Slam School Poetry 4.
Még nem tudni, költő, slammer vagy rapper lesz-e belőlük. De jó úton járnak. A középiskolásoknak meghirdetett előadói versenyünk pályamunkáiból válogattunk. Hármasával közöljük a beérkezett videókat és slamszövegeket. A válogatás nem tükröz semmiféle értékítéletet. Barczánfalvi Gábor Attila, Berta Sándor és Juhász Martin videóját tekinthetik meg.
Barczánfalvi Gábor Attila (Szeged)
MC Jézus
Lil J. kirepült a családi fészekből
Sok volt a mennyben eddig is részegből
Atyja e szókkal búcsúztatta nagybetűs fiát
Takarodj a Földre, te nagy tető svihák!
Nem kell ejtőernyő
Csapódjál be egybő'
Csapjon meg a mennykő
Mennyé' ki a mennybő'
Irány a kánai mennyegző
A májszennyező, kocsmamező
A menyasszony tabu becsszó
1 szó mint 100 na let's go!
Jézus Krisztus Master of the Ceremony
Az is biztos, hogy be kell a szerem venni
Na, mászok meszkalint szerezni
Muszklilazítóra pár szemet beszedni
Csak semmi izgalom, maximum lelapul ez a maszkulin izom
Vagy megeshet, hogy meztelenül muszlimokkal bulizom
Vagy esetleg pszichodelikus mixeket szimfonikusan mixelek
De nem dubstepet, mit turmixgép ihletett
És mindeközben twistelek?
De tisztelet!
Mert szimpatikus patikustípus, aki belém ilyen praktikus tűtípussal dugdos szintetikus cuccost
„In vino veritas" a vigaszom,
Inni jó mer' ittasan van igazam
Megmutatom én most nektek, hogy csinálok borból vizet,
Bordeauxiból el is leszek, hordónyitól bevizelek
Borból lettél borrá leszel, csak egy néhány tabletta kell
Bordóvá vált a vizelet, a fröccsnek pisi íze lett
Abszintet hozz
Az szintbe hoz, szinte megpofoz
Sörre bor mindenkor, borra sör kész gyönyör
A becherovka bever hogyha
Benned van egy vödör vodka
Leheverek, ha felkelek, bevadulok, lekeverek, dzsót tekerek
Várhatod a rövideket, padon fekve verekedek
Ouzót húzók, most behúzok
Vigyázzon ki ujjat húzott
Ruhaujjat feljebb húzok
Már tinikbe tőrt mártanék
Mert tűnik a mérték-érték
Martiniba merítenek
Gintonikkal lehűtenek
Mért mérik a lőrét bornak?
Mért tűnik a Máté nőnek?
Banyek, könyökömön jön a cognac
Bepiszkít ki viszkit isz ki, bárpult mögül most ki visz ki?
Van akinek a fagyállóm is vágy állom
A vágykeltő rákkeltő?
A vízlágyító bágyító
A pisim neonvilágító
A körömlakklemosó enyhén szólva mardosó
De finom a fürdősó
Ki a metiltől beáll, az többet nem piál
A másvilágra ki kel át? Ki mit látott odaát?
Megvakul mind, aki lát!
Te ki lát! megmondanád hol találok tequilát?
Tiszta szesz tiszta ész ennyi az egész!
A sátán is megkísértett 3szor4szer
Sok volt a kísérővel a tudatmódosítószer
Én vagyok az exorcist!
Figyeld ezt a szintaxist!
Kánai lagzit, megérkező taxit
Luxus cuccos, fuxos boxost
Vaxos hajú kócos koxost
Öklén boxer, mellette nem túl szexis botoxos némber
A buxa puccos, de semmi gusztus- az biztos
Ő maga lucifer az exangyal, aki saját galaxist akar
Előkapom az ördögűző lexikont a lagzikon
Latin rappel pokolra exportálom, teleportálom, faxon elpostázom
Becsukom a kódexem, pax van, béke, elmentem
Szent Pál egy vöröslő szempár
Péter, ütött az éter?
Ádámnak behatott az almabor
A táskámban egy kész droglabor
Ha valaki még egy szál dzsót sodor
Felborulok mint a sztálinszobor
Ha a fürdősót veszem, be fura dal szól eszembe
Ha fűre iszom szeszem, felteszem, felfordul az eszem
Ferde a szemem, fárad a szám
Telehányom a fürdőszobám
...
