10 könyv, amit nagyon várunk (10.)

A 84. Ünnepi Könyvhét szinte átláthatatlan kínálatából válogattunk olyan újdonságokat, amelyek megjelenését nagyon várjuk. Rövid ízelítőt is közlünk a művekből. Ezúttal T. Kiss Tamás A tükörtestvér című regényébe olvashatnak bele.

10 könyv, amit nagyon várunk (10.)

Száz cuppogós puszi

Kimondok minden mondhatót,
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód,
hogy mibenlétem konstatáljam.

(Varró Dániel)

Néhány apróság a nagymamámról: őt nem úgy kell elképzelni, mint a többi korban hozzá illő öregasszonyt. Ő nem jár templomba, és otthonkát sem hord. Nem ücsörög kissámlin a ház előtt, nem nézi vasárnaponként a kívánságkosarat, és nem alkudozik a piacon. Viszont fent van az iwiwen, és fel tudja sorolni valamennyi Tini Nindzsa Teknőcöt. De ugyanúgy ismeri még a Fecsegő Tipegőket, a Bolygó Kapitányát, a Hódító Hódokat meg a Dragon Ballt is.

Még titkos kézfogásunk is van.

Ő a nagymamák Che Guevarája. A nyugdíjas nénik John Lennonja.

Ha társadalmilag meghatározott szerepekről kellene beszélnünk, akkor az én nagymamám igencsak kívül esne a nyugdíjasok státusához igazított elvárásrendszeren. A klasszikus almás meg meggyes kalácsok helyett például ezerféleképpen tudott kárpótolni bennünket, unokákat. Legutóbb vagy negyven banános csokit darabolt egy műanyag edénybe, és csokiszirupot öntött rá. Egyáltalán nem panaszkodtunk. Kisebb korunkban se számítottunk tőle kötött pulóverre meg effélékre. Egyik születésnapomra például Pókemberes sega-kazettát kaptam tőle ajándékba, és még ő adott tippeket, hogyan kell megölni az első főellenséget, amelyik villámokat dobált.

Jó tíz másodpercig tartom a kezem a csengőn, mert általában nem szokta hallani a konyhában bömbölő zene miatt. Úgy három évvel ezelőtt írtam ki neki egy Rolling Stones-cédét, amit szerintem azóta ki se vett a magnójából.

Várok.

A mamámnak nagy, barackszínű, emeletes háza van, nem messze a központtól. A kerítés mögött magas rózsabokrok nyújtózkodnak, mögöttük egy öreg mandulafa áll. A kapura egy kis tábla van kiszögezve, rajta egy rottweiler vagy dobermann vicsorít. (Nem tudom pontosan, melyik, mert mindig keverem a kettőt, akárcsak Ben Stillert meg Adam Sandlert.) A tábla alatt ez áll: „A kutya nem harap, amputál!” Ezt még az öcsémmel nyomtattuk annak idején viccből, de nem gondoltuk volna, hogy a mama ki is teszi.

Úgy látszik, a saját nagyanyját sem ismerheti eléggé az ember.

Ekkor meghallom, hogy kinyílik a bejárati ajtó, és valaki papucsban a kapu felé indul. A házból zene szűrődik: „You can’t always get what you want” – énekli Mick Jagger. Ez még mindig ezerszer jobb, mint a nótacsokor a Panda Rádióban.

– Itt a polgárőrség, a szomszédok panaszt tettek túl nagy hangerővel történő rock and roll zene hallgatására hivatkozva – szólok át fennhangon a kapu túloldalára.

– Majd adok én neked panaszt mindjár’! – szól vissza a mamám érces hangon. – Attól, hogy ezt a csönd városának hívják, még nem kell mindenkinek hallgatási fogadalmat tennie. Amúgy se purcant ki még senki egy kis muzsikától, nem jól mondom?! – hallom, hogy közben a kulcsokkal bíbelődik a túloldalon.

– Igazad van, mama – mondom, amikor kitárul előttem a kapu.

A nagymamám lábán kék színű, olcsó, piaci Mike feliratú papucs van, amelyből jócskán kikandikál fehér, sportzoknis lábfeje. Fölötte szürke melegítőnadrágot visel, afölött pedig a már jól ismert Hawaiian Surf Club pólója virít. Ősz haját tarka kendő fogja fel. Nem úgy, mint a többi nagymamának, hanem inkább mint a többi neohippi-boszorkány-nagyinak.

Széttárt karokkal mosolyog rám. Megölelem, ő pedig vagy száz cuppogós puszit nyom az arcom mindkét oldalára. Egyáltalán nincs olyan öregszaga, mint a többi vénembernek.

– Kerülj beljebb! – tárja szét a karjait.

A másik érdekes dolog vele kapcsolatban, hogy az öreges témákkal nála nem lehet menni semmire. (1)

Még titkos házisüti-receptje sincs.

Ennek ellenére szinte bármiről el lehet vele dumálgatni. Sőt, szerintem ő az egyik legsokoldalúbb ember, akit csak ismerek.

Miközben veszem le a cipőm az előszobában, a mamám azt kérdezi:

– Hát te meg hogyhogy itthon vagy hétköznap? Nem Szegeden kéne lenned?

Most épp vizsgaidőszak van, egész héten itthon vagyok – mondom nyögdécselve, fél kézzel a falnak támaszkodva...

1: Öreges témának számítanak például: Mit főz, mit főzött, vagy mit akar főzni a közeljövőben, kik az aktuális halottak, kik a frissen házasodottak, mennyit változott a piaci zöldségek árfolyama, mit mond a népi hagyomány az adott időszak időjárásáról, vagy például, hogy miért nem jött még meg a villanyszámla.

(Részlet T. Kiss Tamás A tükörtestvér című regényének 9., Száz cuppanós puszi című fejezetéből, 89–91.)