Gömöri György: Még egyszer Békássyról

Mindenekelőtt a szocialista forradalmárként ismert Duczynska Ilona nem „felmenője”, hanem unokatestvére volt Békássy Ferencnek. Ami a Bedales iskolát illeti, azt éppen liberalizmusa, modern szemlélete választotta el, illetve emelte ki az angol magániskolák közül. A fiatal Békássy részben művelt és széles látókörű édesanyjának, részben a Bedales nevelési elveinek köszönhette különleges nyitottságát a történelem-szemlélet és a modern irodalom iránt. De ami Cambridgeben aratott sikereit illeti, azt legalább annyira köszönhette külsejének és modorának, behizelgő személyiségének, mint „rendkívüli tudásának”. Azt, hogy ő lett az exkluzív „Apostolok” társaságának első külföldi tagja, nem intellektuális kiválóságának, hanem főleg barátai, John Maynard Keynes és James Strachey ajánlásának tudható be. Ez különösen szembetűnik, ha megnézzük a Társaság második, nem sokkal Békássy után megválasztott külföldi tagját, aki nem más, mint Wittgenstein, a később világhírű filozófus, akit Bertrand Russell ajánlott tagnak.

Békássy életét és munkásságát az elmúlt húsz év során főleg ketten kutatták: Weiner Sennyey Tibor és e sorok írója. Mindkettőnk publikációi könnyen elérhetők, ezért különös, hogy Papp Dániel írásában csupán egyetlen forrásra támaszkodik, voltaképpen azt ismerteti: Éder Zoltán hungarológus írására Békássyról. Ez nehezen érthető, hiszen Weiner Sennyey Békássyra vonatkozó szövegeinek nagyobbik része éppen az Irodalmi Jelenben látott napvilágot, és elég sokan tudják, hogy ő évek óta szorgalmas munkával kiadásra készíti elő Békássy Ferenc, a fiatalon meghalt költő és esszéista összegyűjtött műveit, amelyek között Békássynak számos angolul írt műve is szerepel magyar fordításban.

Végül a cambridgei emléktábla ügye. Erről a legérdekesebb információ éppen Wittgensteintől származik (már eddig is olvasható volt a Jelképes jelenléteink c. 2007-es EKE-kiadványban közölt írásomban). Igen, igaz, hogy bár Békássy az angolokkal szövetséges oroszok ellen harcolt, és esett el az első világháborúban, mégis emléktáblája van a cambridgei King’s College-ban, amelynek diákja volt. De miért van ott külön emléktáblája? Azért, mert amikor a kollégium közös emléktáblát állított angol hősi halottainak és Keynes javasolta, hogy Békássy nevét is vegyék erre föl, W.R. Sorley, az etika professzora tiltakozott ez ellen – az ő fia, különben szintén verselő Charles Sorley, ugyancsak az első világháborúban esett el! Keynes ezt a kifogást méltányolta, és Sorleynak úgy látszik nem volt már kifogása az oldalfalon látható külön kis emléktábla ellen – ami azóta is zarándokhelye a Cambridgebe látogató magyaroknak. Angol fairness? Igen, de nem az angol társadalom, hanem csak egy cambridgei kollégium tanárainak nemzetek feletti igazságossága.