Kalandor, világvándor, polihisztor, recski fogoly
„22-én 96 éves a harmadik (negyedik?) virágkorát élő Faludy György, aki, ha lehet így fogalmazni, még látta Lenint. Él és virul – némi túlzással. Most, hogy bizonyítsa, él és virul, megjelenteti a Pokolbéli víg napjaim folytatását, a Kiút a pokolbólt.” - írtam volt 2006 augusztusában, éppen, mielőtt élőben találkozhattam volna vele Kapolcson, ahová az Irodalmi Jelen meghívta. De már kutyául volt. Nem érkezett meg Kapolcsra.
Egy hónappal később nagy menetelés, össznépi banzáj a temetésén, a Fiumei úti sírkertben.
A ravatalnál Hiller István oktatási és kulturális miniszter közli az összegyűlt gyászolókkal, hogy mióta Faludy György végleg hazatért, fiatalok ezreivel szerettette meg újra a versolvasást, eszébe se jut, hogy ez minimum akkora marhaság, hogy leveri a tobozokat a feketefenyőről. A vers szeretetének újraélesztése többnyire az oktatáspolitika feladata.
Donáth László evangélikus lelkész a ravatalnál arról beszél, Faludy György nem egyszerűen a hősiesség, a bátorság költőjeként marad meg számunkra, hanem versei által, amelyeknek egyetlen célja és értelme, hogy azok hallgatója vigaszra találjon.
Az a gyanúm, Szőcs Géza közelebb talál, mert szerinte Faludy élete az őrült világban annak bizonyítéka, léteznek, létezhetnek, létezhetnének épeszű emberek, épeszű világok. Orbán János Dénes szerint (Faludy tanítványának tekintette, azóta is birkózik a Faludy-hagyatékkal), öröm volt látni, hiába fogy a test, a szellem folytatja a munkát, hogy szinte százévesen is megbízható, duhaj cimbora, aki "fenékig habzsolja az életet". "Azt hiszem, soha nem fogok tudni múlt időben beszélni róla."
A költő teljes életet élt, teljes életművet hagyott hátra, ünnepelve egy szerető feleség mellett - így Csaplár Vilmos író, a Szépírók Társaságának elnöke. Kányádi Sándor egy mondattal búcsúzott Faludy Györgytől: "Isten Veled, Gyurka bácsi, jó találkozást, ha van ilyen. Én hiszem, hogy van."
Tőkés püspök a költő aradi és váradi látogatásait felidézve arról szólt, hogy Faludy György mindig fürkészte a magyar jövőt, de nemcsak azt, hanem a világét is. Róla elmondható - folytatta, hogy poklokat járt és poklokat győzött.
"Faludy György halálával nemcsak a magyar irodalom, hanem a magyar közélet is szegényebb lett" – üzeni Gyurcsány Ferenc az MTI-nek. Mi pedig azt gondoljuk rosszkedvűen, Faludy nélkül még csak elvagyunk valahogy, mert tudjuk, ez a világ rendje, hogy ellegyünk. A magyar irodalom attól szegény, ha a magyar író képtelen kifizetni a gáz-, és villanyszámláját, ehhez pedig Faludy halálának semmi köze. És még azt is gondoljuk, hogy a magyar közélet ennél szánalmasabb és szegényebb aligha lehet.
"A magyar liberálisok egy emberként gyászolják a költőt" - közli az SZDSZ, amint egy emberként képes levegőt venni az SZDSZ az iszonytató megrendülés után. Na igen. Tebenned bíztunk eleitől fogva.
És a korona az egészen: a Rádiókabaré főszerkesztője elnézést kér, mert egy korábban felvett, szombat délelőtt sugárzott kabaréműsorban Faludy hangját is utánozták. Sinkó Péter ugyanakkor jelezte: a hírekkel ellentétben nem Faludy-kabarét sugároztak, hanem az áprilisi műsorból júniusban összevágott, 80 perces adás egyetlen számában Éles István humorista a költő hangját is utánozta. Szörnyű tiszteletlenség.
Az emberek meghülyültek. Sem az életet, sem a halált nem képesek épp ésszel kezelni.
Mindebből két tétel megfellebbezhetetlen: Faludy György 1910. szeptember 22-én született, Budapesten. És hogy a Krisztus utáni 2006. évben, 96 évesen szeptember 1-én hunyt el. Hosszú élet, teljes élet, keveseknek jut hasonló.
Kapcsolódó: Faludy György: Pokolbéli víg napjaim (részlet)
