Nyilas Atilla versei

„Mostanában ő a hír,
ahogy magamban nevezem: Edu,
talán szólítottam így kevés találkozásunk idején,
de lehet, hogy csak aztán ragadt rám…”

Nyilas Atilla versei
 

Kis magyar évszámtan

1793 1795 1795 1796
1799 1802 1804 1804
1807 1807 1808 1813
1815 1819  –  1849

Bevezetés a XXI. századba
 

A 2000-probléma,
a 2001-probléma,
a 2002-probléma,
sít.

Eduardo

[„… mit szerethet rajtam, akit nem ismer?  Azt felelhetné,
… hogy megszagolt, tehát ismer. Ami tapadási felületre
szüksége van szenvedélyének, azt megtalálta rajtam.”
(Déry Tibor: Niki)]

Mostanában ő a hír,
ahogy magamban nevezem: Edu,
talán szólítottam így kevés találkozásunk idején,
de lehet, hogy csak aztán ragadt rám,

a bolíviai-horvát-magyar hazafi,
azon belül székely és szentkereszti,

a keresztény, muzulmán, esetleg zsidó
vallásúként egyistenhitű,

eszmék szélkakasa,
aki együtt érez és átadja magát,
lírai magány,

kétes ügyei,
amelyek ellenére vakon követni késztetett,

a csupa szív gyilkos,
mikor megölelt, görcsbe rándult a gyomrom,
de nem bántam,
kicsit sütkéreztem aurájában,
ennyi a tudásom róla:
bőre baráti illata,

és véres halála,
jó lenne mondani: hősi,
és most mondtam is, hogy hősi —
mostanában ez a hír járja.