Ugrás a tartalomra

 

Slam School Poetry 1.

SLAM SCHOOL POETRY / FILM


Még nem tudni, költő, slammer vagy rapper lesz-e belőlük. De jó úton járnak. A középiskolásoknak meghirdetett előadói versenyünk pályamunkáiból válogattunk. Hármasával közöljük a beérkezett videókat és slamszövegeket. A válogatás nem tükröz semmiféle értékítéletet, csupán el kellett kezdenünk valahol. Ezúttal Vári János Hunor, Solymosi Lukács és Illés Regina videóját tekinthetik meg.

 

 

 

Vári János Hunor (Békéscsaba)

 

A főnye-Reményhez

Most bevallom: azt hiszem zord bűnös vagyok,
múlt éjszaka
– álmomban – a remény faképnél hagyott,
hisz van jövőm, de rajta rágódni nincs már gusztusom.
De van jövőm: közértben árult romlott húspogácsa,
nyers kétszersült egy fogatlan szájban.
Szóval van jövőm, de mi leszek?
Fröccsöntött Pinocchio, a szemedet szúró szálka,
made in Taiwan?
Vagy Gepetto, a hentes, aki hintalóból kolbászt csinál?
Talán Casanova, de elszalasztok jó pár pinát?
Vagy megint játsszak hősszerelmes Anyegint?
Majd mindenki csak legyint, ha én nevetek,
mert Freud leszek és magamnak sírva mondom:
bohócnak lenni hálátlan szerep...
Mi leszek?
Egy boldog harlekin, amolyan vásári celeb,
aki bevallja bűneit, de nem az adóját,
vagy közúton-útszélen megromlott közerkölcs,
polgári nevén: Meztelen Valóság?
999-ért ezeregy éjszaka?
Vagy anna örök szőkesége mögött a hajfesték szaga?

Mi leszek?
Mert néha csak ülök, mint egy utcazenész,
és mélázom fél áron az esőben, hogy
mér' ázom.

Mert mi leszek, mire te nagy leszel,
ha sorsjegyet oszt a sors keze?
Lottószelvényre költött havi 47 000?
Éhezem, de számban az ízed édes kétkedés,
tehát érzem létezel, létezem
és gondolkodom, tehát kérdezem:
Mi leszek ?
Vérbajjal kevert VBK Lédával a bárban?
Nyugdíjas Pán Péter az öregek otthonában,
hol idős asszonyok hímezték ruhámba, hogy igazság,
de nem győzték már cérnával és az i-t véletlen kihagyták?
Hogy mi leszek?
Kezemben nefelejccsel
Alzheimerben szenvedő Hasfelmetsző a Kés/Alatt?
Rozsdás vastaps, meg se rezzentve a színfalat?
Égő rekettye, vagy rekedt eretnek szónok egy keresztény zsinaton,
míg a Vidámvasárnapban önmagam siratom?
Mi leszek?
Bajazzo, vagy haknizenész bonviván, szóbeszéd szülte szájhős?
Hisz azt beszélik, van jövőm: persze ez mind csak
szájtépés, szájfény, amint a szád szélén megül
és a csillanása minden hazug szó mögül.

Éhezem, tehát érzem létezem,
gondolkodom, tehát kérdezem:
Mi leszek?

Mert néha csak ülök, mint egy utcazenész,
és mélázom fél áron az esőben, hogy
mér' ázom és hallgatom az aszfalt málló kopogását:
a bennem kongó üres identitást,
mit minden lanton eljátszok, hisz trubadúr vagyok,
húrtalan utakon néma utcazenész, semmi más,
még élő, már nem égő walesi bárd.

 


 

 

Solymosi Lukács (Debrecen)

 

Slamtelenkedés

Az igazság kimondása itthon szemtelenkedés,
A minimálbér a lakóknak nincs meg száz,
Hogy nyolcvanat kapjak, ez a slam ehhez kevés.
Adóval nincs egy ház, ahol önerőből itt megszállsz.

De nyolcvanat kapsz tanárként is – nyolcvan diplomával.
„A történelem az élet tanítómestere",
Nem kap munkát sem felsőfokú iskolával,
Hát a Mester ezért tartott annyi szemesztert?

