A mátrai Ábel Európában
Vidróczki olyan betyár, aki ugyancsak feldühödik, ha összetévesztik azzal a „kispályás alföldi kóborlóval”, Rózsa Sándorral. Márpedig ez is megesik, hiszen a mátrai betyárt kevesebben ismerik a sokszor megénekelt konkurenciánál. Pedig csakugyan élt egy Vidróczki nevű útonálló, még szobra is van Mátraverebély határában – derült ki a beszélgetésen, ahol Halász Margit mesélt legújabb regénye megszületésének hátteréről. Major Anita újságíró, kritikus kérdésére az író elmondta, hogy legutóbbi műve alföldi helyszíne után tudatosan „indult a hegyekbe”, és a mátrai szénégetők között jutott hozzá regénye élményanyagához. Az anyaggyűjtés egyébként mindig a könyvtárban kezdődik – avatott be Halász Margit írói műhelyébe –, utána jön az a fázis, amikor a gyakorlatban is „bekormozza magát” az anyaggal, ez esetben szó szerint.
A boksaégetők között ráadásul kész kaland volt az élet: az író jó szociográfus módjára a gyerekeket faggatta a különféle eszközök, szerszámok népies nevéről. A tréfás kedvű kölykök élvezettel vezették félre mindenféle kitalált nevekkel, amit az író komolyan vett, aztán a tábortűznél, a felnőttek közt ébredt rá, hogy hány oldalt is kell kihúznia a regényből az „álkifejezések” miatt. Amellett, hogy Halász Margitot a szociografikus valóság izgatja, épp olyan fontos számára a mese, a mítosz. A dokumentarizmust kapcsolja össze a misztikummal – az egyik túlságosan száraz lenne önmagában, a másik túl spirituális. Így született meg a rá jellemző műfaj, amelyet Major Anita szerint a mágikus realizmushoz sorol a kortárs kritika. Halász Margit maga túlságosan elterjedtnek érzi e műfaji megjelölést, s általában kerül minden kategorizációt – legyen az pikareszk, fejlődés- vagy kalandregény: egyszerűen „regényt írok”, nyilatkozta.
A mesét a szociográfiával, néprajzzal ötvöző technikát „mesterséggé, receptté” fejlesztő író e műfajban már a harmadik kötetét publikálja a Gyöngyhomok és az Éneklő folyó után, de összességében a nyolcadik kötetével jelentkezett. Hogyan lehetséges – firtatta Major Anita –, hogy ennek és számos díjának ellenére nem forog közszájon a neve, s ami szintén érdekes, hogy nem állapodott meg egyetlen kiadónál sem? (Halász Éneklő folyó című műve az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban is megjelent.) Mint az író szavaiból kiderült, valóban sok hátránya van a folytonos „továbbállásnak”: a nevet, a „brandet” így nem tudja jól felépíteni egyazon kiadói műhely. Előnye viszont, hogy újra és újra bizonyítani kell, meggyőzni, meghódítani egy-egy kiadót (jelenleg a Kortárs Kiadót), „ami az írót éberségre neveli” – tette hozzá az est vendége, aki végül is elegánsan megkerülte a gyakori kiadóváltás konkrét megindoklását.
Egy szemponton azonban nem változtat: széles körű olvasóközönséghez akar szólni, iskolázottságra való tekintet nélkül. Major Anita azt boncolgatta, vajon miért nézik le az elit kultúrában a szórakoztatás műfaját – hiszen e regény akár szórakoztató irodalomnak is tekinthető. Az író szerint főként a 21. században devalválódott a nevettetés, amely mellesleg nem zárja ki a mélységet sem. Épp egy friss visszajelzés győzte meg arról, milyen jót tesz az olvasónak a felszabadító mű. A nevetésből egyébként kijutott az Írók Boltja közönségének is, köszönhetően a felolvasott részleteknek: Béli Ádám színművésztől és Halász Margittól is meghallgathattunk néhányat.
Például, amikor az ifjú hős, Matyi kinézi magának a megközelíthetetlen finn „csodakislányt”, Annikát, vagy amikor a narrátor mesésen költői képekkel írja le, hogyan kapott meg Matyi egy bővérű skót menyecskét. Az erotika buján és meseszerűen jelenik meg a műben, az író, mint elmondta, fontosnak tartotta, hogy a főhős karaktere a szexualitáson keresztül bontakozzon ki. Mi több, a borítón közzétett ajánlásban megosztja olvasójával: egy „erőtől duzzadó bajuszos fiatalember” látványa indította el benne a történetet. Ez igaz, ha el is van túlozva – vallotta meg mosolyogva Halász Margit, aki erőtől duzzadó főhősét három országon: Finnországon, Skócián és Portugálián utaztatja végig. Azért ezeket választotta, mert ezekben az országokban szerezhetett személyes benyomást a mindennapi életről úgy, hogy családoknál lakott.
Matyi persze ízig-vérig magyar fiú, afféle „mátrai Ábel”, aki az útmutatót a világjáráshoz a rejtélyes Vidróczki-féle kódexből kapja. A betyár alakját, ha más nem, Kodály Mátrai képek című művéből ismerhetjük („A Vidróczki manga nyája / Korog-morog a Mátrába” – idézte egy sorát Major Anita), ezen kívül néhány néprajzi emlék, monda is őrzi az útonálló alakját. Az utókor pedig már, lám, szobrot állít az egykor köztörvényes bűnözőnek – töprengett el Halász Margit a történeti emlékezet sajátosságán.
A mű humorát egyébként a folytonos stilisztikai ellenpontozás adja: keveredik a modern az archaikussal, a realista a misztikussal, az ünnepélyes a hétköznapival. A szexuális kalandok mellett ugyanúgy jelen vannak a kelet-európai vendégmunkás groteszk küzdelmei a nyugati demokráciával, a Móriczot idéző népiesség kacagtató szóhasználata mellett a vitriolos „odabökések” a modern társadalom abnormális vonásainak. Az olvasót tudatosan igyekezett „odamágnesezni” – árulta el a szerző –, aki a „varázserőt” a történet építkezésén túl egyszerűen a magyar nyelv szépségében látja. „Magyar nyelven fűzni a mondatokat, és ezeket olvasni önmagában élmény az olvasónak” – fogalmazta meg az író, aki élőszóban épp olyan érzékletesen és élvezetesen beszél, mint műveiben.
Nem véletlenül: gyerekkorában ő volt a falu mesélője – tudtuk meg még az est legelején Halász Margitról. Szülőfalujában, Vámospércsen folyton „kölcsönkérték” őt a szomszédok a szüleitől, menne át ide vagy oda mesélni. Az író e kincsesládikája ma sem ürült ki – jegyezte meg Major Anita –, hiszen a legnagyobb őserő működik benne: szóval tudja tartani az embereket. A beszélgetés végén arra is hallhattunk példát, hogy ez fordítva is működik, vagyis az írói figyelem ugyanolyan fontos. Nemrégiben egy váratlan betegség hosszabb kórházi tartózkodásra kényszerítette Halász Margitot, akinek hetekig mozdulatlanul kellett feküdnie. Mindamellett, hogy volt ideje alaposan átgondolni eddigi életét, és a betegség „tüzes kemencéjén” áthaladva sokat tapasztalni és tanulni, rengeteget hallgatta egy hajdúsági asszony történeteit. Mostanra el is dőlt: új művének helyszínéül a Hajdúságot választja majd.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
Ajánlott cikkek:
