(1948. február 8.–2008. június 22.)
Azután könyvek. Négy kötete jelent meg, és egy színpadi meseköltemény. Azután hivatal, azután eltűnt a hivatali süllyesztőben. Jó író. Hogy hivatalnoknak milyen, nem tudhatni, de a cigányok mai helyzetét látva, nem zavarhatott sok vizet. Senki nem gondolja, hogy összeegyeztethető egyszerre politikusnak lenni, politikusi pénzekből jól élni, és mellette hajnalban kelni, indítani az agyat, rojtosra üli a segget a számítógép mellett.
„Visszajövetben a Bajcsyzsilinszkin találkozom Szerváccal, két tele szatyor csörömpöl a kezében, húzza a vállát. Nem jellemző. Mármint a szatyor. Azt mondja, de jó, hogy itt vagy. Egyedül nem bírnám meginni. Osztojkán elkapott a metrónál, az Arany János úti feljárónál, gyere, parancsolt rám. Kiemelt kocsija csomagtartójából két tétel piát. Bort, szilvapálinkát, whiskyt. Költözik a Cigányszövetség. Ezek tudnak élni, a szentségbe.”
A televízió formál ismert írót belőle a hetvenes években, név szerint Veress Miklós, aki Mozgó-főszerkesztő. Az eltűnt, visszavonult, leállított Bari Károly helyére az országnak égető szüksége van néhány felmutatható cigány tehetségre. Így születik Osztojkán Béla.
Azután könyvek. Négy kötete jelenik meg, és egy színpadi meseköltemény. Azután hivatal, azután eltűnt a hivatali süllyesztőben. Jó író. Hogy hivatalnoknak milyen, nem tudni, de a cigányok mai helyzetét látva, nem zavarhatott sok vizet. Senki nem gondolja, hogy összeegyeztethető egyszerre politikusnak lenni, politikusi pénzekből jól élni, és mellette hajnalban kelni, indítani az agyat, rojtosra üli a segget a számítógép mellett.
Jól van ez így. Ha nem kellene pénzt keresnem, ülnék a Duna mellett, horgásznék, halat sütnék roston, nézném a napfelkeltében a korán kelő, kocogó nőket, ahogy lobog a haj, rezeg a mell a harmatban.
Osztojkán két lapnál főszerkeszt: Phralipe Szerkesztősége, Világunk Szerkesztősége. Két szervezet elnöke: Phralipe Cigány Művészeti Alapítvány, Phralipe Független Cigány Szervezet. Hová írjon? Minek írjon? Mire neki ezeken túl az irodalmi dicsőség?
Osztojkán Béla, Csenger, 1948. február 8. – Budapest, 2008. június 22., cigány író, politikus.
Díjai
A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1982)
SZOT-díj (1985)
A Magvető Könyvkiadó Nívódíja (1986)
Bezerédj-díj (1997)
Művei
Halak a fekete citerában (versek, 1981)
Hóesés hűségben (versek, 1983)
Nincs itthon az Isten (elbeszélések, 1985)
Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen (regény, 1997)
Bölcsek napkeletről (színpadi meseköltemény, 1998)
.