Ennyiből nem hívom meg sem Annát, sem Esztert,
Nem lesz se kéj, se hang. Aki elfogad, csak az Isten,
Mutatnám a pénzt, ő persze mondaná, neki nem ez kell!
De a pénztárcám üres, így zavarja, hogy nincsen.

Mondtam az embernek: Ne házat, Hazát építs!
Ne a nemdicső múltra esküdj, hanem a korosztályra,
A tar kopasz szövegeddel máshol szédíts!
Mi egyenként szőrszálak vagyunk a borostában:

Állj ki a másikért, talán ő is megteszi,
Annyiszor borotváltak már le minket az arcról,
„És még van szőr a képeden?"
– A kérdést felteszi,
Ez a szúrós szívű nép a penge éle ellen harcol.

S mint az igét, az ablakba karcol: Elkúrtuk!
Ezt bármely kormány elmondhatná 10 kivételével
Az ezeregyszáz év alatt. Drága be nem teljesült kommunizmus,
Csak a hiperinfláció maradt.

A rendszert leváltották, a mentalitást nem tudták.
Épelméjű nép ez a magyar?
Anyaországunkat a kommunisták megdugták,
És a választásokat megint majdnem ők nyerték tavaly.

De ha kínra van igény, akkor davaj!
Aztán megy a siránkozás jobbra-balra,
A húszforintos áremelés egy fél országot zavar,
Lássátok: Baj van, ahol spórolni kell a vajra.

Elhagyják az országot, elhagyják e földeket,
A tetves nőt sem szeretik a férfiak.
Most kétszer annyit kell tetvészkedéssel töltened,
Mint amennyit a nővel voltál, ha nincs is tőle még fiad.

Én látom a fertőt naponta a saját szememmel:
A tolongást a buszokon. „Csak én le tudjak ülni!"
Fogom a le nem váltott vasbetont kezemmel,
Addig boldog pénz nélkül, míg a teste nem hűl ki,

Ahogy a híd alatt veti meg a pokrócot.
Magyarország alszik, mint Csipkerózsika,
Az Uniótól várnánk a csókot,
De szájkosarat vettünk fel
– ez hitel-fóbia.

A zsebedbe apró után nyúlsz, de csak az ujjaid találod.
A bizonytalanság lassan alakot ölt,
Az utcasarkon naponta nézed végig a saját halálod:
Nyolcvanezer forintért kést fogott, és embert ölt.

 


 

Illés Regina (Balatonfüred)

 

 

Csend

Ülve némán taposom hangom.
Nézek ki a fejemből, kezembe a lantom.
Pengetem, de nem szól, a némafilmnek részese,
Megkérdezem jól van-e, a válasz vajon téves-e?
Kinyitja a száját, húrjai remegni akarnak,
De nem értem én felét sem a tátogó szavaknak.
Maradnak, tőlem nem menekülnek, nem is szaladnak,
amilyen csöndesek, annyi pofont adnának a falaknak,
mely bezárta őket, némaságra intette,
halkan, de biztosan, pár szóval megillette.
Ami így szólt: csöndre intek minden öntelt kincset,
körbehintek minden bőrrel filcelt inget.
Idegemben dobálózva tépelődök szépen,
szépségemben tépelődve doblózok éppen.
Kérem szépen...kinek nem inge, ne vegye magára.
Ordítva vágtam volna bele a szavába.
Ha már ma nem is, de talán holnap
kitörném a csend membránját, hogy végre szóljak.
Hisz a nagykutyák is azt mondják, hogy némán élni badarság,
hát minek éljem úgy életem, ha itt a szólás szabadság?!

Mi más is lehetnék, csönded neked?!"
Mondta Cseh, meg Punnany, hát higyjetek
amit akartok, én szólok akkor is, ha nem kell,
mert némaságba zárkózva nem vagyok én ember.

Csend...
Néha jóleső érzés, olykor a halál.
Remélem mihamarabb gazdára talál.
Mert én nem viselem gondját sem tegnap,sem ma, sem holnap.
Még ő se mondja meg nekem, mikor hogyan szóljak!


Hamarosan folytatjuk!

A versenyről bővebben itt.

A további videók itt tekinthetők meg!
 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.