Kihez beszél ez a költő? – Tárcanovella Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című verse nyomán
Kihez beszél ez a faszi, kérdezi a gyerek, miközben apja éppen ébredezik a szemközti heverőn, kezeit úgy emelve a magasba, mintha utat mutatna a nem kívánatos vendégeknek.
Fiam, ne beszélj így, ne faszizz, mondd azt helyette, hogy úr vagy úriember, másrészt meg nem mindegy, hogy kihez beszél, a gond, hogy hangosan, felébresztve téged, te meg engem, és már vitatkozunk is, hogy kihez beszél ez a faszi, pedig piszok fáradt vagyok, és még hajnali négy. Mellesleg már elhallgatott, biztosan részeg vagy ilyesmi, aludjál tovább, ahogy én.
Kihez beszél ez a faszi, kérdezi a gyerek, már csak magában, félve a választól, hogy a faszi az ablakban, akit apja pár szóval így elintézett, rájött valami titokra, a lehető legegyszerűbbre, és mondja a nagy rejtélyeket, mert nem tud aludni, vagy eszében sincs, helyette verset ír, pihenésképp, nem munka az, mint az újságírás, ahogy ezt apja mindig bizonygatja neki. A költőknek kell a meló, mert éhen döglenének a metaforáikkal, mondja este részegen, hazamászva a szerkesztőségből, leadva a másnapi cikkeket. A költő nem ad a lapra, csak összecsapja a tárcát, hogy elkávézhassa a Centrálban, két-három sorra áldozva délutánját, amit másnap áthúz egy ugyanolyan kávét iszogatva a megszokott ablak melletti székén.
Az a faszi márpedig beszél valakihez, azt mondja folyton, hogy ismered a házam, de honnan tudnám, hol van a fürdőszoba és a nappali, ha még azt sem értem, milyen az a költői kérdés, amiből a Centrálban napi hármat is áthúzogathat a szerencsésebbje.
A tanárnő szerint is beszél valakihez, mert különös betegségben szenved, úgy hívják: agyvérszegénység, de nappal jobb neki, mert akkor kialussza, így csak a szívét izgatja negyven cigaretta, amit nem vett meg korábban olcsóbban a feketézőktől. Meg más egyéb is, ami a tanárnő szerint ópium vagy füves cigi, de lehet, hogy heroin, mert a faszi azzal alkotott maradandót. Elvonási tünetek, azt mondja, ezért nem tud aludni, és innen jönnek a látomások a titkokkal, meg innen a vendégség, melyet apám nem kedvel, aki kezeit a magasba emelve hajtja el őket, mert nem tudja, hogy a vendégek mi vagyunk. Ezt mondja a faszi.
Mást se tud az apám, mert azt hiszi, van itt valaki, aki felébresztett, miközben csak egy halott íróval beszélgetek, nem is vele igazából, csak ezzel a verssel, ami házi feladat, és nem unom annyira, mint a többit szoktam, pedig a faszi azt hiszi, mert úgy beremeg a hangja, amikor szól, hogy elmondaná itt nékem, ha nem unnám.
Ez a faszi egy részeg, aki nem tud nyugodni, bár a tanárnő szerint ezt sem gondolja komolyan, úgy, mint az apám szerint a tárcát, mert a költők még részegek sem tudnak olyan nagyon valóságosan lenni, pláne nem hajnalban, ilyen súlyos betegséggel, mint az agyvérszegénység. Ezt mind megbeszéltük már órán, csak az a kérdés hozzá, hogy kihez beszél ez a faszi, aki stíröli a szomszéd nőt az ablakból, és nem elég, hogy elvonási tünetei vannak, még a gyerekkorára is emlékezik, amiről meg folyton panaszkodott korábban. A lényeg, hogy nagyon drogos, verset ír pihenésképp, azt kérte tőle az orvos, valami rokona, aki novellákat meg anyagot is szerez, és ő is függő.
