Illyés Gyula norvég fordítója

Az Alexandra Pódiumon a Norvég Nagykövetség és a Parnasszus Könyvek kiadója látta vendégül a világhírű norvég költőt, Knut Ødegård-ot, akinek Hangok és látomások című verseskötetét mutatták be.

Az irodalmi est nyitányaként Tove Skarstein norvég nagykövet asszony köszöntötte a jelenlévőket. A kötetről Turczi István, a kiadó vezetője és Szappanos Gábor, a versek fordítója beszélgetett a költővel. A költeményeket Lázár Balázs színművész előadásában hallgathattuk meg, a skandináv életérzésről pedig Hajós Eszter gondoskodott norvég népdalok előadásával.

(Balról jobbra) Szappanos Gábor, Knut Ødegård, Tove Skarstein, Turczi István

Tove Skarstein nagykövet kiemelte: a diplomáciai képviselet feladatai közé tartozik népe kultúrájának közvetítése, és személyesen is igen fontosnak tartja a norvég kultúra és irodalom átadását Magyarországon. Nagyra értékelte a magyar irodalmárok munkáját, amiért a kortárs norvég költészettel ilyen kiemelten foglalkoznak, és méltatta a csaknem harminc nyelvre lefordított Ødegård költői tevékenységét.

A köszöntőt követően maga a költő olvasta fel anyanyelvén két versét, melyet utána Lázár Balázs is elmondott magyarul.

A norvég költő is felolvasott műveiből

 A Hangok és látomások költeményeiről Turczi István beszélt. A szerkesztő-kiadóvezető úgy fogalmazott: a kötet hasonlít egy szuggesztív, nagy misztériumjátékhoz, tele bibliai utalásokkal, de a szerző a határok átjárhatóságát is biztosítja a templomi és a templomon kívüli világ között. Turczi István után a kötet fordítója, Szappanos Gábor vette át a szót. Mint elmondta, a kortárs norvég költészet nagyon megérintette, azon belül Ødegård világa igen közel áll hozzá, és ez megkönnyítette a versekre való ráhangolódását. Érzelmi és tematikai hasonlóságot is felfedezett saját élete, alkotói világa és a norvég művészé között. Ødegårdnál, akárcsak nála, kiemelt szerepet játszik az apa iránti erős tisztelet és szeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás és az állandó, éber istenkeresés.

Knut Ødegård 1992-ben tért át protestánsról római katolikus hitre, és mint Szappanos megvallotta, őt magát is intenzíven foglalkoztatja az ökumenizmus kérdése, a keresztény felekezetek közti párbeszéd. A műfordítás kapcsán megjegyezte, hogy az újnorvég nyelv, melyen Ødegård ír, igen nehéz, és Norvégiában is kevesen használják.

A kötet verseit Szappanos Gábor fordította

A beszélgetést ismét felolvasás követte, Lázár Balázs A lelkész című, ironikus, továbbgondolkodásra késztető verset olvasta fel.

A norvég költő ezek után szülőföldjéről mesélt: az óceán mellett született 1945-ben, és ma is ugyanabban a Molde nevű, békés kisvárosban él, ahol a gyermekkorát töltötte. Kimeríthetetlen ihletforrás számára ez a vidék, a természet, de nemcsak a norvég táj, Izlandról is írt két nagysikerű könyvet. Magyarországon már többször is járt, és mint elmondta, mindig jó érzéssel, élményekkel utazott haza innen. Turczi István érdeklődött, hogy vannak, voltak-e magyar költőbarátai. Ødegård Illyés Gyulát említette, akihez jó kapcsolat fűzte, s akinek a verseit le is fordította norvég nyelvre.

A kötetbemutató zárásaként Lázár Balázs előadta a könyv címét adó, szürreális, borzongató, sodró erejű költeményt, végül Hajós Eszter előadásában hallgathattunk még meg egy norvég népdalt.

Hajós Eszter norvég népdalt énekelt

Az irodalmi estet követően a norvég nagykövet borral, pogácsával vendégelte meg a résztvevőket, és alkalom nyílt a könyv megvásárlására, dedikáltatására is.

Szöveg és fotók: Csepcsányi Éva

Látomásokról és hangokról (részlet)

„A lányom skizofrén. Olyasmiket

lát és hall, amik nem léteznek, mondja egy fehér doktor,

aki vegyi anyagokkal kezeli.

A lányom nagyon pszichotikus most, annyira félek, Apu, mondja, azt látja,

hogy embereket mészárolnak és a holttesteket elégetik,

és a füst ezüstszürkén száll az ég felé, a hamut meg földek

trágyázására használják: fehérrépák nőnek ott,

a földeken, fehér holdfényben, mondja.

Látja, hogy mérget adnak be a nyomorékoknak, aztán

megnyúzzák a halottakat, a bőrüket kikészítik, és beküldik

a varrógépes asszonyoknak, akik lámpaernyőt csinálnak belőlük.

Olyan sárgán fénylenek, mondja.

Rám néz itt, az I. számú kórteremben, és azt mondja,

egy hatalmas vágóhídon élünk, e mögött a fal mögött nyomorékokat mészárolnak.

Odakint rengeteg erdő,

és a hanga alatt koponyák ezrei.

A lányomnak genetikai hibája van.

Vannak mezők, ahol holttestek rohadnak, csak nyomd bele az ásód

a földbe, Apu, mondja.

Ez nem létezik. Csak ő látja egyedül, annyira

pszichotikus. Hallja, hogy valaki villamosszékeket

szerel össze odakint, nem mer leülni, csak áll.

Rám néz.

Nem hallod?, mondja.”