Slam School Poetry 7.

Még nem tudni, költő, slammer vagy rapper lesz-e belőlük. De jó úton járnak. A középiskolásoknak meghirdetett előadói versenyünk pályamunkáiból válogattunk. Hármasával közöljük a beérkezett videókat és slamszövegeket. Ezúttal Fehér Tamara, Kállai Norbert és Szőke Ákos videóját tekinthetik meg.

Fehér Tamara (Nagykanizsa)

Márciusi impró (mint improvizáció)

Hogy nekem mi a magyar?
A magyar egy olyan nép, akit a ta(r)tár hajt, és Pest is, mint egy járvány hever elszórva a járdán, ami fájdalommal van kikövezve.
Egy nép, amelyik pazarul pazarol, és csak mi értjük magyarul, hogy csehül érzem magam, hogy magyar csend a szavam.
Aki megbűnhődte már a múltat, s jövendőt,
aki kenderből fonja a szövendőt.
Keresztet vet, és babonát arat,
lom-kocsmában rímelget a Kárpátok alatt.
Én azért örülök, hogy egy olyan ég alatt alhatok,
ahol arany, ha magyarul hallgatok.

Nálunk teremnek csak túró rudik,
és csak itt vannak olyan kockák, mint Rubik!
Csak Nálunk mákos a guba, és dödöllét sem eszel máshol,
és ez egy olyan nép, amelyik az Élet Fájába is belefásul.
...és társul, a Magányt választja társul.
Mert Magyarország egy kisgyerek, aki egy Európai Uniós játszótéren próbál barátokat keresni, és ellesni, hogyan kell úgy elesni, hogy ne fájjon.

Mi itt lakunk, ó magyar, Európa szívében, ahol dobog a kő
és szürke hétközna-pók sző "enni vagy nem enni?"-t. Ez itt a kérdés! Hát erről ennyit.
De sajnossal nem lehet mondatot kezdeni, sőt úgy egyébként semmit.
A magyar egy ország, ami csak azt akarja, hogy találd, hogy keresd, hogy élj itt, hogy szeresd!
Itt a Slam is a lélek tükre,
de nekem nem telik költő-tűkre,
úgyhogy bárányfelhőkből költök pulóvert,
és ESC-et nyomnék én is, ha az ország meg a Game Overt.

Szóval egy fanyar magyar csavar itt a végén:
én -akármelyik éj-félén- szívesen eltáncolgatok a nyelv élén.

Kállai Norbert (Agárd)

Ki vagyok én?

Kérded ám te ki vagyok én?
Ember mint mások, egy társasági lény
A szemem csak vigyorog,a nyelvem meg csak pörög
Az árral szemben úszok, és a létezésem örök
Célról célra tartok, mert feladni nem szoktam
A megoldást a fejedben keresd, mert a válasz ottvan
sok-sok kicsi seb a szívemen, hol jobban hol kevésbé gyötör
Ami igazán kárpótol az életben, az nem más mint a gyönyör
Hallom a fák susogását ,hallom a legapróbb szelet
Örülök már csak egy mosolynak,vagy épp ha valaki nevet
De!Láttam már, belefulladni embert a remény mocsarába
Meg madarat kinek tört a szárnya , pedig tovaszállna
Így mint M.O-n , egy mocskos tóban állva
Megkérdem ha tré lenne, a spanod hova állna?
Maszkot hordunk mindannyian, az alatt is csak álarc
Mert enélkül az eredeti archoz,nem jár semmi támasz
"Én megtanultam írni, de itt nagyon sokan firkálnak"
A jövő generációja , sajnos nem hisz már a tintának
Gondolkodok én sokat, ami letezésem alá támasztja
Egy stabil jövőt építek, de ez még csak a váralja
Még mindig azt kérded , ki vagyok én ?
Én vagyok az ember, ki egy társasági lény

Szőke Ákos (Kecskemét)

Füstbe ment fű menet

Menekülsz, csak futsz az elől, ami úgyis elér,
Megírva fekszik a zsebedben az utolsó levél,
Nincs meg a világodban a biztos pont,
Nem találod magadban a biztos hont
Az élet mindig vált, s az tesz naggyá,
A Porban lévőt még lejjebb nyomnád, hát hajrá!
Fentiektől jön az úttalan utasítás,
Hogy a lentieknek legyen, ki sírt ás!

Magadnak vájod a névtelen gödröt,
Hazugság mindenhova beépül, ön dönt!
Díjszabó ha díjazza jön a börtön cella
Ugyanott végzi akit becsapsz ma
Telítettség ellenére a zsarnok mindent fölzabál,
Nincstelennek jár egy ütött kopott földrakás,
De mindannyian tudjuk, hogy az is csak papíron,
Így nyom el szép lassan a nagy !

Nagy Folyó mely a várost két részre szeli,
Partja mentén mondják meg mennyi lesz a rezsi.
Ötlete, hogy haladjon a kerék egyiknek sincs,
De amit vallanak az egy népnek a kincs.
Változatos választás vámként vendégel,
A megjelölt mégis vádként elékeli,
Az utat, a törvény csak kutat,
hogy találjon valamit, amibe belebuk a tudat.

A sor ott tart, ahol az ország még nem,
A sors ott hagy, itt semmi se véletlen.
Munkaügyi előtt, mint a kígyó csak tekereg.
Egyre nő, míg önmagában bennreked.
Feneketlen az a kút, amibe dobják a szerencse pénzt,
Lelketlen és rút, ahogyan pótolják, az elvesztet részt.
Kérdések vannak, viszont a válasz az luxus,
Ép észnek ez maszlag, a tudatos tudat is elbutult.

De nem, de nem egy üres árok tátong ott,
Hol a föld peremén átkokat károgott.
Nem találja az ösvényt, csak átbolyong,
Cél tudatlanul a halott báb szorong.
Szorong, mert nem tudja hol is az élet,
Panel szoba ragadós, mint akár bélyeg.
Berobotol, nem lesz már vad,
Saját maga okozta zárhatatlan zárlat.

A további videók itt tekinthetők meg!

Hamarosan folytatjuk!