Keszthelyi György versei
Keszthelyi György versei
Utolsó kenetem
keresztet rajzol a pap és elmegy
vele egy magasztos alkalom
múltam percekre vetített mását
nem látom már de hallom
még a kéz végső Szentlélek-
Istennek-suhanását.
Hirosima
valami fengsúj a kamikázé
cérazuhanásán valami
gyilkosvidám víganya
kékezüst testre festve
deviáns kisfia lepattan
róla leszakad a köldökzsinórról
tépi vetkőzteti hirtelen csontig
az éppen öltözni készülő várost
Idegen hőfokon
nem feszíthettek érdemkeresztre
ott ahol addig erényt mértek
bennem meg burjánzott a vétek
sandán pislogtak selejtet sejtve
a lám-lámok és a mit-miértek
ha csend kuksolt itt hát kerestem odább
ismerős zajt egy új pályaudvaron
kongó lélekkel (csak gatyám lett lazább)
más színek között,idegen hőfokon
hol pénzmagból babért aratnak
a nagyok ha még nagyobbra nőnek
mindenkinek pezsgőt hozatnak:
ólomhuszárnak ponyvahősnek
fecnin tengődő piszkozatnak...
Így vagyon megírva
Miféle egyenlet ez? egy időbefúlt
orgazmus függvénye,álszerény,semmi-
gyönyör-(a nyitány?),vagy világravadult
sejtek csörtéje,a minden áron lenni
akarás buzgósága?-Így vagyon megírva:
egy tervezett álmos angyalarc helyett- gyakran
- késpenge-profilú lombroso-pofa
leselkedik a téglafal megett...
vajon csak két sejt,vagy egy idő tévedett?
