A kilencvenes évek egyik könyvhetén az Örs vezér téren egymáshoz közeli sátrakban dedikáltunk. Menet közben Tandorihoz fotós is érkezett, talán a Magyar Narancstól. A nekikészülődés, beállítás közben, a harminc fokos hőségben előkerült a fotóiról jól ismert jambósapka is. Fel is vette. (Divattörténeti kitérő: karima nélküli, kötött sapkáról van szó, mert egyes vidékeken más fejfedőket is így neveznek.) Somolyogtam, hogy a külsődleges jegyek a formalitásokra nemigen adó szellemeknél is a már kialakított „imidzs”-hez tartoznak.

Szeretettel várunk minden kedves szerzőt és olvasót az Irodalmi Jelen 20. születésnapi gálaműsorára a Petőfi Irodalmi Múzeumba szeptember 21-én este fél 7-re! A pódiumműsor után állófogadásra kerül sor. 

Nyitott sírban fekszik. Fekszik csak csupán,
nem haldoklik. Nézi maga körül a világot,
nézi magát, és a márványozott koporsót.

„Egy új paradigmát láttak benne, az eszköztelen, szerep nélküli beszédet. Amit hiányoltak belőle, az a társadalmi elkötelezettség volt, ami a későbbiekben legkidomborodóbb erényévé vált.” – Kántor Zsolt tanulmánya.

Tandori Dezső saját Veréb-Királyságában élt. Koronáját, a sapkát viselte morcosan, elégikusan és örökké csodálkozva nézett a világba Az evidenciatörténetek német fordításának borítójáról, ami a Hosszú koporsó egész röviden (Langer Sarg in aller Kürze) címet kapta.

Párizs háztetői fakón szürkéllettek
az alkonyi fényben. Hajdani szerelmem, mondom, Heartbeat,
ki mindenkit nem
tegezek utánad, azóta

Ha szerencsénk van, suttogták,
innen is látszik, ami túl van.
Vagy nincs, de visszaragyog,
és kedvére tovább tandorol.

A 80 éves Tandori Dezsőt Turczi István versével köszöntjük

"De ha ők a költőt egy hegycsúcson állva képzelték, arccal a világegyetem felé, épp indulóban távoli csillagképek felé, előttem úgy jelenik meg, mint akinek tekintete a tűzhányó kráterébe mélyed, a Föld középpontja irányában, az anyagnak nem a távoli vége, hanem a másik vége felé. Úgy is lehetne fogalmaznunk: nem a világ vége, hanem a kezdete fele fordulva."

Beszélgetés a modern magyar vizuális költészetről képversek, lettrista és konkrét költemények, valamint versposzterek alapján.

Megtaláltam a rajzokat, ’96-ból. S a hátukon az írást: „Kis türelem és megértés kéne” – TD. A többit nem tudom megfejteni. Nem is szeretném. Ennyi elég.

Tandori light / Elérintés címmel Tandori Dezső maga állított össze válogatást korábbi és új műveiből, melyekhez kommentárt is fűzött. A Scolar Kiadónál megjelent kötet anyagából kínálunk ízelítőt a 75. születésnapját ünneplő mestert köszöntve.

Az egyik médium a fotó, és az általa rögzített kép, a látható világ „objektív” határa. A másik a ráhelyezett felülírt gesztus, a szubjektum belső képe. Létrejön-e a metszéspontban ez által valamilyen önálló entitás, vagy a közlési szándék keretein belül marad a megteremtett többlet? – Tandori Dezső, Bella István, Lator László és Kassák Lajos verseivel

"Hetvenkét évnek kellett eltelnie,
hogy – visszakanyarodom! – rájöjjek,
holtpontosan kifejezni a bizonytalant:
ez a beszéd, s nem a holtbiztosat
csak úgy bizonytalankodva" – írta volt Tandori Dezső Két nap, az élet című versében.

Az Irodalmi Jelen búcsúzik a Kossuth-díjas költőtől.

A nehezebben olvasó kedves olvasó számára írott térkép a női nemről. Belegondolni is megrendítő, milyen furcsa ez a kétosztatú világ. És milyen gyönyörűség. És mennyire nem tudunk előre semmit. Soha. Néha még utólag sem.