Hajnóczy
29 éve halott Hajnóczy Péter, hatvannyolc volna tizedikén, ha élne, Horváth (Hasznos) Béla Ödön néven tartottak keresztvíz alá Porcsalmán 1942. augusztus tizedikén.
Adoptálják. Egy Hajnóczy nevű ember. 1955-57-ben versenyszerűen úszik, 1959-től segédmunkás (úszómester, fűtő, nyomdai melós, szenesember. 1976-tól szabadúszó író, ami nem egyszerű a KMK (közveszélyes munkakerülés) lenini korában. A régi Mozgó Világ munkatársa (emlékezetem szerint névleges, pecsét kell az igazolványba); megkapja a Móricz ösztöndíjat.
Szinte soha, semmiféle irodalmi felsorolásból nem hagyható ki ma már. Annak ellenére nem, hogy bármilyen általános viszonyok közt találkozunk írásaival, lenyomja az embert a sárba. Ha eleve sárból olvas a kedves olvasó, a fenekére. Leggyakoribb jelzői a "dermesztő, remekmű, komor, halálra szánt, alkoholizmus, hideg, 39 évesen elhunyt, érzelemmentes, felkavaró, ideggyógyintézeti, ápolatlan, zseniális, kegyetlen".
Valóban az. A szerelme is kegyetlen. Humora is. Az áthangszerelt állatmesékben a szorgalmas hangya elküldi a francba La Fontaine-t, mert amíg ő beleszakad a robotba, a tücsök meghívást kap a párizsi Conservatoire-ba. A mély irodalomtörténet néha ugyan meg-megjegyzi, hogy nem teremt szintézist a létező (félkommunista, félnihilista, félagyatlan) világ és az általa preferált alkohol közt, minthogy a mély irodalomtörténet számára az író smafu, ha az író nem teremt szintézist, azt kedvelik, ha jól látható a fejlődés íve: tézis, antitézis, szintézis.
Az hiányzott volna, más se. Amikor a Mozgó Világban egy megrendítő méretű munkásosztálybeli szarhurka látványos felvezetésével megteszi – Ösztönző elem címmel –, valami ál-szakszervezeti följelentésre-tiltakozásra bezúzzák a folyóiratot. Van is nagy móka és kacagás. A magyar szakszervezet –. Gáspár Sándor SZOT elnök elvtárs harcos vezényletével – keményen kiáll a munkásosztály erkölcsei és érdekei mellett. "Magyar munkás nem szarik akkorát, hogy ne csússzon le a lyukon."
Óvatosan szétnézek, merre dobjak hátast, amikor eszembe jut a filmes adaptáció. Miközben tudom. Ezerszer bebizonyosodott, az adaptáció, ha az olvasó a fejében filmezi az olvasott prózát, közelébe sem juthat. Tíz éve nem ültem be moziba. Néhány éve – kényszeresen – mégis. Látni akartam Dr. Horváth Putyi Hajnóczy-filmjét, olyan szépen beszéltek róla. Besétáltam a csapdába. Láttam A halál kilovagolt Perzsiából-t. Bár ne tettem volna.
Az író attól író, hogy hat. Lehet attól is, hogy szintézist teremt, de leginkább falhoz veri az embert. Végigcikáz a bordáin. Átveszi a hatalmat.
'79-ben találkozom vele (forgatókönyv a Balázs Béla Stúdiónak, rendező Mátis Lilla), Hajnóczy már romokban. Dagadt, fáradt, bizonytalan, rosszkedvű. Izzad, mint a ló. Igaz, kánikula éppen. A múlt évezredben is időről időre bekopogott a kánikula. Egyszerre leszokóban az alkoholról, a hetvenes években divatos Parkán nevű nyugtatóról, és a nikotinról. A három együtt nála sokkal daliásabb fazont is meggyötörne, pedig Hajnóczy elég daliás fazon. Kint ülünk a lugas árnyékában egy faasztalnál a szélben, a Dinamit c. drámát nyomja, és dühöng, miképpen kerültem a filmprojektbe, miért nem tudott róla.
A cigarettamennyiséget a következőképpen csökkenti. Rágyújtana, de mindig csak a következőre, a másodikra. Így szól az orvosi verdikt. Akaraterőpróba. Az orvosok ezt nagyon értik. A következő (második, harmadik, ötödik) ingernél felcammog a heverő macskák mellett a napsütötte lépcsőn a szobába. Ott a cigaretta. Visszajön, leül egy szállal. Szájába veszi, lerakja, gyűrögeti. Vár. A következő erős ingernél újra feláll, a gyufa valahol hátul, a lugasból nem látszik. Egy gyufaszálat hoz, az asztalon lévő üres doboz oldalán meggyújtja, óvatosan, a széltől óvva a cigaretta végéhez illeszti, beleszív.
Sajnálom. Ez is igazság. Éppen tíz évvel idősebb nálam. Azt remélem ’79-ben, nem leszek ilyen furcsa tíz év múlva.
Hajnóczy Péter, Budapest (egyes források szerint Porcsalma), 1942. augusztus 10. – Budapest (egyes források szerint Balatonfüred), 1981. augusztus 7. vagy 8., író.
Művei
1975 – A fűtő (elbeszélések)
1977 – M
1979 – A Halál kilovagolt Perzsiából (kisregény)
1981 – Jézus menyasszonya (kisregény)
1982 – összegyűjtött műveinek posztumusz kiadása, kiegészítve hátrahagyott írásaival.
1988 – DIALOGUES DE VENTRILOQUE (francia nyelven, Esterházy Péter előszavával; ISBN 2907913565)
Kapcsolódó: Holt költők társasága - Mányoki Endre rovata
