Lehet-e őszintébb egy köpés, mint egy gratuláció? Jót tesznek-e a közösségi oldalak a kortárs irodalomnak? Nyitottak vagyunk-e egymás véleményére, vagy mindenki csak a saját „igazságát” szajkózza? Jegyzetünkben ezekre keressük a választ.

Pál Dániel Levente költővel, szerkesztővel beszélgettünk önmenedzselésről, szerelemről, költészetről, digitális olvasásról és Az Úr Nyolcadik Kerületéről.

Néhány napja az Apokrif folyóirat házavatóján mutatták be Evellei Kata első, Álombunker című verseskötetét, melyet Tóth Kinga szintén debütáló könyve, a Zsúr bemutatója követett. A helyszín a budapesti Roham Bár volt, ahol a kiadó, a Prae.hu képviseletében Balogh Endre és Pál Dániel Levente beszélgetett a szerzőkkel.

Rendhagyóan szórakoztatóra sikeredett Pál Dániel Levente szerzői estje és beszélgetése Czapáry Veronikával a Godot Irodalmi Estek sorozatban. „Hát lehet engem moderálni?” – hangzott el a költői kérdés a szerző szájából a műsor csúcspontján, és az est végére elég egyértelmű lett a válasz.

Húsz perc késés után otthagyni készültem a Prae lapszámbemutatóját – hiába ígértek Marnó Jánost és beszélgetést az X generációról –, ám ekkor a TreffOrt Kert léhűtői közt terminátorként megjelent a már számtalan irodalmi klubot, túrát, tábort szervezett Bacsó Péter. A haldokló nap fényében beszélgetve könnyebb volt kivárni, míg az Y generációhoz tartozó fiatalurak felfáradtak végre a pódiumra, hogy Couplandet és Ellist magasztalják.