Beatköltészet a Bretteren
Beat-költészet a Bretteren
A Bretter György Irodalmi Kör legutóbbi ülése rendhagyó volt, mert nem kezdő tollforgató első nyilvános bemutatkozásán vehettünk részt. Horváth Előd Benjámin A cseplini díva című kötete 2009-ben jelent meg a Koinónia gondozásában, versei A meghajlás művészete című antológiában is szerepelnek, tagja a JAK-nak, rendszeresen publikál a Helikonban, a Műútban és más irodalmi folyóiratokban. A Bulgakov Kávézó emeleti termében a közönség soraiban zömmel fiatalok ültek, olyanok is, akiket még nem láttunk a kör korábbi összejövetelein, de kíváncsi volt a meghívott újabb alkotásaira többek között Orbán János Dénes, Karácsonyi Zsolt, Márkus András és Váradi Nagy Pál is, meg természetesen Bréda Ferenc, de ő törzsvendége és mentora a Bretter Körnek.
Horváth Előd Benjámin bemelegítésképp fölolvasott néhány verset, amelyeket vastapssal jutalmazott a közönség. Értő fülekre találtak tehát, de a siker annak is köszönhető, hogy a meghívott szépen adta elő őket. Balázs Imre József, a Korunk szerkesztője fel is hívta a figyelmet vitaindító szövegében: a felolvasás alakítja a szöveget. A szerkesztő, költő, irodalomkritikus szerint a meghívott akár lehetne a magyar beatköltő, hiszen nyelvterületünkön nem igazán bontakozott ki ez az irodalmi irányzat. Életérzés és vers a meghívottnál szorosan kapcsolódik, míg a beatklasszikus Jack Kerouac esetében külön van az, aki éli, és külön, aki írja a művet.
A vitaindító után újabb versblokkot osztott meg a közönséggel a szerző, majd vitára bocsátotta alkotásait. A beszélgetés nehezen indult, senki sem akart elsőként hozzászólni. Végül Győrfi Kata ragadta magához a mikrofont, fölvetette: performatívak-e a versek akkor, ha nem a költő olvassa föl őket, hanem mi magunk szemezgetünk belőlük otthon?
Adorjáni Panna prózaíró szerint a jelenlévők közül erre senki sem tud válaszolni, hiszen ezeket a verseket, ha később egyedül olvassuk is, már csak Horváth Előd Benjámin hangján tudjuk felidézni. Ugyanakkor megállapította: gyakran köszönnek vissza korábbi versekből ismert figurák, szerepek, egyfajta emlékidézés, folytonosság figyelhető meg a szövegekben.
Mostis Gergő színművészetis hallgató úgy gondolta: a felolvasás érzékletessége többletet visz az alkotásokba, ami arra utal, hogy a költő hisz a verseiben. A Balázs Imre József emlegette dekadens életérzés a meghívottnál egyfajta kabát, amelyet magára ölt. De mint hidegben a meleg kabátot, az életérzést is megszokja az olvasó, s bár az első néhány vers kellemes újdonság, a többi írás hatása már nem feltétlenül ugyanolyan erős. Horváth költői eszköztára bámulatosan gazdag, de vannak távoli utalásai, amelyeket nehéz megfejtejni.
Bréda Ferenc író, költő, esztéta pozitívan ítélte meg az elhangzott verseket. Egyes szövegek szerinte világirodalmi szintet ütnek meg, a költő képes – mint valami sámán vagy mágus – elvarázsolni az olvasót. Helyenként Hölderlinre, illetve Bukowskira utaló képek, hatások fedezhetők föl. Néha van „szirup” is van a versekben, de egy kis romantizmus nélkül nem biztos, hogy emészhető lenne ez a sűrű, rendkívül szubjektív líra.
„Csak üdvözölni tudom ezeket a verseket. Egy teljes vértezetben megjelenő költőt látunk magunk előtt. Nincs bennük szirup” – reagált erre Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője. Szerinte Horváth Előd Benjámin első kötetéhez képest sokat és jó irányba fejlődött. Míg azokban a versekben rengeteg az utalás mitológiai elemekre, más költők verseire, ismert dallamokra, újabb alkotásaiban ezek kevésbé számosak, és azok is nagyon távoliak.
Selyem Zsuzsa szerint nem baj, ha vannak kulturális utalások, ezeket a költő a személyesség ereje által újraértelmezi. Nemcsak a mitológia lehet ilyen kulturális utalásrendszer része, hanem a Félsziget hátsó udvara vagy a női test is. Orbán János Dénes nem kívánta részletesen értékelni a verseket, mert: „ami jó, azt nem kell kommentálni”.
Végül a meghívott reagált az észrevételekre. Megtudtuk: számára ismétlésekből áll össze minden, az objektivitásban nem hisz, nagyon fontos neki a személyes érintettség. A felolvasott versblokk személyes történet feldolgozása, egyféle „üdvtörténet”. Horváth Előd Benjámin szerint irodalom és művészet, illetve terápia szorosan összefügg, minden költő önmagát próbálja saját maga előtt egzisztenciálisan igazolni.
Varga Melinda
