Arthur Koestler
1905. szeptember 5-én született Arthur Koestler (Budapest) (elhunyt 1983. Londonban, március 1-jén).
Bármi történik is a továbbiakban, kikiáltják a legnagyobb antifasiszta-antikommunista írónak, a magyar tudományosság hajlamos erre, nem kiáltják ki, erre is hajlamos, mindenesetre a századik születésnapján mindkettőre történt kísérlet, számomra lemarad a címről.
Aligha éri be az unokanővérem által a hetvenes években kezembe nyomott a Nagyvilágban megjelent Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics élményt, vagy akár Orwell Ezerkilencszáznyolcvannégy-ét. Pedig tettem rá kísérletet. Persze azok számára aki tanulmányozná a diktatúrák természetrajzát, kötelező olvasmány.
A háború után írja meg a Sötétség délben-t. A siker akkora, hogy állítólag az aktuális francia választásokat a regény miatt veszítették el a kommunisták. Egy darabnyi prózától nem kis teljesítmény.
Koestler kalandor volt, a szó valódi értelmében.
Ha valami kíváncsivá teszi, fölkerekedik, áttelepül. Így járja meg Palesztinát a huszas években, eztán a hitleri Németország (1931-ben belép a Német Kommunista Pártba), aztán következik a SZU, mint a Párt újságírója, éppen időben, a Nagy Tisztogatás előtt lép le, aztán a spanyol polgárháború, itt Franco falangistái halálra ítélik, de megússza. Belép a francia idegenlégióba. Aztán átszökik az angolokhoz, ahol háborús cselekedeteiért megkapja az angol állampolgárságot.
És ír. Folyamatosan. Regényt regényre. Érdeklődési köre legalább annyira kalandos és szerteágazó, mint az élete. Magyarul legalább egy tucat könyve olvasható.
Nem árt megjegyezni, úgy tartják, magyar író az, aki magyarul ír. Koestler, a világpolgár, soha egyetlen irodalmi művet nem írt magyarul, nem árt hozzátenni, szerencséjére, mert a magyar, bár kifejezetten alkalmas remekművek megalkotására, nem világnyelv (az egyetlen Puszkasz főnév kivételével). Nem világos tehát, mitől magyar, és mennyire az.
Utolsó kísérletem a 96-ban megjelent Alvajárók című kötete, amelyben Kepler, Galilei és Kopernikusz életútja ürügyén az alkotás és a lélek összefüggéseit elemzi.
1983-ban öngyilkosságot követ el feleségével együtt.
Regények
A gladiátorok (The Gladiators) 1939.
A Sötétség délben (Darkness at Noon) 1940-ben, Angliában jelent meg először, de igazi sikerét a háború utáni Franciaországban érte el. A regény a Sztálinizmus elleni megrendítő vádirat, mondanivalója Koestler a kommunista párttól való elszakadását és ideológiájának újjászületését tükrözi. Főhőse egy Rubashov nevű idealista bolsevik, aki a sztálini rémuralom áldozatává lesz. A történetet Koestler részben a saját börtönélményeire, részben a sztálini korszak kirakatpereire alapozta. A politikai regénnyel nemzetközi hírnevet ért el. Jean-Paul Sartre, aki akkor még hitt a kommunizmusban, ellenezte Koestler nézeteit. Ezért aztán – bár Koestler otthonosan mozgott a francia liberálisok körében – barátság közte és Sartre között nem tudott kialakulni.
Érkezés és indulás (Arrival and Departure, 1943)
Mint éjjeli tolvaj: egy kísérlet krónikája (Thieves in the Night, 1946)
Főbb prózai írások:
Párbeszéd a halállal /Spanyol testamentum/ (Spanish Testament/Dialogue with Death,1942) Önéletrajzi munka
A Föld söpredéke (The Scum of the Earth, 1941) Önéletrajzi munka
A jógi és a komisszár (The Yogi and the Commissar, 1945)
Nyílvessző a végtelenbe (Arrow in the Blue, 1952)
A láthatatlan írás (The Invisible Writing, 1954) Második kötete egy önéletrajzi munkának az 1932-40-es évekről.
Alvajárók (The Sleepwalkers, 1959)
Teremtés (The Act of Creation, 1964)
Szellem a gépben (The Ghost in the Machine, 1967)
A tizenharmadik törzs /A kazár birodalom és öröksége/ (The Thirteenth Tribe, 1976) Kabala Kft., 1990, ford. Rózsahegyi István, utószó Schweitzer Gábor
A lótusz és a robot I. /India/ (1999)
A lótusz és a robot II. /Japán/ (1999)
Achilles sarka (The Heel of Achilles, 1968-73) esszék