Ma csak a macskajaj gyötör kicsit
Makacs a máj, hajazom az albáncsacsit
Csekély az esély hogy nem csuklom fel az uccsóvacsit
Fejem fáj mert feleseim elszámoltam
Lefejeltek? valakinek rossz szót szóltam?
Felesek felett feleselek néha
De ennek a fele sem tréfa
Szólt szám, most fejem fáj talán?
Vagy fajtalan soulszám szól fájó dallamán
Fájdalom hallatán, kipillantok a táj falán,
Vagyis a falon a táj, a tájkép talán?
Vagy kilátok a ház ablakán?
Fa látszik a lak falán
Az üvegen a fény játszik
Falap alapon opállap áll
Alapállapotban az ablak fala mattan ott van
De délben fénylepel lep el mindent, s az üveg énekelve kelt minket
Kiütött a tablás flakon, mennyből nézek az ablakon
Kiterültem, így lettem én fali ikon
Négyszögletű az alakom
Kifeszítve falapokon
Jelkép lettem a faladon
Berta Sándor (Hódmezővásárhely)
Némaság
Elaludt a gyermek pedig sírni akart
Elfogyott az ennivaló pedig fontos minden falat
Elaludt a táj a tavasz első napján
De én boldog voltam az első éjszaka alkonyán
Eltiporták azt az embert aki segített volna
Egy jós sem tudja mit hoz a holnap
Gyilkos kiszámította a merényletet de nem tudja hova tovább
Megfonom inkább egyedül az én életem fonalát
Majd én őrködöm az én álmom felett
Ne mondja meg senki, hogy az én tudatom mit szeret
Megyek előre, míg csak lában érte a talaj
De halottam az elmúlást igen nagy zaj
Elnémult a nagy beszédes nincs több mondandója
Engem az élet minden nap szívesen ostorozna
Cirkuszban sír a bohóc, de nevet rajta mindenki
Szívünk ajtaján már nem tudjuk ki ment ki
A kutya ugatását elnyomja az éjszaka ásítása
Kertben a felfogadott szülő egy fiú sírját ássa
Énekelt a néma egy süket közönségnek
Egy bajba jutottnak üvöltését nem értették meg
Felszínre tőrt a kétszínűség de mindenki boldog
A versenyző is utolsó akadály előtt megbotlott
Elbukott az ördög mikor jó akart lenni
Nem tudunk senki segítségére számítani
Elfogyott a vágy hogy valaki felálljon
Sok embernek az a célja hogy a másik félre álljon
Elhalkultak a harangok nem ütik az időt
Tudásnak fája rég elpusztult pedig egyszer kinőtt
Egy kis időre lelassult a nagy tömeg is meg állt az élet
Jól esik mindenkinek egy mély lélegzet
De ez is egy múló pillanat mint minden
Rég megsüketültem, mert üvöltök itt bent
Juhász Martin (Encs)
Cselekvések Tömkelege
Ülök a szobámban,mint szét karcolt falak a magányban,
Akkora a kísértés, hogy néha kés vagy egy nagy esés,
Segítene rajtam és! bevillant a kép depiből hepi,
De a tollam kifogyott és fintorog, én meg mint a hülye
Hajat tépve pontos j-ével vésem a lyukat egy lékbe,
Aminek semmi értelme de kutat a kutató kutat ásva
Nem találja a kiutat a gödörből aztán már az ajtó
Előtt dörömböl, nyílik az ajtó mögötte a szétvert múlt,
Az összes foga kihullt már csak a bölcsek maradtak,
Kik döntöttek mindenről és törvényeket faragtak
Babilon kapuján.
Jézus apuján az öregséget nem látni,mert ő "megteheti",
És úttalan árpa közt regényeket hányni "ő megnem teheti".
Mert minket figyel egy kis mókára várva,
Közbe az életed telik, mint egy rokkára font spárga,
Spárba járva a csövesek, hajléktalan emberek,
Kéregetnek kenyeret.
Lehetnék én bárki de nem leszek,
Mert szeretetre éhezve egy szívet fényezek.
De ezek csak képek amik néha félnek,
Sokszor előre lépnek vagy vissza egyet,
Mintha legyet csapnék,
Dobálózok szarokkal és szavakkal,
Nem jön ki Csak néma sikoly,
De van hogy néha sípol,
Merengenék de nem merek,
Sok picsa 3méterrel a felhők felett,
Seggrázással adnak jelet,
Oda se lesek rágják szét a termesszek,
Csak nézek tovább az égre a kékre,
Nem hátrálok meg nem állok férre.
