Két nap az élet

Hetvenkét évnek kellett eltelnie,
hogy – visszakanyarodom! – rájöjjek,
holtpontosan kifejezni a bizonytalant:
ez a beszéd, s nem a holtbiztosat
csak úgy bizonytalankodva.

– írta volt Tandori Dezső Két nap, az élet című versében.

Az Irodalmi Jelen búcsúzik a Kossuth-díjas költőtől.

Más körözés, összevisszázás

Köröz-e, összevisszáz netán csak
a pár milliméternyi muslica, vagy ki-mi,
lámpám körül? Már vigyázok rá. Évtizedekkel
ezelőtt volt egy ily kis barátom.
Ez a mostani eléggé ügyetlennek látszik.
Jó ég, csak nem a múlt hónapi vagy? kérdem.
Kinőtt volna fél szárnyad, vagy felgyógyult
sérüléséből? kérdem. Mert múlt hónapja
ez volt: untam őt, végül odacsaptam. De
nem halt meg, élt, forgott összevissza,
még összevissza röppengetéseinél is
összevisszább. Hát tenyerembe vettem,
ott forgott. Láttam, fél szárnya
mintha hiányozna, de nem biztos, hogy
ez volt, lehet, csak kificamodott stb.
Hát az írógép, a lámpa fényköre, a papírok
etc. nem jó hely neki most, gondoltam akkor,
és a születésnapi vitorlavirág mélyzöld
levelei közé pottyantottam, virágföldre.
– Eltelt sok idő, több mint egy hónap.
Hát mit látok? Itt ügyetlenkedik, lebbenget
összevissza  – nem akrobatikusan, na! –
egy társa… vagy ő maga. Mondom, a szárnya…
s így tovább. Ő lenne az?  Medvéim
így nevezték el: Kérészke… arra az esetre,
ha ő lenne az. Viccesen. De neki ez mind komoly.

Még bef. a kaleidoszkóplábfejhez

Fejemhez kapok: talán túl rég
járok ugyanabban a cipőben!
Meg lassan kapok lábra reggel.
Bódult vagyok éj teljén, kimenet.
Meg ha az utcán járok, félek.
Persze, fél arasznyi buszlépcsőről
se tudok rettegés nélkül le.
Mindez. De elő fogom kotorni
a téli cipőket, tényleg.

(Folyt., Hérakleitosz, le ne állj, te más s más!)

Aztán kezdődhet a köv. töprengés:
miért hogy egy ilyen művelet
(előkotrás etc.) ekkora akadályaimba
ütközik? Itt is ilyen kicsiny
a terpeszem (dülmirigyhatás!),
ennyire kusza
a kaleidoszkóp stb.?
Mindegy, a régi téli
cipőket előkotrom, felpróbálom,
így megyek ki holnap… holnapután
inkább… és rettegni fogok
a közvetlen – lábfeji – szokatlantól.
Az utópont-versek  átmenet vége.
Határértékek 98675u4i30256789706 és 98675 félreütés 4 etc.