Orcsik Roland versei

Orcsik Roland Faludy- és Sinkó Ervin-díjas költő, a Rozsdamaró és a Holdnak, Arccal című kötet szerzője, aki jelenleg Szegeden él. Az irodalom jelenéről, terveiről és lírájának néhány meghatározó motívumáról kérdeztük. Most a költő verseit, és Boldog Zoltán interjúját olvashatják.

Orcsik Roland

  
Mese a fehér rongyról

Mielőtt még asztalterítővé változott, a fehér rongy olyan szabadon lobogott a szélben, mint az ország nélküli zászló. Sokáig lengett így, céltalanul és üresen. Aztán valaki meglátta, gondolt egyet, s a konyhaasztalára terítette. Ám ez nem volt elég neki: puha testét piros kockákra rácsozta. A fehér rongy szabadsága odalett. Hogy meg ne szökjön, jó nagy kővel lesúlyozták. Aztán valaki meglátta, gondolt egyet, s a konyhaasztalról kövestől egy galériába cipelte. Sokan elhaladtak már mellette, de nem figyeltek föl szívdobogására a súlyos kő alatt. E dobogás a szabadságot idézi, a szelet és a Nap melegét. 

Margitszigeti rondó
 

Hagyatékod, Margitsziget,
akár egy rozsdás, ósdi zár,
a mondatokra jól vigyáz:
a hídon túli zöld liget
az egészből csak egy csipet,
ám felduzzasztja a hiányt –
hagyatékod, Margitsziget.

Körbetekert, mint a zsineg,
fogva tart a növényvilág,
lekötöz a tavalyi nyár;
és nem nyugszik, szúr az ideg –
hagyatékod, Margitsziget.

Ide kattintva elolvashatja Boldog Zoltán interjúját Orcsik Rolanddal.