Hajnalodott, amikor arra ébredtem meggémberedett és zsibbadó tagokkal, hogy az éjszaka hűvösétől a gyapjú alsóingem sem tudott megvédeni, hiába gömbölyödtem össze, mint a kivert kutyák szoktak. Az voltam magam is.

A papa hordói is öregek voltak, egy részük még az apjától került a pincébe. Évenként megtermett két-három hektó bora, régebben néha jóval több is. Apám szerint, „ihatatlan lőre – legfeljebb nyáron, sok szódával –, kár vele fáradozni”, de azért a papának dicsérte, ha kínálta. Amit üvegekben kapott tőle, azt kiöntötte a WC-be. Persze ezt nem volt szabad elmondanunk.