Hol nyaral, és mit olvas az író? (1. rész)
Merre nyaralsz idén? Miért éppen ott?
Böszörményi Zoltán: Idén sehol sem nyaralok, nem is vettem tervbe. Annyit nyaraltam már eddig, csupa nyár lett belőlem. Mehetnék persze szerte a világban, de idén mégsem teszem. Igen, megfordult már az is bennem, egyszer majd szomorúan gondolok vissza az elmulasztott lehetőségekre.
Munkatervem: meg kell írnom egy kisregényt. Két éve készülök erre, de mindig valami közbejött. Ha már sehol sem nyaralok, akkor legalább ezt a feladatot meg kell oldanom. Ezen kívül egy mesekönyvet tervezek Jack Sparrow-val és Firdauszi (a szövegben a könnyebb kiejtés végett Firduszi) arab poétával a főszerepben. Panna lányomnak, aki most hétéves, több ideje esti meséket kellett kitalálnom, s nagyon sok ilyen szövegem – érzésem szerint – jól sikerült. A kérdés az, hogy vissza tudom-e hívni őket memóriámból.
Kántás Balázs: Per pillanat nem nyaralok sehol, azaz itthon, Budapesten tengetem a napjaimat, sajnos, a programjaim egyelőre nem túl változatosak – olvasás, kritika- és tanulmányírás gőzerővel (a Könyvhét kapcsán meglehetősen sok kritika megírását vállaltam el, talán többet is, mint amennyit kellett volna), esetleg baráti sörözések a közeli kocsmákban, vagy egyéb városon belüli programok a kedvesemmel. Szóval egyelőre a nyár eddigi része is munkával telik, már ha a hivatásos olvasói tevékenységet lehet annak nevezni. Sajnos, ami az irodalmárok, s a társadalom nagy részének egzisztenciális lehetőségeit illeti, s magam is a többséghez tartozom, manapság már szerencsésnek mondhatom magamat, ha 4-5 napra eljutok Szófiába, Bulgáriába a nyár folyamán. Egyelőre ez a terv, s remélhetőleg nem kell letennem róla nem várt okoknál fogva. Miért éppen oda? Egyrészt, mert vonz a Balkán régió, úgy vélem, meglehetősen keveset tudok róla ahhoz képest, hogy geográfiailag egyáltalán nem esik tőlünk távol, pedig ez egy kulturális élményekben, látnivalókban, műemlékekben legalább olyan gazdag területe Európának, mint a sokak által hőn áhított nyugati államok. Másrészt persze gyakorlati, financiális okokból megyek oda – mind a szállás, mind pedig a mindennapi élet sokkal olcsóbb, mint mondjuk Ausztria, Olaszország, Németország vagy Franciaország esetében. Mostanában valamilyen oknál fogva sokkal inkább otthon érzem magamat a kelet-európai régión belül, mint nyugaton. Nincs az a – talán kissé paranoiából is fakadó – érzésem, hogy csóró kelet-európainak néznek a helyiek, lévén per definitionem maguk is azok. Beterveztem még egy-két látogatást a Balaton-partra kampányszerűen, de ezeket nem mondanám valamiféle előre eltervezett nyaralásnak.
Korányi Mátyás: Idén táborban nyaralok, munkatáborban, Budapesten. Szerencsére semmi önkényuralmi színezete, illetve felügyelete nincs, magamnak szerveztem. Hallgattam a tücsök és a hangyáról szóló mesére, valamint a mondásra: nyárban gyűjt az eszes. Valóban, sokkal jobb kedvvel és nagyobb sebességgel, elánnal lehet ilyenkor dolgozni, mint a borongós, hideg, téli napokon, latyakban és sárban. Reggelente sportolok, próbálok leszokni a cigarettáról, este időnként egy kis fröccsözés haverokkal. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa, keserű néha ez a mondás, de igaz. Nyitottam egy „kovácsműhelyt”, és most pattognak a szikrák. Igazán romantikus dolgozni. Szabadidőmben a családdal vagyok, általában strandolunk valamelyik közeli tóban. A versírást nem tudom abbahagyni, jönnek, mint a bárány- vagy karfiolfelhők. Ezt is be kell illesztenem az időbeosztásomba.
Murányi Sándor Olivér: A júliust a homoródi szabad medvékkel töltöm, amelyekről nemrég készült el első saját filmem.
