Ha összetört, összetört,
Nincsen bűbáj, nincsen flört.
Duzzogtál, hogy nincs virág.
Vetéljen el hét világ!
- Borsodi L. László versei
 
 

 
      A pályaudvar, mint mély torok − a beton,
      az üveg égbe kiált. A fáradtságtól lassan
      elalszol; magadon túl nem jutsz tovább.
      Necz Dániel versei.
 
 

„Lelkem, te lenge, fesztelen,
Földi testemnek vendége, társa,
Hol fogsz bolyongni, esztelen,
Sápadt lész, rideg és meztelen,
Ha majd játéknak, tréfának vége.”
Békássy Éva versei
 

 
 
 
Megtekint az Űr,
gyorsan felbecsül,
itt volt tovaillant,
    tűnő testemet
    lágy est fejtse meg –
    kapcsold le a villanyt!
 
 

A szakadatlan harangszó
minden szétvert bánat mögött.
 
Ellenforgattyú, kényszeredetten,
az idő befeketítette emblémában.
 
Fagybarázdák a
jelszó mentén.
 
Mindez fél
anyajegy-fénynél.
Paul Celan versei.

Kezedből nyílik a levegőnek
a gazdátlan rózsa.
A szirmokat egymástól
félhang távolságra helyezed el.
Húrokat vizionálsz
a tövisekre –
nem vörösben
írod meg a dalt.   
Kántás Balázs versei
 

"a tavaszi sóvárgás
a gyomorból indul
lefele haladva
a szexust megragadja
fölfele törve
a szivet elragadja
csak a szerelmes aktus csillapítja"

 "újra és újra a régi sort, ki kért
meg erre, csak álmodik az ujjam -
üres szobák vagyunk, vonaltalan kéz,
de tavasszal esni fog, esni fog újra."
- Mirtse Zsuzsa versei.
 

Fehérre meszelt utcafal tövében,  
az ajtó mellett ül. Apó, szólítgatod  
félénken, piros virágok lógnak le  
az ablakból. Muskátli szagú a kezed.
Nagypál István versei

Az ember azt gondolná
hogy ismeret és annak
terjesztése egyaránt
Nagy Zopán írása

A költészet napja alkalmából Lászlóffy Csaba Ars poetica című versét olvashatják.             "Megzápult próféták, varangyok,           szókészletük másfél arasz;           meg se kell húzni a harangot,           mind saját magára szavaz."  

Huszonöt év - csupa szenvedély, gyűlölet, szakítás, szerelem, féltékenység.

"Az éjben eső felesel, rólam locsog - járdára zuhog, csattog a mocsok. Lóg az orromból műanyag kábel; dühöng a szívem, dühöng e Bábel."- a húsz éve meghalt, kiválóvajdasági költő verse.

Falusi Márton költő 1983. október 17-én született Budapesten, tanulmányait 2007-ben fejezte be az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karán. 2006 júliusa óta a Hitel című folyóirat szépirodalmi, 2008-tól pedig a Magyar Napló világirodalmi rovatának is szerkesztője. Verseskötetei: Hazáig látni (2004), Rádnyitva ablak, ajtó (2007). Több elismerésben, köztük 2004-ben Gérecz Attila-díjban részesült. Három versét közöljük. 

 "Vikrama-széna leakasztotta a vén fáról a hullát, vállára dobta (mert ez több mint szimultán – és szövevényes történet), majd a kolduló szerzetes parancsára elindult vele, miközben a hullát megszálló szellem rákezdet a mesére..."Nagy Zopán tündérmese montázsa. 

"ahogy a húgod mondtaláttalak én is hosszú barnahajad hogy’ csapod hátrahegedülés közben a dallam ritmusára karcsú testedhogyan remeg a hangszerrelpáros ütemben összesimulva –"– Simándi Ágnes versei. 

  "Kirándulni indultunk a Ladával, engedtem, hogy a gyerekeim vezessenek, és az öregek otthonában kötöttünk ki. Büszkén vonultam be, feltornyozott hajjal, sujtásos kosztümben. A ruhámat azonnal levágták térdig, a hajam meg tarkopaszra, a tetvek miatt. Ti, kiknek van önbizalma, nékem páros számú jázmint hozzatok."Szőcs Petra versei.  

 
 "A férfi kimegy.
Hosszú, száraz köd.
Guruló gesztenyék emléke.
Homályba borul a város, hogy rendezze adósságait.
A fák intim monológba kezdenek, s az út elhalkul.
A férfi gondolatban sírni kezd."
- Kabai Márton írása.
 

   Az asszony szikkadt kenyerét röstellve kínálja:    Jöjjön, ennyi maradt, nékem a héj is elég. Benn – valahol – meleg árad, s mintha a múlt muzsikálna,    Szívében zene szól, orgona, Bach-töredék.   

 De nem lehet elölniA szent örök-tüzet;Ha vak füst fojtaná,Ha vész fullasztaná:Új lángvillámot vet;S viszem harcizajba,A visszás vad morajbaSzikrázó lelkemet!