Szavak meztelen – Zalán Tibor versei
SZAVAK MEZTELEN
ZALÁN TIBOR VERSEI
![](http://irodalmijelen.hu/sites/default/files/zalan_1.jpg)
Ősz
Levél lebben Az
emberből ki világból
már kifelé Hull
Levél lebben Az
emberből ki világból
már kifelé Hull
Illat
Még tartasz de a
semmi is körülvesz ha
illata átjár
Idill
A hullaházban
egy férfi – nekünk háttal –
virágot ültet
Mellétdal
Milyen magányosak éjjel a hegyek
kik holdtalan csillagtalan égben állnak
mikor óra sem kong mert vége a világnak
Milyen magányosak éjjel a hegyek
kik holdtalan csillagtalan égben állnak
mikor óra sem kong mert vége a világnak
Milyen magányosak éjjel a vizek
mikor rázuhan a mindenség árnya
Isten üres szemgödrére – rá a világra
Milyen magányos vagy te éjről éjre
torkodat szorítja emléktelen tenger
s nagy fekete lepkék halnak meg szemedben
Emlék, geller
Szavak Meztelen
és véres húsdarabok
fekete tányéron
Nagy a hold Üvegcserepek
ragyognak a fűben
Valahol a szél megáll
Üres bakancsban homály
rohad
Kér és térdre ereszkedik
hozzá
Kavicsot ropogtat szájában
egy gyermek
Tarkón csapott nyúl
pofáján dermed a vér