Ez azt jelenti, hogy a reggeli és délelőtti szellemi munkát követően medvelesen érnek a naplementék. Amikor csak tehetem, éjszaka is kint maradok a vadonban. A tudat, hogy bármelyik pillanatban elénk léphet a nagyvad, visszahelyez minket a jelenbe egy olyan korban, amikor legtöbbet a múlttal és a jövővel törődünk. Tíz méterről megpillantani a barna bundást nagyobb adrenalintermelődéssel jár, mint világvárosban korlátlan pezsgőmennyiséget locsolni az utcára vagy magántűzijátékot rendezni. Ha valamit nem értek meg az emberek között, válaszol rá minden művészet forrása, az erdő. A medvészést pár napra szakítom meg csupán a Művészetek Völgyével, ahova karatebemutatóval egybekötött irodalmi estre hívtak. Ezt követően, augusztus elején remélhetőleg viszontláthatom két év után az itáliai Po folyó harcsáit. Tavalyelőtt sikerült kifognom egy harminckilósat, de a százkilós is benne van a pakliban. Éjszaka horgászok, műcsalival utánozva a part menti ágakról álmában vízbe eső egeret és madárfiókát. Erre támad a ragadozó. Döbbenetes érzés, ahogy többórai csendes csónakázás után hangos robajjal veti rá magát a horogra. Természetesen utána visszaengedem, mert túl nemes ahhoz, hogy egy leveses tányérban végezze. Mint ahogy a medvét is csak megfigyelem, örülve, hogy pár percig részt vehetek szabad életében. Hermann Hessével vallom: az alkotó nem azért megy a természetbe, hogy bármit is elhozzon onnan, hanem, hogy együtt lélegezzen az élővilággal. Az olaszországi harcsázó túrát követően a legutóbbi kötetem, Zordok, a székely szamurájt olvasó londoni székely teniszedző barátom hívott meg nyári rezidenciájára, La Gomera-ra, az Atlanti-óceán partjára. Ez az út még kérdéses, Literatúra istennő pénzes erszényének függvénye. Ha sikerül, jó, ha nem, ugyanolyan elégedett leszek a hargitai fenyvesekben is, mint ha az óceánba lógatnám a lábam. Mindent egybevetve: kalandos nyár elé nézek, és ezt kívánom az irodalomkedvelőknek is. Mert kaland nélkül meddő az irodalom, mint a szőkefalvi javasasszony.
Szőcs Géza: Hosszú évek óta az Adrián nyaralok – a tenger iránti általános és a Dalmácia iránti különös szenvedélyemnek engedve. Szicíliát és a görög szigetvilágot sem feledve, persze – de ez utóbbiak messzire esnek térben-időben, míg az Adriáról (és -ig) néhány óra csak az út. Az az egy-két hét, amit ott tölthetek, kárpótol mindenért, amin keresztülmegyek egy évig, minden bornírtságért, gonoszságért, kudarcért, elmeháborodottakkal folytatott küzdelmekért, öntúlhajszolásért és önkizsákmányolásért.
Böszörményi Zoltán, Kántás Balázs, Murányi Sándor Olivér, Korányi Mátyás és Szőcs Géza
Milyen olvasmányokat tettél félre a forró nyári napokra?
Böszörményi Zoltán: Nagyon sok restanciám van. Az első Thomas Mann Halál Velencében című regénye. Kétszer hallgattam meg hangoskönyvben, de most azért tettem az asztalomra, mert valamelyik nap rátaláltam Márai Sándor egyik naplóbeírására, melyben remekműnek minősítette az írást. Kíváncsi vagyok, mennyire hat másképpen az olvasott szöveg.
