Ugrás a tartalomra

Egy nagyon nagy magyar író

Október 14-én született Nádas Péter. Nádast nem kell bemutatni, ünnepelni. Őt, a nagy magyar írót, az egész világ ünnepli. A hivatalosságok vélhetőleg nyakába akasztanak valami díjat, ahogyan ez illendő hatvan fölötti évfordulókon, születésnapokon. Bár az idén aligha valószínű.
Mi a kis magyar írókat szeretjük, és nem osztunk díjakat. Főleg nem osztunk pénzes díjat, mert forintunk sincs, nem hogy eurónk.
Megnézzük új regényét, elnyammogunk rajta, tűnődünk, hol állunk a kánonprózához képest, és mit kellene tenni ahhoz, hogy közelebb jussunk a kánonprózához, aztán minden marad a régiben.
Ha nagyon vágyunk némi Nádas Péterre, előszedjük a régi Alföldben megjelent esszéit, és azokkal remekül elvagyunk.
Pedig nem túlzás, ha azt mondom, Nádas-rajongó voltam. Sok ezer kortárs olvasóval egyetemben. Emlékszem Lackó Pál József (Palócföld - megbízott főszerk.) messze fénylő szemére, amikor az éppen megjelent Emlékiratok könyvének első kötetéről beszélt, vagy inkább rajongott a nyolcvanas évek bő derekán. Mindent elolvastam, mindent a világon, ami megjelent Nádastól. Egészen Az égi és a földi szerelemről megjelentéig. Akkoriban kezdtem el morfondírozni a háttértartalmakon, ugyan mit szeretek íróban, ha szeretem? Mit akarok vele, mit akarok tőle, mit kezdek írásaival, regényeivel? Ha nem tudtam eldönteni, márpedig Nádas esetében képtelen voltam, akkor hátra kerül a könyvespolcon.

Megvenni ugyan megvettem minden Könyvhéten, arra gondolva, időleges, pillanatnyi elmezavar, hogy rajongott íróból hátra tolt íróvá vált, és ha elmúlik, legyenek kéznél.

De nem múlik. Rájöttem, a történetek vonzanak. A lelki építkezés egyre kevésbé.

Pedig hibátlan, fenséges szöveg, atomsűrűségű esszék, pedig ilyen csudákra képes: „Ha tehát csak úgy vagyok, mint egy régebbi egészem részlete, de ez a részlet most egésznek tetszik, akkor ez azt jelenti hogy egyszerre vagyok és nem vagyok; két minőségem között. Hol? Öntörténetem lecsupaszulásában, lét és nemlét között. Fogalmilag. Képszerűen: fekete, logikus csönd a fénytelen gondolatok zajával. Tehát a halál. Még nem az. De már. De hol, hogyan? Mivel ellenőrizhetem, hogy ez az? Mikor, hogyan értem volna ilyen közel? Nem ugrottam le, hanem éppen ellenkezőleg, az erő által megmenekítettem magam a leugrástól. És mégis? Csak azt tudhatom: két minőség között vagyok. De azt, hogy ez a két minőség micsoda, azt nem tudhatom.”  

NÁDAS PÉTER (Bp., 1942. okt. 14.): író.
Budapesten született 1942-ben. 1956-1958-ig a Petrik Lajos Vegyipari Technikum tanulója, majd szakmát tanul: 1958-1961-ig fényképész szakmunkástanuló. 1961-től végzi a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1965-1967-ig a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakára jár, de államvizsgát nem tesz. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1974-ben a Humboldt Egyetemen ösztöndíjas, itt a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgat. 1980-tól a Győri Kisfaludy Színház lektora. 1990. február 23-án összeházasodik Salamon Magdával. A Zala megyei Gombosszegen él. 1993-ban infarktus, a következő hónapokban több koszorúér-műtéten esik át. 2006. június 13-án a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választja.

Díjai:
Füst Milán-jutalom 1978, 1987; A Mikes Kelemen Kör Díja [Hollandia] 1980; JA-díj 1985; Színikritikusok Díja 1985; Örley Kör Díja 1986; Az Év Könyve Jutalom 1986; Déry Tibor-jutalom 1988; A Magyar Művészetért Alapítvány Díja 1989; A Szépirodalmi Kvk. Nívódíja 1990; Krúdy Gyula-díj (Soros) 1990; A Tévékritikusok Díja 1991; Osztrák Állami Európa Díj [Österreichische Staatspreis für Europäische Literatur] 1991; Kossuth-díj 1992; A Széchenyi Akadémia t. 1993; A Lipcsei Könyvvásár Nagydíja 1995; Vilenica Nemzetközi Irodalmi Díj 1998; Nagy Imre-emlékplakett 1999.

Művei:
1967 A biblia
1969 Kulcskereső játék
1977 Takarítás
1977 Egy családregény vége
1979 Leírás
1979 Találkozás
1980 Temetés
1982 Színtér
1983 Nézőtér
1986 Emlékiratok könyve
1988 Játéktér
1988 A Biblia és más régi történetek
1989 Évkönyv
1991 Az égi és a földi szerelemről
1992 Talált cetli és más elegyes írások
1992 Párbeszéd - négy nap ezerkilencszáznyolcvankilencben (Dialógus Richard Swartzcal)
1995 Esszék
1995 Vonulás
1996 Drámák
1997 Minotaurus
1998 Emlékiratok könyve
1999 Egy családregény vége
1999 Kritikák
2001 Vonulás
2004 Saját halál
2005 Párhuzamos történetek 1–3.
A néma tartomány
Az éjszaka legmélyén
A szabadság lélegzete 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.