évadnyitó újdonságaiból, bemutató előadásaiból válogattunk – a teljesség igénye nélkül – az MTI, a társulatok szerkesztőségünkhöz eljutatott sajtóközleményei, a szinhaz. hu, a port. hu.és a jatekter.ro portálok segítségével.

Színházi szemlénkben a Kárpát-medence színházainak és zenés társulatainak bemutatóit, fontosabb előadásait és rendezvényeit ajánljuk olvasóink figyelmébe a teljesség igénye nélkül.

Színházkedvelő olvasóink nyáron is találhatnak izgalmas színpadi produkciókat. Augusztusi ajánlónkban a Kárpát-medence prózai- és zenés színházainak nyári műsorából szemezgettünk a szinház.hu, a port.hu portálok és a szerkesztőségünkhöz eljutatott sajtóanyagok felhasználásával.

A szegedi Thealter fesztivál táncszínházi előadása Boccaccio Dekameronját dolgozta fel. A műből nem sokat láttunk a színpadon, humorból és meztelen testből annál többet.

Minden új környezet veszélyes dzsungel, ahol idegennek, védtelennek érezzük magunkat. Belső útkeresés, felnőtté válás, rebelis álmok és kijózanító valóság – a Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb bemutatója, A dzsungel könyve.