Irodalmi Jelen

PÁROS JÁTÉK A-VAL – Onagy Zoltán regénye (4.)

2011. augusztus. 15. - 11:55

Egyetlen serkentőszer nem került szóba, pedig nélküle minden nehezebb. Nélküle fűvel benőtt iparvágány. Szeretni. Egyszerűen, csendeskén, halkan, ritkán lobbanva, gyakran lobbanva, boldogan, boldogtalanul. Arra ébredni, nincs ott. Arra: ott van.

ONAGY ZOLTÁN

PÁROS JÁTÉK A-VAL

regény, negyedik rész

Vicuska-adaptáció

“– Hogy mersz levelet hozni a töröktől? – gyúl haragra Dobó István, az egri vár kapitánya. – No, halljuk, mit üzen a török! – adta át a levelet hadnagyának, Bornemissza Gergelynek. ”felháborodott rajz”
Dobó Istvánnak, Eger kapitányának!
Két sereggel jöttem. Sok erős várat foglaltam már el. Te sem tudsz ellenállni. Add fel a várat, ígérem, nem bántunk benneteket! Ahmed nagyvezér. ”elszánt magyarok tekintete-rajz”
– Ne higgy a töröknek! Nem adjuk fel a várat! – kiáltják a vitézek. – Hunyadi János is győzött Nándorfehérvárnál! ”lélek-repes-rajz”
– Több levelet nem veszünk át. Aki megadásról beszél, halál fia! – dörren Dobó István a vár népére. – Emeljünk fekete koporsót a bástyára! Ahmed megérti, mit jelent. ”halálraszánt-rajz”
– A halált választják – mutat a bástyára Ahmed. – Esküszöm, megkapják! Rozzant akol ez. Gyorsan szétlőjük – fitymálja a várat Ahmed. ”komorló-fitymáló-rajz”
– No, te vén Ali! Ezt nevezted rozzant akolnak? Két hete lőjük, és még mindig állnak a falak.
– Dicső nagyvezér! Ami nappal romba dől, éjjel betömik a magyarok.
– Nem várunk tovább. Rohamra! ”kutyakontyos-rajz”
– Pereg a dob, rikolt a síp, támad a török, mindenki a helyére, meglepetés vár rájuk! – mosolyg Bornemissza Gergely – kétszer robbanó bombák és a tüzes szekerek. ”derű-mosoly-rajz”
– Jaj nekünk! Allah tüzes szekereket küld ránk! Éget, rohan, nem lehet megállítani!
– Fújd le az ostromot! – fordul Ahmed az egyik béghez. – Áss alagutat a vár alá! Fel kell robbantani! ”munkás-bányász-rajz(ok)”
– Tűz! – vezényel Bornemissza. – Ti sem fúrtok több alagutat Eger alá, kontyos kutyák! ”mészárlás-rajz”
– Dicső nagyvezér! Nem sikerült a robbantás! Elpusztultak a vár alatt. – Akkor győzzön az igazság! Mindenki a falakra! ”török-csőcselék-rajz”
– Kapitány úr! Ütik a dobokat. – Ez a végső roham. Vegyük fel a legszebb ruhánkat! Talán utoljára látjuk egymást – búcsúzik Dobó. ”líra-rajz”
– Fogytán a férfierő, mi meg csak a követ hordjuk és főzünk, míg ők harcolnak!
– Hiába, ha nem lesz, aki a levest megegye.
– Öntsük a forró levest a törökre! ”nők csípőre tett kézzel tanakodnak-rajz”
– Nem szereti a török a magyar levest! – örvendve kacagnak a sütő-főző asszonyok. – Forró vizet a kopaszra! Hozzunk égő szurkot is! ”nők lengő didikkel a küzdelemben-rajz”
Bontják a sátrakat! – Elvonul a török! ”bontás-rajz”
– Hol az étel, lányok?
– Rájuk öntöttük, kapitány úr!
– Akkor éhen maradunk.
– De mi győztünk!
– A török sem hitte volna el, hogy az egri nők levese űzi el a falakról. ”haha-rajz”.
A lókosi újra átlapozza a füzetet, hátha összefut valamelyik oldalon Vicuskával, első szerelmével, aki első marhagulyását főzi éppen.
De nem találja.¹

Agyő-k

Az agyő elegánsnak tűnik, mégis pofátlan elköszönés. A következőket jelenti (vegyesen, hol férfi mondja, hol nő, de alapóhajként igényt teljesít, visszavonja mindazt a duruzsolást, olvadót és kedveset, amivel kapcsolatuk fénykorában tömték egymást):
Nő: Találtam hozzám való férfit, akihez most elhúzom a csíkot. Remélem, soha nem jutsz eszembe. Már régen elegem van, de sajnáltalak, azért maradtam veled. Agyő.
Férfi: Föl nem fogom, mi az öregistent akarhattam egy ilyen nőtől! Az ágyban nyafogsz, mint a beteg macska. Főztöd ehetetlen, mondd, édes, légy szíves, mire vagy úgy oda magaddal? Agyő.
Nő: Az ágyban is csak kereslek, az ajtóhoz is szerelőt kellett hívni, fogalmam nincs, mit szerettem rajtad.
Férfi: És még közös gyerekekről álmodtam. Ez a ribanc teteje.
Nő: Ha ilyen fiam lenne tőled, amilyen te vagy anyádnak, az első napon kitekerném a nyakát. Olyan férfit akarok, akivel az egész életemet leélhetem. Nem kell, nem kell, féltenem nem kell, nem kell + kóta (kotta).
Nő: Számítanom kell és minden helyzetben számítani akarok a férfira, akivel élek. Te egy gyenge, kéjenc malac vagy, akit minden jöttment kurva leteper, kurva disznó nem kell, nem, kurva disznó nem kell, nem kell + kóta (kotta).
Férfi: Ha nem ráznád a segged minden felbukkanó pali előtt.
Nő: Hihettem volna anyának, ő az első nap megmondta.
Férfi: Eddig vagyok veled, eddig, érted?
Nő: Akit találtam, semmiben nem hasonlít rád. Agyő!
Persze a hangsúlyon sok múlik, de az adieu alá felfekvő durva mondatok rendszerint azt jelentik: Látni se akarlak többé, te mocsok!
Pedig a harag elfárad csendben, követik az újak, hisztériával, gőggel, haraggal. Az ismert illatú mézre, régi asszonyra, régi szeretőre, régi fickóra visszaszáll az okos méh a jövendőben, amikor az örökösen változó légköri viszonyok kedvezővé válnak, közben a mézből is mézvirág, aki pompás vágyakba öltözve várja őtet. Ráadásul a régi szeretőnél nincs meglepetés, ismert paraméterek szerint működnek a testek. A lélek már nem szüli a bajt.²

A döglégy rövid szerelme

Mi is akartam mondani a döglégy szerelméről, nézi a férfi az ablakon túli világot, ahogy a viharos szél tépi, szaggatja a szederfa kopasz koronáját. Az őszvég sötétbarna felhőkkel rohamozza az ablakot. A felhő szétnyílik néha, láthatóvá teszi a mögötte sorakozó sötétbarna felhősort.
A fotel és a kályha közt kandúr hever. Kandúrmacska. Fekete kandúr fehér papucsban, fehér napszemüvegben, lustán, bölcsen néz ki a fejéből, neki újat senki nem mondhat az utóbbi években.
Szuszogva alszik, szabad mancsa meg-megrándul. Játszik álmában. Evett, ivott, körbesétálta birodalmát, megvizsgálta, minden rendben-e, a pamutgombolyagot lustán bepofozta a fotel alá, már alszik, gömbölyűen, puhán, rebbenő bajusz-szálakkal, amikor érkezik a hűvös konyhából a légy. A légy belezavar a békébe. Túlélő. Az utolsó légymohikán. Porszívóhang a nyújorki filharmonikusok záróakkordjai közé.
Fémzöld döglégy szeret a macskába. A fejébe. Nem érteni, mit szerethetett ott, mit tarthat életveszélyesen kívánatosnak, a kandúr – a természet racionalitását vizsgálva a kialakult helyzet mögött – nem szeretheti viszont a legyet. Ellent mondana minden alkati adottságnak, evolúciós törvénynek. Mit kezdhet egymással a közönséges, rövid életű dülledt szemű fémzöld döglégy, és a kandúr, neme kiválósága, a harcos, karmos fickó, fajtája bajszos büszkesége?
A fémzöld döglégy nem kalkulál az ellentmondásokkal. Miután beleszeret a tökéletesen formált fejbe, homlokba, szemhéjba, villámfogakat rejtő szájba, és végiglépkedi, mint technikás szeretőhöz illik, zúgva, búgva, darálva, elképedve önnön szerelme hatalmasságától, szabad testnyílások után néz, hogy beléjük nézzen. Ezt a macska nemigen tűrheti, ha betartja saját játékszabályait. Egyik szem nyílik, villan, egyik puha mancs mozdul. És vége a légynek. A párnás mancs a perzsaszőnyegre veri. Undorral fordít rajta, vizsgálja, a légy szárnyai kitörve, a lábak összekócolva, a fémzöld potroh lapos. Ki vagy, te bátor? A kandúr gyorsan napirendre té a dolog fölött. Visszahanyatlik. Alszik tovább. Búcsúzóul hunyorít, no, most nézzél oda. Mi nem történik a csendes életben.
Rakhatna valaki a tűzre.
Itt pedig előbb A., aki hajnalban azt súgja: “meglátogatja az ő kedves népét.” Azután Bibliázás, mögötte türelmes séta az elíziumi mezőkön. Honnan való?
Azután te. Jössz. Megölsz. Alszol. Indulsz, érkezel, alszol, szuszogsz, hadonászol álmodban. Reggel megölsz. Ahogy kell.³

Affektus

Szenteket nem, szentet soha. A szent mellett nem történik meglepő. Nem történik semmi. Ha igen, az komoly munka.
Szent fekszik a férfi mellett, és várja, amit vár. Várja a várást. Zsibbadjon a háta közepe. Várja, hogy tiltakozhasson, hogy azt már nem, oda már mégse szabadna, mert mit szólna ehhez az anyukája? Várja a pontos, konkrét választ, ha kérdez. Azt kérdi, most mit kell csinálnom, hogyan csináljam, mi a teendőm, most mit tegyek vele? Vár, a férfi azonnal dicsérje, amikor lassan ráérez a dolog ízére, várja, irányítsa, ha mégsem sikerül. Nem, mert nem.
A szent egy ideig nem szent, nem lódul, agyát nem veszíti el. Figyel, koncentrál. A szent nem életre szóló élmény (ha csak egy életre be nem rendezkedik az életben), nem vonja magára kényszeresen a figyelmet.
Ez – itt mind – az első két hét. Ha van türelem. Legyen. Kell legyen, hogy a harmadik héten a férfi ráébredjen: a szent sokarcú dísztér. És miként a geológiai képződmények, pl. völgykanyar esetében (Rám szakadék), folyamatosan módosul térbeli rendje. A zárt térbeli rend nyílik, a nyílt térbeni rend zárul, elhomályosul. A férfi egyedül marad nyitott terében. De még csak az első hét. És a második. Mozognak, tanulnak. Könnyű. A szent ekkor még nem támad a zsúfolt autóbuszon, nem bírván kivárni, amíg hazajutnak a kölcsönlakásba, és nem markolász fapofával (orra alá kuncogva), háttal állva. Szent nem támad meg a vécében, dolgod közben, ami azért a szenvedély túlzásnak minősülő konfigurációja. A szent nem, de ő megtámad. Másodszor is. Harmadszor is. A férfi azt gondolja, valami betegség, fertőz, a gondolat arra rákényszeríti, kulcsot keressen, magára zárja az ajtót. A férfi azt mondja: Nyugodtan akarok szarni. Csak miután kimondta, érzi, milyen csúnya ez szóban, még akkor is, ha az eset a maga intimitásában nyugalmat és magányt követel. Aggódik, nehogy defektet okozzon a szent lelkében. De nem okoz.
A szent meglepetés. Az első perctől tombol odabent. Várakozó vulkán a szent. Lezárt, alvó vulkán. A férfi óvatosan szedegeti a kavicsokat, óvatos, szokásból, közben persze nem tudja, melyik szó, mozdulat, érintés robbantja a hegyoldalt, árasztja el lávával. Ha igen, az persze nagy szám, nagy öröm, egy szent csodát tesz. A férfi tátja a száját. Mindig tátja, amikor egy szent beindul. Nem hitte volna.⁴

Afrodiziákum

Afrodiziákum a neve azon szereknek, amelyek nemi vágy hiányában serkentőleg hatnak a nemi vágyra. Többnyire rozoga férfiak használják, akik ifjúkorukban, amikor a szexnek, a nőnek természetes ideje volna, pénzkereséssel, gazdagodással foglalják le magukat azért, ha majd öregszenek, és a libidó (mint ritka élményforrás) unottan lecseng, pénzükért megvásárolhassák a borsos áron kapható afrodiziákumokat. Hasis, kokó, marihuána, gyógyizé kemikáliák. Keleti csodaszerek: orrszarvú darált ormánytülke tigrisvelő feltéttel. Pézsmakivonatban pácolt oroszlánfarok.
A szó a szerelem gyönyörű görög istennője, Aphrodité nevéből származik. Az istennő nevét örökölték a nemi vágy fokozására szolgáló szerek. Hatásuk kétféle. Fizikai (vérbőséget fokoz), érzelmi (szorongásoldó), legjobb, ha egyszerre vetjük be a kettőt. A fűszereket, pl. az ánizst. Aromája kellemesen édeskés, fűszeres, frissítő. A szervezetre az epetermelés beindításával – nehéz, zsíros ételek esetén – jótékony hatással bír (gyomorfájó ember nem szexszel, epeszorult ember savanyú, mint a romlott vesevelő). Vagy vegyük, sorolja a férfi, az indiai eredetű bazsalikomot. Édeskés, fűszeres, borsos, tele illóolajokkal. Tea formájában ismertebb, de nem issza, hanem a csöbörbe lógatja érintett szervét a kliens. És ott a chili, illetőleg a hetvenes években (próbaképpen) helyette használt cseresznyepaprika. Szájról szájra jár a hír, a technikáról, a módszerekről. Miképpen, milyen hatásfokkal. Magyarföld a legismertebb, leghatásosabb, legkönnyebben elérhető afrodiziákuma. A nyálkahártya – így a nemi szervek környékének – vérkeringését erőteljesen felpezsdíti, melegérzetet ad és fertőtlenít. Afrodiziákumként friss vagy szárított formában fogyasszuk, izgató hatású.
– Megpróbáljuk? – így a leány.
– Próbáljuk – bólint a legény, mi egyebet tehetne, ha egyszer kívánságműsor. Bár jól emlékszik az esetre, amikor a drótos tót gúnármonya paprikát dug makacs szamara seggébe, mert időre kell hazaérnie, de a szamár sokallja a tempót. A paprikától azonban olyan száguldásba kezd lejtmenetben a hegyi ösvényen, hogy lerázza hátáról a csomagokat, hullanak a lemezek, a cindarabkák, a cájg. Végül a drótos tót tehetetlenségében a sajátjába dugja a paprika megmaradt felét, hogy felvegye a szamarával a versenyt. Száguldanak az Alacsony-Tátra oldalán, mint a vihar. Tudja ezt a legény, van is benne aggodalom, de itt is, ekkor is a nő diktál. Mit tehetne?
Kiballagnak hát a veteményesbe, mintha csak gazolnának a délutánban, a leány lecsippent két, éppen a piros előtti barna állapotára érett cseresznyepaprikát, némi gondolkodás után egy apró méregzöldet arra az esetre, ha az öregebbek nem válnának be, és egy közepes példányt. Az erdőre nyíló kiskapun lépnek le, mintha ott se lettek volna. A patakpartra, egy régen beüzemelt, megbízható, minden forgalomtól mentes zugot alakítottak ki a parton, ahol dió-árnyék, vízcsobogás. A dió alatt nyugalom és szerelem. Legyek, szúnyogok nem járnak a diólevelek alá, néha egy-egy bögöly, ami még elviselhető. Csendes nyárvégi késődélután a próba délutánja a lassan lemenő nap fényében.
A leány, aki mindig kockáztatóbb, vezényli a próbát. Azt mondja, miért is ne mondaná, nekem nincs szükségem semmiféle izgató és serkentő szerre, veled kezdjük, rendben? Ügyes kis bicskával elfelezi az egyik paprikát.
– Rendben – bólintja a legény. Mi mást tehetne.
A leány előbb összegumizza a haját, majd a legény fakó klottjából rutinosan, otthonosan és barátilag elővarázsolja az afrodiziákumra várakozó szervet. Bűvöli, duruzsol neki, fújogatja, be-bekapja, hogy erősödjön, mint a kígyóbűvölő, hogy megfelelő állapotba kerüljön, látható legyen a változás, az előtte és az utána. Amikor úgy látja, az átlaghoz közeledik, megfelelő méretű és állagú, a pokrócról kihajolva tép egy szál síkárt, a farokhoz méri, gondosan elszakítja, ahol kell. Odadől aztán, baljában a szerszámmal, jobbjában a fél cseresznyepaprikával gondosan, mintha gyűrűket húzna a szerszám testére, körkörösen bekeni. És várnak. De semmi eredmény. Húzogatja le-föl a bőrt, nézi csalódottan. Nem történik semmi. Tanakodik, hogyan tovább. Arra az eredményre jut, a két szerv, a nőé és a férfié plusz az afrodiziákum, hárman együtt hatnak. Nincs mit tenni, fölé guggol, igazítja, rámozog, beleül. Az üzemmenet tökéletesen hagyományos. Egy ideig nem jelenik meg benne a cseresznyepaprika. Bár a legény röviddel a művelet után úgy érzékeli, mintha tüzes kályhacsőben járna a farka, nem szól, nehogy csalódást okozzon a leánynak. Hanem amikor a szerelem általános fizikai motivációi mögül a leány érintett testrésze nedveivel felissza a legény érintett testrészére körkörösen feljuttatott paprika lényegi meghatározóit, a szikrázó, könnyfakasztó erőt, lefordul a legényről, hogy megvizsgálja.
– Atyavilág, széttépel engem, akkora vagy – mondja. De téved. A méret nem változott, egyedül a színek módosultak. Ami addig hússzínű volt, netán piros, most püspöklila, és lángot szór. Nevetnek. Nevetve ülnek be a csendesen locsogó patakba, nevetve mosogatják magukat és egymást, és maradnak, amíg az est leszáll.
A világ így kerek.⁵
Persze ismertek kevésbé csípős kombinációk, a két nőfaló profi (Casanova és Don Juan) szakácskönyveiből, mint például: hagyma mézben. Fokhagyma mézben, tojásban. Ginzeng-gyökér fokhagymával mézben és nyers tojásban. Fokhagyma fokhagymával és légszűrővel. A légszűrő tetején frissen szedett halikra (kaviár). Petrezselyem, zeller, sárgarépa egyben és reszelt állapotban. Tehát találunk a piacon, ha keresünk.
Jobb SZTK körzeti orvosok időzített injekcióval is kiszolgálják a kedves biztosítottat. Receptre, gyógyszertárból. A társadalombiztosítás (tb), tekintettel a szétivott párttitkárokra, a kivénhedett képviselő urakra, elfelejti kihúzni a kókadt farok alól a támogatást. A kémiára épülő afrodiziákum rendszeres, szapora használata végérvényesen megoldja a gondokat. Férfinak melle nő, hangja előbb mutál, később magasba szökken. Az öregecske öngerjesztő nők beszőrösödnek, altjuk brummogóvá lesz. Csikló lóg térdig.
Egyetlen serkentőszer nem került szóba, pedig nélküle minden nehezebb. Nélküle fűvel benőtt iparvágány. Szeretni. Egyszerűen, csendeskén, halkan, ritkán lobbanva, gyakran lobbanva, boldogan, boldogtalanul. Arra ébredni, nincs ott. Arra: ott van.⁶

Agancs

Az agancs többnyire hím fejen nő. Bakeszon. Senki nem hallott még felszarvazott nőről.
Egy nő meg van csalva, el van hagyva, esetleg átalverve, megszívatva, de soha nincs felszarvazva. Vélhetőleg azért nem keverjük a kifejezéseket, mert a nő maga gyártja az agancsot. Illetve: nő szerkeszti, szerető gyártja és férfié az ajándék. (Korona, szár, ágak, koszorú, terpesztés = agancsrészek.) Persze ez sem ilyen egyszerű, mert: mialatt a gyártó férfi nő közbeiktatásával önfeledten lenyomja a másik férfi számára az agancsot, eszébe nem jut, hogy ezzel egy olyan folyamat részesévé válik, amely az agancsgyártás nagyüzemének is nevezhető.
Akad ott ugyanis egy negyedik személy, aki sem az előkészítésben, sem az aktusban nem vesz részt. Ő otthon várakozik epedve, vacsorát főz, pelenkát áztat, a porszívót épp lerakja, és ha nyúzott is, fáradt is, ha elege van is, igyekszik jó képet vágni a napi elvégzendőkhöz, mikorra a gazda, a férj (agancsmester) megérkezik.
Jó szóra vár. Szerelmetes ölelésre, ahogyan asszonyhoz illik, és hogy legyen értelme ennek az egész szarnak, és egyáltalán. Szeressen, ha ennyit robotolok itt kurva gyerekeivel, a kurva konyhával, a kurva meleg családi fészek fenntartásával, ennyit veszkődöm rosszkedvével, fáradtságával.
Szolidra, simára fésüli haját, szolidan szól, amikor nem úgy mennek a dolgok, mint azt kislány korában eltervezte. Fényképes, csókos levelet talál férje zsebében, noteszbeírást, itt a morgásnál mélyebben rejtőznek a bajok, utána nyomoz. Nem hajtja el a drágát, nem válik, ő ilyen. Háromszor veri vissza, mint Ludas Mátyás.
Háromszoros agancs. Az agancsokhoz férfi szükséges, nélküle nehézkes. Ám a férfiak nőkhöz tartoznak, akik éppen úgy, mint fent, lebuknak.
Ekkorra izomból, semmire se figyelve hömpölyög a rónán át, házat, ágyat, dohánypajtát görget zúgva, bőgve töri át a gátat. Üzemszerű, zeng, szalagtermel az agancsgyár. El akarja nyelni a világot.⁷