Hajtogattam magam a kezébe. Hátha szebben szállok majd. Izzadt, meleg teste remegett a súlyomtól. De elbírt. Még felemelt.

Az egyik pillanatban az ismerőseimmel még a parton álltam és a folyót bámultam, miközben elkábított a bomlás szaga; a másik pillanatban pedig szörnyek támadtak ránk morogva és összefüggéstelen félszavakat fröcsögve. A folyóból másztak elő, áttetsző volt a testük, akár a víz, és egyikük egészen a könyvtár bejáratáig üldözött.

PRÓZA

Amikor a nutria elérte a csapdát, a fiú fejében lecsapódott egy másféle csapda, és a szemét is lehunyta hozzá, hogy ki ne szökjön onnan a nutria képe.

 
Ács borbély szalonja nem csak igen jó központi fekvése miatt lett népszerű. A tulajnak volt egy örökké szóló rádiója, amely meccsen kívül mintha mást nem is közvetíthetett volna. Apám 1953 novemberében itt hallgatta az angol–magyart.

 
 
Kell az élet sűrűje is, nem csak Chopin, meg a faforgács. Szóval, hogy én így nem látom a fától az erdőt, vagy mi.

 
Nem tudom, ki gondolta, hogy éppen neki tettük oda, de nagyon kérem, hogy lehetőleg egy-két napon belül pótolja vissza a trágyát, mert így nem igazán tudunk haladni a kerti munkáinkkal.

 
Hogyan bírja ez a közös, asztaltáncoltató szövegolvasás nem csak megjelölni hármasunk emberi cselekvését, de ezt a jelen lévő pillanatot, ezt a helyet, ezt a várost, ezt a kultúrát, ezt a világmindenséget is, hogyan olvashat így, éppen így és éppen bennünk – a szöveg alkotója, Isten?

 PRÓZA

Mielőtt becsengetett a lakásba, mély lélegzetet vett, és elismételte magában a szöveget, amit az öregnek kell majd elmondania. „Láttam azt a malmot! Álmomban jött el hozzám!”

 
De tényleg, mama, mit, ugyan mit mondtál volna, ha megkérdezik, hogy én hol kolbászoltam 14 évig? Hogy a szentlélek? Az? Az hozta a jó hírt madárként a szájában (a csőrében) a te szűz méhedig?

PRÓZA

Karola húsz év körüli, nehéz csontú, kicsattanóan egészséges lánynak tűnt. Úgy éreztem magam mellette, mint valami buddhista szultán, aki egyáltalán nem érti, miért épp neki mesélik az ezeregyéjszaka meséit. Egymás után rendeltem a málnaszörpöket. Senkit nem akartam lefejeztetni.

 PRÓZA

A verekedés Zsofka néném miatt tört ki, pontosabban őmiatta kapott össze két lovag, amiből akkora balhé kerekedett, hogy az Aranyhordó személyzete másnap is a vért sikálta a padlóról.

PRÓZA

Hova is menne ebben a sötét uszodában? Én találtam ki, hogy amíg leengedjük a vizet, nem kell a nagyvillany. Minek? A víznek nem kell világítani, letalál az így is. Az csak az emberrel van, hogy csak akkor találja a helyét, ha ipari reflektorral világítják neki az utat.

 
PRÓZA

Bugyborékot a tyúkok elfogadták, bár tollászkodni sem bírt, akárhogyan is igyekezett. A Kati egyszer akkorát röhögött rajta, hogy húslevesként végezte.

PRÓZA

egyenesen odament a piros csatos pénztárcához, és odasúgta neki, hogy már nem kell sokáig itt lennie, a csúnya hosszú lila karmú elárusítónénik között, az enyém leszel, és én mindig nagyon büszke leszek rád, és mindig szeretlek majd, és mindig teliraklak pénzzel, amit Lajos bácsinál keresek

PRÓZA

Az önkormányzat egyik magas, sötét ablaka előtt fekete-fehér madár ugrált a párkányon. Csőrével gyorsan, nagyokat sújtott az üvegre, szárnya vadul csapkodott, mintha be akarna repülni az ablakon valamiért, s kész volna betörni érte az üveget is. Percek teltek el, mire rájöttem, hogy makacsul, reménytelenül küzd a saját tükörképe ellen.

PRÓZA

Az Édes egy fémszéken ült és tarka kakast szorongatott a bal hóna alatt. A torkánál meg volt tépkedve a toll. Jobb kezében sárga kés, lába előtt egy fehér lavór. Az alján maradt vízben megcsillant a nyári konyha ereszcsatornája, amiből színes legyek ittak.

 PRÓZA

Alig három évet kellett volna eltöltenie Szarajevóban, de mert megütötte a magassági szintet, no meg az ábécét is tudta, a kiképzés után áttették a Belgrádba, a Tito gárdába. Ez a körülmény új embert formált belőle.

 PRÓZA

Mutatom: ott a csokigyár. A gyerekek ugrándoznak a recsegő ágyon, kiabálnak, itt lakunk, mézeskalácsház, nincs boszorkány, van csoki, csoki, csoki.

KÖLTÉSZET

Kinyitja a szekrény oldalának támasztott vasalódeszkát, és ráteszi az első tanút, amin először látta a kunkorodó végű, idegen hajszálakat. Mint egy francia séf a bélszínt, egyenlő hosszúságú, vékony csíkokra szeleteli az öltönyt.

PRÓZA

Az olyan verbális túlhabzások, mint az „ezt nézzétek meg”, leronthatják a kívánt hatást, és őszinte törekvésünket a kapcsolattartásra destruktívan befolyásolhatják. Modorossá válhatunk és narcisztikussá, s ez a közösség kedélyének halványulását szokta eredményezni.