Zalán Tibor: iker-karácsonyok – A hónap költője

HALOTT VERÉB

halott verebet találtam reg
gel a szeméttároló előtt
fejét egészen a rács hide
géhez szorította úgy mintha
csak hasán pihenne s aludna

a veréb tolla fényes volt a
kemény hajnali fagyok miatt
ezüst cukorként deres kövön
békés és idilli volt a kép
indult a nap de az én napom

csak neki már nincs számlálni va
lója ezen a világon itt
már ha a verebek el tudnak
számolni háromszázhatvanöt
ig már ha a verebek éve

háromszázhatvanöt napból áll
mint az embereké bár miért
is ne lehetne más a számrend
szer mint tízes mondjuk tizenegy
es hiszen az ember lép a ve

réb meg ugrál és ugrálva a
páros számok bizonyára ne
hezebben abszolválhatóak
ezért aki ugrál vagy veréb
vagy más számrendszerben más madár

a baj hogy a veréb halálá
ról nem a veréb halála jut
eszembe hanem tandori é
lete és az hogy neki a ve
rébről csak a veréb élete

jutna  eszébe s nem az én ha
lálom így nincsen is módszerem
a veréb halálának keze
lésére ahogy tandorinak
van mármint a veréb halálá

ra vonatkozóan és nincs az
enyémre hogyan is lehetne
amikor én látom a halott
madarat és nem ő talán ha
én feküdnék az ő szeméttá

rolójához szorított fejjel
hason mintha aludnék vagy ha
lott lennék és lennék nyilván az
utóbbi eszébe jutna-e  
a halott veréb és rögtön tud

ná-e hogy mit kell tennie saj
nálna legalább a nevemen
szólítana ha nem lenne ne
vem akkor adna (szpéránt eset
leg tibót) és biztos ami biz

tos meleg magvakat pergetne
halott csőröm mellé az ezüst
cukorként deresedő kőre
ám nincs itt ő csak én s a veréb
nézem s nem jut eszembe minden

IKER-KARÁCSONYOK

A pusztuló kertben

Egymás húsába belenőve
mint akik nem válnak el már soha
két fatörzs a pusztuló kertben
és a kert fölött Isten mosolya
megengedőn – mintha lenne soha

és nem lenne a keresztvágó
hatalmas fűrész már falhoz döntve
amelyik majd őket egymásról
levágja szétválasztja örökre
Isten mosolya s ordító csöndje

2010 karácsonya

Az elpusztult kertben

Egyiket a szilveszter vitte el
másikat a fekete karácsony
Már nem látszik más a puszta kertben
néhány távolodó Isten-lábnyom

és a keresztvágó fűrész
a hófoltos földre vetve

A nyele még véres Könnyes a penge

S a csönd úgy ereszkedik rá a tájra
mint gyámoltalanra  perzsel a szégyen
Két facsonk mered a közömbös üres
égre elveszetten Örökös télben

2012 karácsonya

SZELÍD KARÁCSONYI ÉNEK ’86
(Csöndesen - boldogtalanul)

Majd hó szakad és fázik a Gyermek
­- adj nekünk békét! adj kegyelmet
és vérrel telnek a hallgatag vermek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet
s szállnak fölöttünk kék-piros lelkek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet
angyalok jönnek és énekelnek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet

Hűlő agyunkra rontások esnek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet
lábnyomainkra vérebek lesnek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet
életeinken nemlétet vesznek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet
jogunk törvényünk semmivé lesznek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet

Elkínzott szemünkben könnyünk reszket
- adj nekünk békét! adj kegyelmet
sorsunkra vörös pecsétet tesznek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet
szobraink szívünkben megrepednek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet
idegen szókkal le is tepernek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet

Angyalok szállnak és énekelnek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet
holdig emeld fel velünk a kertet
- adj nekünk békét! adj kegyelmet
arcunkra kezét tegye a Gyermek
- adj nekünk békét! adj kegyelmet
nyugodjanak meg végre a lelkek
- adj nekünk békét és kegyelmet!

A verseket Bukta Imre installációjának részleteivel illusztráltuk, Műcsarnok, 2012. december