Csigavonalak – Kapolcsi képes napló 3.
Az utcazene és a zsonglőrködés völgyidegen. Lassan a menedzser nélküli tehetség is völgyidegen lesz, és keres magának egy másik helyet, ahol fesztiválozhat – Boldog Zoltán naplója Szőcs Tekla fotóival
Csigavonalak
– Kapolcsi képes napló 3.
Völgyidegen. Tegnap hallottam ezt a szót, velős kritika Kapolcsról egészséges cinizmussal. Völgyidegen az, amit a szervezők nem engednek művészetként elő- és eladni, mert csak helypénzben és rendezvényben gondolkodnak. Az utcazene és a zsonglőrködés völgyidegen. Lassan a menedzser nélküli tehetség is völgyidegen lesz, és keres magának egy másik helyet, ahol fesztiválozhat.
A környéket meg kell ismerni, különben nem tudjuk, hol lakott itt Vörösmarty Mihály. Nem az, hanem egy másik, akinek neve csalogat a templomkertbe, akár egy fővédnöké. Jól kitalált temető- és templommarketing.
Ellátogatunk Vigántpetendre, amely a legkedvesebb arcát mutatja felénk, nem érezzük magunkat völgyidegennek. A vásári mulatság után a Zöld Udvar napfénytusolóiban becsületkasszás bioenergiával tisztulunk, majd a napkollektorok mögötti hűsölésben eszembe jut, hogy mindez még mindig kiállításdarab. Meddig lesz az? Még tisztább energiákra akadunk a perui jurtában, ahol egy dél-amerikai sámán csakrákról és önismeretről beszél, majd megtisztítja a teret otthonról hozott eszközeivel.
A Néprajzi Múzeum helyi kirendeltségében elfelejtett tárgyakra bukkanunk, vajköpülőre és tokmányra, Horthy-korszakbeli falvédőkre, melyek vagy a magyar balsorsra emlékeztetnek, vagy a háborúban lévő gyerekeket várják vissza.
A másik kapolcsi szomszéd Monostorapáti, ahol a templom a Muzsikás koncertjének ad otthont. Színtiszta népzene kellemes átvezetésekkel, a menyegzői daloktól a halottkísérőkig, jó néhány tájegység hangulatvilágával. Erős váltással Paraguay bemutatkozására érkezünk a focipályára (NEÉ Együttes). A színpadon dél-amerikai dallamokra nők táncolnak üveget egyensúlyozva a fejükön, majd a macsók csattogtatják ostorukat, rácáfolva Palya Bea tegnapi kijelentésére, hogy az ő idejük lejárt.
Apátiban biciklikölcsönzőre akadunk, ahol tízezer forint kaució ellenében a megfáradt stopposok a multicég logójával tekerhetnek este tizenegyig. Eddig még mindenki elszámolt vele, kivéve egy-két sajtóst. Nem feszítjük tovább a húrt, eloldalgunk.
Kapolcsra vissza néhány stoppost felveszünk, mert ismerősek. A Horváth Mihály Gimnázium növendékei, akik utcaszínházukat a szegedi Thealterről ide is elhozták, hogy a vonatozás aktualizálja mindennapjaink elvadult döcögését. A Fészek Színház tanítványai már kiröppentek, melyet a FÉM című előadás párhuzamos történetei bizonyítanak.
Szalóki Ágit nem vállaljuk be, nincs bennünk dívakényszer, inkább lazítanánk a folkon és a világon, hiszen a Muzsikás felrakta a koronát a napra, és csak később (maholnap) játszik a Napra. Helyette Apátiba látogatunk vissza a PASO-ra, ahol van bőven hely a táncra. Kihasználjuk. A Kiscsillagon már érzem a vádlimat, és hogy a reggelre tervezett futás elmarad. „Van-e szándék?” – hangzik a kérdés. „Szándék van”, de rengeteg a program, kevés az idő mindenre.
Hazaérek, gyorsan lehajtom a fejem, nemezkoboldokkal alszom el.
Boldog Zoltán
További képeink:
Bobály Kati és Somogyi Kati nemezkoboldjai
Vigántpetendi forgatag
Templomi Muzsikás
Jaime Caso, a perui sámán saját jurtájában
Kapcsolódó anyag:
