MÚLANDÓSÁGBARLANG – Jónás Tamás versei

Szemed erszényében ülök, fénynyomat.
Bátran emlékszem rám, kényelmes helyen.
Napos félnapokat mély szél tisztogat.
Elkomorodom a torz törvényeken.

MÚLANDÓSÁGBARLANG

JÓNÁS TAMÁS VERSEI

SZÉGYENLŐS LÉTEZÉS

A dolgok eleje nincs meg. A végükhöz nincsen ész.
Mint a föld alatti kincsek: velük semmire se mész.
Az anyu, az apu mesélte, de mindketten máshogyan.
Mi ad okot reményre? Ez: a remény oktalan.
Megszámozni a csendet talán még nem háború.
Néhány zörej üzenget. Lehet, hogy valami úr.

VÍZIÓS MORÁK

Ünneprontók sétálgatnak az úton.
Csendesek, éberen őrzik a békét.
Vérzik a könnny üreges szemeikből.
Babakocsi, roller, egy se magányos.
Hátukból, mint hűvös köd, szállnak ki az álmok.
Arctalanul, túl gyors reagálású hadtest,
szürkült ég lép rájuk. A csend ál.

OSZLOP

Fa volt. Ez biztos. Még színtelen.
Repülni próbált sok, apró szárnnyal.
Túl akart lenni már mindenen.
Szél, gyökér. Két kölyök egy szájban.
Felesleges volt a küzdelem.
Új zászlónak látták valahányan.
Nekem kellett őt leküzdenem.
Levelét téptem, gallyait vágtam.

SZER-TAN

Hívnak. Valaki bódult. Katona, engedékenyen
a szeretet szorgos szavait szívemre szerelem.
Erőd. Bevehetetlen. Szótlan, zászlótlan év.
Illetlen reményekkel babráltam nem olyan rég.
Leülök háttal a harcnak. Tetovált a bizalom.
Remegnek és tapsikolnak gyerekek a hidakon.
Ágyékom, árnyékom szürke. Bőrömtől idegen ég.
Nagymama lángost süt éppen. Üres a folyam, a stég.
Bicajos térdvédővel fák előtt imádkozom.
Csőtörést reparál éppen Jézusfi a nyakamon.

MÚLANDÓSÁGBARLANG

Szemed erszényében ülök, fénynyomat.
Bátran emlékszem rám, kényelmes helyen.
Napos félnapokat mély szél tisztogat.
Elkomorodom a torz törvényeken.
Hírekkel érkeztem. Tanfolyamakon
készítem fel szeretteim: hallhassák.
Elhagylak majd ugyan, sápadt alkalom.
Törvényeken kívül szervezz új bandát.
Ültettem. Áltattam. Hátulról az arcom
egyetlen, ügyetlen, megszégyellt kudarcom.
Jelenlétem tüntetés. Pazar koldulás.
Pusztuló tested örök cseppkővidék,
megiszzasztja álmom, füstös semmiség.
Szólj rám, ha rajtunk kívül volna bármi más.

MESTEREIMNEK

A méltóságnak is vannak izomrostjai.
Villamoson, harcban, bordélyházban.
Muszáj látni, tartani és visszatartani.
A méltóságban örök elhalkulás van.

A támadásnak hófehér fogazata van.
Vagyona, szeretője és fényes dicsősége.
Szédülés, kétely az állhatatosságban.
Az egyik vágyik, a másik ráhasal az égre.

LEGÉNYÉLET

Az ítéleteken túl
kezdődik valami új.

A megbocsátás közönyében séta.
A büntetés kutyája vadabb, mint a bűn.
A félelem fehérlő, poros kréta.
S te kényelmes, kevély, kikészült androgün.

Már megbocsátasz magadnak napsütésben néha.
Az éjszakáknak új ikont választasz, rossz a Hold.
A keresztfa virágzik, gyökere van. Néma.
Jelentkezik egy szőke ősz. Túl szép, hogy átkarold.

A szív, ne vesszen kárba,
nyaralók háza. Zárva.

A versekhez Frankl Aljona fotogramjaiból készítettünk montázst.