Géczi János elmondja két versét

Géczi János:

Odaát

Négy hete csak mindig estben
vagyok. Nem szedek altatót.
Esteledek e sötét testben.
A lélek feljön, megragyog.

Kerek, komoly. Ilyen lehet
mély pohárban a csepp fény.
Bemászlak: pók a döglegyet
a lábnyomokat a repkény.

Nem s nem tudlak betemetni,
hiába fektetlek sírba
kilógsz belőlem itt és ott,
amiként tollból a tinta.

Feltámadsz betűként, boldog
leszel, avagy szent azonnal.
Hozsannáznak a hű dolgok,
égnek körötted haszonnal.

Súlytalan s egyszer csak, egyszer
nehéz az áttetsző lélek,
az Istentől átjárt kegyszer.
Hol vagy, hol nem! Úgy reméllek:

egykor majd tenmagad ébredsz
fel az ágyamból, és reggel
itt vagy, te, hűtlen! Vedd magad
el, és ha veszed, ne vedd el

akképpen, mint eddig, hogy
- tűrlek, kérlek, legyél velem! -
utánad semmi nem marad.
Ne bámuljon a félelem.

Húzd fel a húst, a bőrömet,
mint ünnepi vasalt ruhát
add reám reggel a testet,
s mondjad el, mi lesz odaát.

Jutunk-e, s mire, édes úr?

                                               Szilágyi Istvánnak

Jutunk-e, s mire, édes úr,
a testünk ha felborul,
ha az égbolt is ráborul,
és ha a félhold azon túl
úgy gurul, hogy elborul,
mire jutottunk, édes úr?

Jutunk-e, s mire, édes úr,
ha a nyelvünk beszorul,
és a szavunk, ha kiszorul,
és ha a napunk elszorul,
és hurok, ha megszorul,
mire jutottunk, édes úr?

Jutunk-e, s mire, édes úr,
szánkra tenyér ha rászorul,
és nehéz kő, ha szaporul,
és belénk mi aljas szorul,
arcunkról, ha leszorul
a szín, mire jutunk, édes úr?

Jutunk-e, s mire, édes úr,
ha magunkkal párosul,
és ha belénk izmosul,
és az idő ha pirosul,
a létünk megkárosul,
mire jutottunk, édes úr?

Jutunk-e, s mire, édes úr,
ránk cipőtalp alkonyul,
és ha a fülünk lekonyul,
és szavunk, ha elaljasul,
és lelkünk, ha pártosul
mire jutottunk, édes úr?

Jutunk-e, s mire, édes úr,
ha az idő vékonyul,
és ha a hit nem bizonyul,
és ha fölénk csak tornyosul,
és ha tovább korcsosul,
mire jutottunk, édes úr?

Jutunk-e, s mire, édes úr
ha napunk, mint perc porul,
és mint tönkre, ha por porul,
a tönkben tönk csak elborul,
mérget mérnek ki porul,
s mire jutottunk, édes úr?

Jutunk-e, s mire, édes úr,
szemünk, ha elszigorul,
és ha a penge is benyúl,
és szemszínünk, ha kiborul,
a látvány, ha beszorul,
mire jutottunk, édes úr?

Jutunk-e, s mire, édes úr,
ha az önkény benyomul,
és a szívig, ha lenyomul,
és ha a szívből vér nyomul
sárral elegy s kinyomul,
mire jutottunk, édes úr?

Jutunk-e, s mire, édes úr,
az lepel, ha ránk borul,
és szemünk, ha beborul,
és ha a borunk kiborul,
és hogy testünk szétborul,
mire jutottunk, édes úr?

Jutunk-e, s mire, édes úr,
minden részünk hasznosul,
ha szappanként lenni tanul,
válik prédává s hasznosul,
mint a szappan, hasznosul,
mire jutottunk édes úr?

Jutunk-e, s mire, édes úr,
létünk tőlünk eltolul,
és a gyomrunk, ha feltolul,
és ha a pokol betolul,
Isten, ha nincs tollul,
mire jutottunk édes úr?

További versek: www.geczijanos.eoldal.hu