Csinálok magamnak – Győrfi Kata versei
CSINÁLOK MAGAMNAK
GYŐRFI KATA VERSEI
egy harmincegyéves hiánya
azért nem tudok ilyenkor aludni
mert aggódom hogy lesz-e tavasz
hogy tavasz lesz-e
vagy csináljak magamnak egy új évszakot
az új évszakra jellemző
a hideg vagy és messze van
októbertől tart
az első rákövetkező tavaszig
sz. 1
ha arra vársz hogy ez most elcsábítson
akkor inkább gyere kössük hátra a kezeink
s kérjük ki magunknak a kávé mellé
hogy nekünk semmi közünk ehhez a
tavaszhoz
nincsenek közös ritmusaink
minket ki lehet írni a sor végére
be is lehet törni – engem biztosan – és
ki is lehet törni a kilométerekből a szakaszokba
a határokon múzsák és révészek visznek át
teherautókon az út szélén döglött kutyák
borulnak le és kisőzek emelik fejeik
egy olyan tavasz köszöntésére
aminek a szeme körül elfolyt a rimmel
és az egész történetben csak ennyi rímel
úgyhogy kérlek ne várd hogy ez most
elcsábítson mert a múzsák és révészek
hátrakötik a kezem visszaállítják az órám
és elhitetik velem
hogy nekünk semmi közünk ehhez a
tavaszhoz
hogy nekem semmi közöm ehhez a
szegedhez
sz. 2
(rákóczi túrós)
nem mindig kell végigírni
elég olykor ha csak vacsora után
egy együtt elfogyasztott desszert
metaforájaképpen
megnyitom az új dokumentumot
és beírom:
a szamosnak tisza-szaga van
sz. 4
(fehér orosz)
úgy kezdem el mintha – klasszikus –
poharat vennék le a polcról
de ebből ne izgulj nem hexameter lesz
legyen a távolság a vodka hogy
amikor a szádhoz emeled
– igen igen amikor olvasod –
érezzed mitől bűzlik
a kávélikőr legyen mondjuk a
dómtér-séta a víztorony-várakozás
– ilyen idillikus – emléke
a tejszínt azt a pár napot
nekem kell felkavarni amiből
– ha a vers koktél volna –
nem lehet sokat sékelni