Kántás Balázs: A kérdés nagyon jó, mert bár sok mindent valóban a nyári szünet folyamán akartam elolvasni, úgy hozta a helyzet, hogy a Könyvhét utáni három-négy hétben kiolvastam azon könyvek jelentős részét, melyekről értékelő kritika (szigorúan nem rövid recenzió) megírását vállaltam. Épp ezért ezeket – is – megemlítem. Lelkesen vetettem bele magamat példának okáért Turczi István Minden kezdet című regényébe, melyről már megírtam, amit gondolok, ugyanakkor sajnos meglehetősen nagy csalódás volt Erdős Virág Ezt is el című verseskötete, melyről ugyancsak mostanában írom meg az ellentmondásos értékelésemet, lehetőleg elfogulatlanul. A Könyvhét környékén jelent meg Erdődi Gábor nagy volumenű Dylan Thomas-fordításkötete, a költő ifjúkori verseit tartalmazó Jegyzetfüzet-versek. Ez olyan opus, melyet folyamatosan olvasok azóta is, s melyről kritikát írni is igencsak nagy kihívás. S hogy hivatalból valamiféle szakkönyvet is említsek, hasonló lelkesedéssel olvastam Menyhért Anna Női irodalmi hagyomány című tanulmánykötetét, melyről azonban szakmai szemmel meglehetősen vegyes benyomásaim vannak – ezeket már ugyancsak megírtam. Amit „félretettem” a meleg nyári napokra, az mondjuk nagyra becsült kollégám és nemzedéktársam, Korpa Tamás Egy híd térfogatáról című verseskötete – egyszer már elolvastam, de mindenképpen többszöri olvasást igényel. Nehéz, intellektuális költészet, idő kell a megemésztéséhez, értelmes állításokat még lassabban fogok róla tenni kritikusként… Hasonlóan kemény dió Lászlóffy Csaba Pózok a sebezhetőn és Átörökített magány című kettős verseskönyve, melynek megemésztéséhez ugyancsak idő és többszöri alapos (újra)olvasás szükségeltetik. S hogy ismét a szigorúbban szakmai (irodalomtörténészi) vizekre evezzek, nos, ami a lábjegyzetes tanulmányokat illeti, kissé lusta disznóként már második hónapja halogatom egy angol nyelvű Paul Celanról szóló tanulmánykötet végigolvasását és megfelelő téziseinek a majdnem kész doktori disszertációmba történő beillesztését, idézését, pedig ez volna számomra a lehető legfontosabb feladat, hiszen végre szeretném lezárni a szöveget a nyár végéig…
Korányi Mátyás: Szinte kizárólag a neten olvasgatok, illetve folyóiratokat, néhány kötetet. Szőcs Petrától a Kétvízközt, ami az egyik legerősebb munka az elmúlt időszakban, szerintem. Jónás Tomi Lassuló zuhanása van még tervbe véve. Regényirodalomra sajnos nem jut idő, főleg figyelem. Szabad szellemi kapacitásom jelentős részét az alkotásra használom. Ha nem új verset írok, a meglévőkkel foglalkozom, tisztogatom, szerkesztem őket. Illetve sokat fotózok és fotómanipulációval is szeretek dolgozni (montázsok, kollázsok, egyebek). De megemlíteném itt a zenét is: tömegközlekedve, illetve vonaton mindig jazzt hallgatok, rendkívül inspiráló és elmélyít. Jó nyarat mindenkinek!
Murányi Sándor Olivér: Medvelesen és horgászaton nem lehet olvasni, de útközben Barnás Ferenc Másik halál című regényét olvasom. Kalligramos szerzőtársakként az idei Könyvhéten cseréltük ki könyveinket. Nagyon tetszik a tény, hogy múzeumi teremőrként nyerte el az idei Aegon-díjat, jó példája annak, hogy a tiszta művészet a különféle irodalompolitikai lobbik és harcok ellenére is érvényesül. Barnás barátsága megtisztelő számomra és az idei évem egyik legnagyobb ajándékának tekintem. Ugyanakkor Varga Melinda Űrezüst című verseskötetét viszem magammal. A fiatal kolozsvári költőt sokan dicsérik és sokan támadják, verseinek letisztultsága, egyéni hangvétele azonban számomra megkérdőjelezhetetlen. Mindkét kötetet barátsággal ajánlom a nyaraló Olvasónak.
Szőcs Géza: Átadom magam a víznek, még csak könyvet sem viszek magammal a vakációra, csak kéziratpapírt, néhány tollat (nem gépbe írok, csak papírra), sokéves adósságaimat, restanciáimat szeretném behozni vagy legalább mérsékelni. Négy drámával vagyok elmaradva, ha ebből egyet vagy kettőt meg tudnék írni, úgy érezném, teljes volt a nyaram. Ha mégis vinnék könyveket: Shaw, Claudel és Anouilh Szent Johanna-drámáit, régóta szeretném néhány saját szempont alapján összevetni őket, illetve bizonyos vonatkozásaikat.
(Összeállításunk hamarosan folytatódik.)
