A nemzetelnémítás képei közt az egyik: szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak néma ajakmozgás mímelte a szót, mert hangot se tűr a török, mert arcba csap ostor… Az élményt (…) – azt hiszem – ismerem. (Illyés) ment Budán hazafelé a kislányával, aki valamit mesélt neki. Egyszer csak a kislánya hangja elhalkul, beszél tovább, de suttogva. A kislánya már előbb észrevette: orosz katonák álltak az úton… (Hubay Miklós, 1970)

„Mi a nemzet célja? Az Isten által a magyarok számára kiválasztott nyelvet továbbvinni az emberiség határán túl, azt gyarapítani mindannyiunk örömére és Isten dicsőségére.” – Kányádi Sándor Székelyudvarhelyen találkozott barátaival, tisztelőivel.

A szombati napot a Könyvhéten Medárd uralta: délután kétszer is leszakadt az ég a Vörösmarty tér felett. A hatalmas zuhéban a pavilonok keskeny eresze alatt családias hangulat alakult ki, de legalább volt idő alaposan megnézni a könyveket. Mi pedig foglyul ejtettük Kányádi Sándort.

Az emberek meghülyültek. Sem az életet, sem a halált nem képesek ép ésszel kezelni. Mindebből két tétel megfellebbezhetetlen: Faludy György 1910. szeptember 22-én született, Budapesten. És hogy a Krisztus utáni 2006. évben, 96 évesen szeptember 1-én hunyt el. Hosszú élet, teljes élet, keveseknek jut hasonló.

 Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) vesztett el. Az elemi iskola 5 osztályát szülőfalujában végezte. A középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, de soha nem dolgozott tanárként, életét az irodalomnak szentelte.