1974. augusztus 22-én született Szegeden.

    1992 és 1998 között tanulmányokat folytatott a József Attila Tudományegyetem magyar, illetve irodalomelmélet és interpretáció speciális képzés szakán. Középiskolai tanári diplomáját 1998-ban kapta meg. 2010-ben OKJ rendszerinformatikus képesítést szerzett.

    Kötetei: Komplemente (Tipp Cult, 2010), Földerengés (Gondolat, 2015).

    A Spanyolnátha, a Magyar Napló, a Parnasszus, az Irodalmi Jelen stb. szerzője. 2010 és 2014 közt a Gondolat Kiadó szöveggondozója. 2010 és 2012 közt a Dokk irodalmi portál, 2014-től a Holdkatlan szépirodalmi és művészeti portál szerkesztője. 2017 májusától az Irodalmi Jelen kritikarovatának szerkesztője.

    2013-ban és 2018-ban NKA-ösztöndíjban részesült.

    2015 óta a Magyar Írószövetség tagja.

    2019-ben Bella István-díjban részesült.


     

    Még hogy nincsenek véletlenek, még hogy csak kivéletlenezett helyzetekben hat a szó. Alighogy leírom: Földerengés, mozogni és morogni kezd a föld, ijedtemben a hatmásodpercest elírom hatmásdopersecnek. Mozrogni, morzogni, ez is benne van a pakliban. Elnézést minden hanghibakiért; a technika ördöge, akár a nyomdáé, nem bír magával néha. Most néha van, egy hatmásodperces reng, földerenghetett valami technikai a földnek néhai hőskorából — a Simonadriai-tenger alatt húzódó törésvonal mozroghat, morzoghat egy hatmásodperces nagyot. Ijedtemben megijedek attól, hogy megijedek. Belemorzongok, a líraföld mennyire belsőrendű.

    Pont ezt akartam mondani, az elveim hegyén volt már, mondja a föld, és elremegi, amit a Földerengés ügyében elrebegni szeretnék. Simon Adri, ha verset olvas, hangosan, föl, a sajátjait, mélyéről az összecsúszó, szeretkező kőzetlemezek visszafojtott hangján szól, s a hang azzal a mozgással, a mozgás azzal a hanggal, belsőrengű. Hanghibakizni is kivéletlenezettül tud, kivágni magát, felülemelkedni, imprózni. Képes hosszan zavarba, mélyen a szemgödrébe ejteni a technika-teret. Messziről látni, hogy ideje onnan a saját hajánál fogva ki tudja húzni magát. Ideje teret vágnia magán, mondja, és kihagy, szünel, szünjelel. Olyankor aládolgoznak szófürdők, szódzsakuzzik, pezsgős kaval-kádak. Tiszta források, talaj- és belvizek, fakasztások.

    Simon Adri tud tudatosan élni. Tudja, hogy jobb fényni, mint megijedni, tud élni magával, fénnyi-maga-magával, miközben öngyilkos, lubickoló hajszárítóversekkel fekszik, csendes bajszállítóakkal kel; álmában viaskodik a robajcipelőkkel, akik nem tudják konzerválni sem a hatmásodperceket, sem a hatmásdoperseceket. Tudhat tehát valamit, ez is benne van a pakliban. Nem véletlenül látni az időt, ami technikailag neki dolgozik, hiszen rendre a kedvéért egyensúlyozza ki magát a nyári és a téli időámítás. Nem csalás, nem számítás: aki a mérleg anyanyelvét hozzá hasonlóan elsőrengűn beszéli, az általa jó eséllyel maga is rengethet maga körül, alatt, felett levegőt, földet, eget. Ringathat, igazából azt akartam mondani, már a nyelvem hegyén volt.

    Vass Tibor

  • Simon Adri

    Verset venni levegő helyett

    „Megfigyeltem magamon, nagyjából tényleg egy lélegzetvétel alatt olvasódik egy versdarab, s ez egyfajta belső ritmust kölcsönöz a szövegnek, csaknem testivé teszi a befogadást, mintha verset vennék levegő helyett.” – Iancu Laura új kötetét Simon Adri olvasta és írt róla nekünk.

