Egy nagyon nagy magyar író

Október 14-én született Nádas Péter. Nádast nem kell bemutatni, ünnepelni. Őt, a nagy magyar írót, az egész világ ünnepli. A hivatalosságok vélhetőleg nyakába akasztanak valami díjat, ahogyan ez illendő hatvan fölötti évfordulókon, születésnapokon. Bár az idén aligha valószínű.
Mi a kis magyar írókat szeretjük, és nem osztunk díjakat. Főleg nem osztunk pénzes díjat, mert forintunk sincs, nem hogy eurónk.
Megnézzük új regényét, elnyammogunk rajta, tűnődünk, hol állunk a kánonprózához képest, és mit kellene tenni ahhoz, hogy közelebb jussunk a kánonprózához, aztán minden marad a régiben.
Ha nagyon vágyunk némi Nádas Péterre, előszedjük a régi Alföldben megjelent esszéit, és azokkal remekül elvagyunk.
Pedig nem túlzás, ha azt mondom, Nádas-rajongó voltam. Sok ezer kortárs olvasóval egyetemben. Emlékszem Lackó Pál József (Palócföld - megbízott főszerk.) messze fénylő szemére, amikor az éppen megjelent Emlékiratok könyvének első kötetéről beszélt, vagy inkább rajongott a nyolcvanas évek bő derekán. Mindent elolvastam, mindent a világon, ami megjelent Nádastól. Egészen Az égi és a földi szerelemről megjelentéig. Akkoriban kezdtem el morfondírozni a háttértartalmakon, ugyan mit szeretek íróban, ha szeretem? Mit akarok vele, mit akarok tőle, mit kezdek írásaival, regényeivel? Ha nem tudtam eldönteni, márpedig Nádas esetében képtelen voltam, akkor hátra kerül a könyvespolcon.

NÁDAS PÉTER (Bp., 1942. okt. 14.): író.
Budapesten született 1942-ben. 1956-1958-ig a Petrik Lajos Vegyipari Technikum tanulója, majd szakmát tanul: 1958-1961-ig fényképész szakmunkástanuló. 1961-től végzi a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1965-1967-ig a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakára jár, de államvizsgát nem tesz. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1974-ben a Humboldt Egyetemen ösztöndíjas, itt a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgat. 1980-tól a Győri Kisfaludy Színház lektora. 1990. február 23-án összeházasodik Salamon Magdával. A Zala megyei Gombosszegen él. 1993-ban infarktus, a következő hónapokban több koszorúér-műtéten esik át. 2006. június 13-án a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választja.

Díjai:
Füst Milán-jutalom 1978, 1987; A Mikes Kelemen Kör Díja [Hollandia] 1980; JA-díj 1985; Színikritikusok Díja 1985; Örley Kör Díja 1986; Az Év Könyve Jutalom 1986; Déry Tibor-jutalom 1988; A Magyar Művészetért Alapítvány Díja 1989; A Szépirodalmi Kvk. Nívódíja 1990; Krúdy Gyula-díj (Soros) 1990; A Tévékritikusok Díja 1991; Osztrák Állami Európa Díj [Österreichische Staatspreis für Europäische Literatur] 1991; Kossuth-díj 1992; A Széchenyi Akadémia t. 1993; A Lipcsei Könyvvásár Nagydíja 1995; Vilenica Nemzetközi Irodalmi Díj 1998; Nagy Imre-emlékplakett 1999.