Ugrás a tartalomra

 

„Alkatilag nem vagyok tankhadosztály”

Debreczenynek immár védjegyévé váltak a montázs-, illetve kollázsversek. A beszélgetés elején tisztázták a műfaji jellegzetességeket: míg a montázsverseknél egy az egyben vesz át sorokat más szerzők műveiből, s ezekből alkot egy újat, addig a kollázsnál saját sorokat is illeszt a költeménybe. Pályája elején inkább a montázsok jellemezték, mostanában egyre inkább a kollázs kerül nála előtérbe.

Novák Valentin azután érdeklődött, miért lettek e műfajok ennyire meghatározóak Debreczenynél. Értik-e, vagy inkább támadják munkáit? Mit kezdenek a mai olvasók az efféle avantgárd gesztusokkal? Debreczeny nemes egyszerűséggel így válaszolt: „Nem tudom nem csinálni, azért írok kollázsokat”. Hozzáfűzte még, hogy úgynevezett „ellenverseket” is szokott írni, mivel szerinte vannak olyan költők, akik mindig és módszeresen mellébeszélnek, ami őt nagyon zavarja, és nem tudja megállni, hogy ne írja meg az efféle művek „visszáját”.

 

 

A nyolcvanas években induló szerző műveiből elég sok jelent meg, például Bella István jóvoltából az ÉS-ben. Bár háromezer soros kötetet szerkesztett össze, az nem látott napvilágot – a legtöbb kiadó azt tanácsolta, inkább csak ciklust állítson össze ilyen típusú versekből, önálló kötetet ne.

Novák Valentin szerint ritka az ilyen „lassú víz partot mos” felfogású szerző manapság, ráadásul egyre kevesebben értik és értékelik az avantgárd és neoavantgárd törekvéseket. Sajnálatosnak tartja, hogy vannak szerzők, akik emiatt vagy elhallgattak, vagy a külföld felé kezdtek orientálódni, vagy zárt klikkekbe tömörültek. Debreczeny bevallotta, hogy ő maga sosem szeretett csoportokhoz csapódni, és egyébként is olyan a természete, hogy mindenben jobban szereti a „lassú víz partot mos” hozzáállást. „Lehet másképp is? Én ilyen vagyok. Alkatilag nem vagyok tankhadosztály” – foglalta össze szemléletesen ars poeticáját.

A moderátor ezután egy rejtélyes módon elveszett kötetéről kezdte faggatni Debreczenyt, mire a költő fanyarul emlékezett vissza a nyolcvanas évekbe visszanyúló történetre. A JAK-nak adott le – maga is tagja lévén – egy kötetet, melyet csak két példányban készített el. Pár év múlva rákérdezett, hogy mi van az anyaggal, de senki nem tudott róla, sőt el is tűnt a kézirat. Érdekes sorsa volt az ellentétpárhuzamok című kötetének is, mely 1982-ben jelent meg. Akkoriban ápolóként dolgozott egy pszichiátriai osztályon, ahol öngyilkossági kísérleten túlesett betegeket kezeltek. Itt olvasta fel a Levél Domonkos Istvánnak című művét a kötetből valamelyik betegnek. A kórházi őrök felfigyeltek a vers rendszerellenes tartalmára, s emiatt ott kellett hagynia a munkahelyét, bár a cenzúra figyelmét elkerülték azok a bizonyos verssorok.

 

levél domonkos istvánnak

(részlet)

 

„én lenni magyar költő

élni magyarország

leülni írógép elé írni vers

ajánlani domonkos pista

én lenni elégedett

álcázni magam epigon

verni enyém segg földhöz örömtől

eddig lenni egészen lendületes

a vers

disszonancia becserélni kakukkos óra

azóta én harmonikusan kakukkolni

tojni kemény tojás

rossz költők kikölteni

lottószelvény kitölteni

pénteken lesni szerencse

kulcslyukban lenni kulcs

én mondani: csúcs

ébredni völgy öreg tölgy

várni postát hozni nyugdíj”

 

 

A visszaemlékezések után Novák Valentin és Debreczeny György olvastak fel a költő legújabb, Nincs karácsony című kötetéből, és meghallgathattuk a Halak a földön, Hídrombolás, Érints meg engem, Köszönöm, de sajnos ott tudok lenni című, fanyar humorral átitatott, sokszor csipkelődő, társadalomkritikától sem mentes verseket.

 Debreczeny szövegeit az irónia mellett a szójátékok halmozása jellemzi – emlékeztetett Novák Valentin, és néhány idézettel támasztotta alá észrevételét. Debreczeny megerősítette: valóban, szinte maguktól, különösebb erőlködés nélkül kerülnek a szójátékok a verseibe, és bizonyítékként rögtön fel is olvasta a frivol szójátékokban bővelkedő, Elméletileg a recepció című költeményét.

Novák Valentin szerint Debreczeny szabadversei sodró ritmikájúak. A költő szabad asszociációs folyammal dolgozik, hívószavakon gördülnek a verssorok. A szerző hozzáfűzte, hogy őt zsigerileg irritálják az „örök érvényű igazságok”, ezért szívesen csavar rajtuk egyet, de vannak egészen aktuális közéleti eseményekre reagáló versei is, ilyen például a West Balkán, mely a közelmúltban történt diszkótragédia eseményeire reflektál, vagy a Jelentés című műve.

 

west-balkán

egy szerencsétlenség híreire

 

ez itt a west-balkán

itt nincs tömeg

itt nincs verekedés

se késelés

csak szórakozgatás

csak szórakosgatás

csak szórakozóhelyi túlnépesedés

tisztázatlan körülmények között

túlpépesedés

 

ez itt a west-balkán

nincs itt tömeg

beáramlik kiáramlik

nyájat a rendőrség terel

ez itt egy nyugati tér

itt nincsenek halottak

vagy legalábbis

téli éjszakán

nincs rajtuk kabát

 

ez itt a west-balkán

nincs itt kérem tömeg

kordonnal kerítik körül

se tömegverekedés

itt mindenki örül

nincs itt kérem pánik

csak mindenki fázik

fekete műanyag lepellel

letakarják aki nagyon fázik

 

ez itt a west-balkán

ez itt egy nyugati tér

itt nem történik késelés

itt nem történik tömeg

se verekedés

és nem törhet ki pánik

itt nincs tél

itt nincsenek halottak

itt nincsenek élők

 

Az est zárásaként a Weöres-centenáriumra született, Sanyi bácsi, képzelje, sikerült című szabadversét olvasta fel a szerző.

 

Szöveg és fotók: Csepcsányi Éva

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.