  • Simon Adri

    Szent Kinga, zsubrovka, vendetta

    „Számomra az esszékötet talán legmegnyerőbb tulajdonsága, hogy gyakorlatilag bármely olvasni tudó korosztály és társadalmi réteg élvezni fogja, ha fellapozza; általános és középiskolások, egyetemisták, kamionsofőrök, ipari tanulók, politikusok, közmunkások, topmenedzserek és nyugalomba vonult drogbárók: tessenek a szavamon fogni.” – Zsille Gábor könyvét Simon Adri ismerteti.

  • Irodalmi Jelen

    "A hegyre fel nem zöld ösvény, kő visz" – Beszélgetés Simon Adrival – videó

    Az alábbi beszélgetessél, illetve verseivel köszöntjük Simon Adrit, aki immár nemcsak szerzője az Irodalmi Jelennek, májustól kritikarovatunk szerkesztője is.

  • Simon Adri

    Az őszinteség terepe

    „Stiller Kriszta nem akar öncélúan művészkedni, nem borítja az allegorikusság jótékony homálya a semmitmondást, a remek metaforák nem a mondanivaló hiányát fedik el, mint oly sok kortárs szövegben. Itt, kérem, elhisszük: minden megtörtént, és minden úgy történt meg, ahogy azt olvassuk, mert a versek boszorkányos hitelességgel szólnak, vérrel írták őket.” – A Ködforgatóról Simon Adri írt.

  • Simon Adri

    Nehézségi erők – Simon Adri versei

    nem történhetne meg ott sem, a Holdon, hogy egy
    végeláthatatlan, kietlen, hanghullámokat sem továbbító,
    csak a fénnyel szemben tehetetlen, mínusz 273 fokos,
    azonnal ölő világegyetembe kiszálljunk a vonzásköréből.

  • Simon Adri

    A szellemnő indul – Simon Adri versei

    Remegnek és szétesnek szembejövő klónjaink,
    ahogy jöttek, elmennek, közben az égi óra ing,
    féregjárat indul atommagok közepéből.
    A szellemnő a gömbön át a mélybe szédül.

  • Irodalmi Jelen

    Versek napja, csütörtök – Épp megint – Simon Adri versei

    Lennék inkább takarító, fényesre nyalnám a padlót,
    Isten, mikor ideköpött, mind a két szemére vak volt.

  • Irodalmi Jelen

    Kelemenek kabát nélkül

    A júliusi szombat esti városi nyüzsgésben a Nádor kávéházat céloztuk meg, amely a nyárközép ellenére szépen megtelt a Kelemen Kör felolvasása alkalmából. Megnéztük, kik is a Kelemenek.

  • A nagy felolvasás III. - Harmadik rész
    Irodalmi Jelen

    A nagy felolvasás III. - Harmadik rész

    Felolvasnak: Payer Imre, Rónai-Balázs Zoltán, Simon Adri, Szabó Imola Julianna, Szőcs Géza, Csepcsányi Éva és Weiner Sennyey Tibor.

  • II. Nagy Felolvasás a Zsivágóban
    Laik Eszter

    II. Nagy Felolvasás a Zsivágóban

    Az Irodalmi Jelen ünnepélyes „Könyvhét-megnyitójának” tekinthetjük a Zsivágó Kávéházban megrendezett II. Nagy Felolvasást, amely többek között abban különbözött az elsőtől, hogy ezúttal még többen gyűltünk össze, hogy verseket, prózarészeteket hallgassunk meg szerzőinktől.

  • Irodalmi Jelen

    Simon Adri elmondja verseit

     
    Simon Adri második verseskötete most jelent meg. A szegedi költőnő frissessége és ereje verseiben szikrát vet. Megkerestük és megkértük, hogy néhány versét saját maga olvassa fel nekünk. Itt meghallgathatják.