A szellemnő indul – Simon Adri versei
A SZELLEMNŐ INDUL
SIMON ADRI VERSEI
Nő balladája, amidőn megjött
Amiről általában nem írok verset
– nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim –:
dől a vér belőlem, különös helyzet;
nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim.
Kötetet mutat be ma barátom, a költő
– nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim –,
ünnepelném szabadon – de a testem börtön.
Nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim.
Szédülök, émelygés sodor a lépcsőn le
– nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim –,
Istenem, add, hogy elmúljon hétfőre!
Nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim.
Salátát kotyvasztok, amitől majd jobb lesz
– nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim –,
csak a zuhany alatt vágyom lenni topless,
nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim.
Megvárhatta volna a jövő hónapot.
Nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim!
Ja… az izé miatt akkor sem volna jobb.
(Nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim.)
A fokhagymapéptől patakzik a könnyem
– nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim –,
dől a taknyom is, de nem adom fel könnyen,
nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim.
A hasgörcs lassan, hullámokban tép szét,
nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim.
(Sajnálat helyett csak leheletnyi részvét!
Nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim.)
Ügyeletes patikába irodalom helyett
– nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim –
esti mulatópénzt elkölteni megyek.
Nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim.
Felduzzadt a szemem, szép táskát hordok.
Nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim!
Kirabolnék most egy jégakkuboltot.
Nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim.
Hazavánszorgok sebeim nyalogatni,
csöpp remény: hajnalra csendesül a kín,
imádkozom, vagy meditálok, vagy mi –
nőnek lenni gyötrelem, férfitársaim.
A szellemnő indul
Hegygerinc és galaxiskar. Elsuhanó vércsík.
Tükröződő szemhatár villan, összekészít
az indulásra, aztán majd a nagy magasságra,
haragos a horizont, a Hold meg narancssárga.
Itt landolnak a halandók feltört lábbal, elhagyottan,
csobognak a világtenger nyílt vizén, néha felrobban
egy-két őstüdő, majd végül puhán újraindul,
beszűkül és kitágul, és Hold-harangként kondul.
Remegnek és szétesnek szembejövő klónjaink,
ahogy jöttek, elmennek, közben az égi óra ing,
féregjárat indul atommagok közepéből.
A szellemnő a gömbön át a mélybe szédül.
Meredek
Hogy az út meredek, tudtad.
Hogy az állatok is elbújnak,
mikor nincs fény azokon az éles
köveken, és az ég sötét lesz,
hogy meg kell majd őrizned
a déli szelet, amiben hisznek
– csak szárnysuhogásuk hallani –
a földek tág szemű madarai.