Ez is mutatja, hogy milyenek a költők, össze-vissza csaponganak, de azért ezen az égi báli bulin elgondolkodtam. Van is ez a szám, a God is a DJ, amit a tanárnő nem ismert, és lefordítottam neki, de mondta rögtön: ne beszéljek hülyeségeket, Isten nem egy lemezlovas, ő egy isten, és kész, én meg olyan hülye vagyok, hogy még ezt sem tudom megérteni. Szóval ezt akkor nem írom le, de szerintem Isten jó fej, mert minden este bulit rendez, és még taxit is hív mindenkinek. Isten egy rendes arc, ahogy apám mondaná: úriember.
A feladat meg az, hogy találjam ki: kihez beszél ez a faszi, nem az Isten, hanem ez a költő. De én csak azt látom, hogy hozzám meg mindenkihez, aki sajnálja őt a betegségében, és együtt virraszt vele hajnali négykor, hogy jobban megértse az elvonási tüneteit. Még egy cigire is rágyújtottam. Nem akarja izgatni a szívem, mondjuk, nem is negyven, meg nem is az első. A más egyébbel nem próbálkoztam még, de most az eksztazi a menő, mondjuk nem leszel tőle költő, vagy ha igen, arra sem emlékszel másnap, azt mondják. Azt pedig tutira nem tudod majd, kihez beszéltél, olyan leszel, mint ez a faszi, aki a házi feladat.
Kellene már írni valamit, mondjuk azt, hogy ez a faszi őrült, mert nem kapott anyagot, de ezt már a tanárnő lelőtte, meg persze én is beszélek most itt magammal, és mégsem vagyok bekattanva. Dünnyögök a Wordnek, amit meg úgy töltöttem le torrenten, így a gondolataim se jogtiszták, hanem ilyen jogtisztátalanok. De nem baj, naplóm se volt soha, majd most lesz egy, de lehet, hogy ezt elküldöm levélben a Vandának, aki ötös magyarból, és kijavítja nekem legalább négyesre. Lehet, hogy a faszi is a füzetnek beszél, valami naplónak, és volt egy barátja, talán a függő uncsitesó, akinek elküldte levélben. Mondjuk ez nem egy rossz ötlet, ez egy önálló gondolat, ami mindjárt kettő, és már le is írtam. Szóval akkor ez egy ilyen ellopott levél, és a díler rokon meg ismeri a házat, és hiányzik a faszinak, aki megszólítja. Utána meg látomása lesz, és Istennel spanol. Annyira berág a rokonára, aki elhúzott a fenti buliba, ingyen taxival az Istenhez, hogy rendesen osztja mindkettőjüket. Ja, ez belefér.
Meg ott vannak, akik visszanéznek a bálból, szívatják szegényt, ott van fenn a régi család, és a faszi meg majd beleőrül, hogy velük lehessen, vagy csak irigykedik. Nekik dumálna végig? Most az anyám is bámulhat onnan fentről, és nézheti, ahogy írom a házi feladatot, és látja ezt a hajnali józanságot. Látja, ahogy a részeg apám helyett a Worddel beszélek, és ahogy megkérdezem magamtól, hogy csak most tűnik szemedbe ez az estély. De majd küld egy taxit az anyám, mert ő egy úriasszony, aki nem szeret lábatlankodni a vendégségben, és rákot hazudva távozik. Nekem meg nincsenek ilyen hazugságaim, csak azt tudom, hogy ez a faszi nekem beszél, egyenesen az arcomba, és nem is ő az agyvérszegény, csak az apám és mindenki, aki alszik, de már hamarosan fel kell kelnie, mert hívok neki egy taxit, ami beviszi a munkahelyre, vagy bárhova, hogy amíg ő egyre részegebbé válik, addig én józanabb lehessek egy költő szavaitól, aki egyszer hajnalban elég élesen látta az életet, én meg most egy kicsit elálmosodtam.
A leadben található kép Molnár H. Magor munkája.
