Hagyaték 8.
Ezután apám autót cserél a telepen, nagy fekete Volgát hoz el. Holnap után Pestre, a mezőgazdasági minisztériumba viszi a tsz elnököt, ahol tévedésből szalutálnak majd a díszszázad katonái a bejáratnál, mert azt hiszik, a miniszter érkezett. Az is fekete Volgával jár, amit később szocialista limuzinnak nevezünk.
Prosenszky Róbert
Hagyaték 8.
A falu, ahol mindig volt mit nevetni
Apám a „kőcsi” tsz-nél dolgozott, először, mint műhelyes tanuló, aztán később, mikor megszerzett minden szükséges jogosítványt, Kotvász, az elnök személyi söfőrje lett. Sonkád felé járt haza, hogy az irigykedők ne lássák szolgálati autókkal. A nyolcvanas években három falu egyesült egy tsz-ben: Sonkád, Kölcse, Fülesd. Kölcse volt a legnagyobb, s minden szempontból a legjelentősebb, igaz, lakosainak száma akkor sem érte el a kétezer főt. Mindhárom faluhoz kapcsolódik a Túr.
Kölcsén több helyen az Öreg Túrn több ága átfolyik. Ebben a faluban mindig volt min nevetni. Kissrácként az utcán álldogáltam, apám legújabb szolgálati autója mellett, az étteremből cigarettafüst gomolygott ki a szélesre nyitott ablakokon a nyári melegben. Ezt az éttermet, ami a faluban az egy és egyetlen volt, Kotlónak hívták, mert mire kihozták az ételt, a falusi ember nagy ráérősen megkotlott ott helyben, az asztalnál, a széken ülve, akár a kotlóstyúk. Izgága városi embernek nem való volt az a hely. Ha betévedt egy-egy pesti főmérnök a ’70-es nagy árvíz után, gyorsan hozzászokott ahhoz, hogy errefelé az idő lassabban jár.
Ahogy ott állok, arra leszek figyelmes, hogy az egyik udvarorról nagy csomókban, szabályos ütemben, emberes ívben, egymás után repked a gané. Nem láttam, honnan hányják, s hogy ki, csak azt láttam, hogy a fal mögül indul, s a hátsó udvaron landol, mintha a kombájn köpködné. Arrébb mentem, s akkor megláttam Bözsi nénit. Gondoltam magamban rögtön, nem szeretnék az unokája lenni, mert bizony a harmadik udvarig repülnék, s csak a diófa fogna meg, ha lekeverne egy pofont valami csínytevésért. Árpi bácsi meg, Bözsi néni férje, aki kicsi, tagbaszakadt emberke volt, nyugodtan pöfékelt a kapuban, a lócán. Apám majd egy óráig odavolt, benn a tsz irodán, úgyhogy volt időm szemlélődni, megfigyelni. Átmentem az úton, s odaültem Árpi bácsi mellé. Akkor észrevettem, hogy valaki felborul a biciklivel, s kiesik a kígyóuborka a szatyorból. Ebben a pillanatban minden jelenné vált. Ezt látva, kijön a gyógyszertárból a patikus, akit csak Kalmopyrinnek hívtak, s felállítja a biciklist. A biciklis nem más, mint Máté Elemér bácsi, tökrészegen. Próbál valamit elmagyarázni a patikusnak, az meg röhög, és azt mondja.
– Jobban szeretem Elemér bácsit nézni, mint egy rossz filmet!
Elemér bácsi dülledt szemekkel, a kígyóuborkával fenyegeti.
Közben kijön apám az irodából, beültet az autóba, s kivisz a műhelybe. Ott is van valami elintéznivalója. Ott is nézelődök.
Kisvártatva ismét történik valami. Nagy robajjal beront a műhely kör alakú udvarára Máté Zsiga a traktorjával, de nem áll meg, hanem körbe-körbe hajt, s közben nagy hangon berregteti a motort. Hátul, a platón, egy cigányasszony, akit a mezőn szedett fel, hogy behozza a faluba, rémült arccal próbál megülni. Nem megy. Az udvar tele van kátyúkkal, s szegény asszony össze-vissza gurul, hányódik, hiába próbál kapaszkodni minden erejével. Pár perc múlva, mikor már mindenki kicsődült a műhelyből, kaján vigyorral várva a csattanóra, a traktor hirtelen lefékez. Máté Zsiga kiugrik a vezetőfülkéből, s hátraszalad a plató végéhez, ahol Bakancsos, így hívták a cigányasszonyt, jajgatva tápászkodik felfelé. – Elromlott a fék, alig tudtam megállni! – kiabálja Zsiga. – Jól van? Nem esett baja? – kérdi aztán Zsiga Bakancsost aggódó hangon.
– Jaj, jól vagyok, fiam! Istennek hála, hogy meg tudtál állni! – percekig hálálkodik az asszony, miután Zsiga lesegíti a platóról. A közönség röhög, az egész műhely, s csak Bakancsos meg én hisszük el, hogy elromlott a fék.
Ezután apám autót cserél a telepen, nagy fekete Volgát hoz el. Holnap után Pestre, a mezőgazdasági minisztériumba viszi a tsz elnököt, ahol tévedésből szalutálnak majd a díszszázad katonái a bejáratnál, mert azt hiszik, a miniszter érkezett. Az is fekete Volgával jár, amit később szocialista limuzinnak nevezünk.
